Jártam már Észak-Olaszország alpesi tájain, a Garda- és Comoi-tó környékén. Voltam a toszkán lankákon, Velence, Firenze és Róma városában. Megmártóztam az olasz csizma mindkét oldalán a mediterrán tengerben. Ez az ország, ez a nép, valahogy mindig beindítja az érzékeket.
Az Ízek, imák, szerelmek című könyvben a főhősnő néhány hónapot tölt Rómában, ahol e csodás nyelvet tanulja és a helyi életeket fogyasztja nem kis élvezettel. A könyv címében szereplő ízeket, imákat és szerelmeket is megtaláljuk olasz földön, bár a főhős az imákat Indiában, a szerelmet pedig Balin találta meg. Mi mindhármat megtaláltuk itt!
Olaszország ízei fantasztikusak. Megterem itt minden, ezért frissek, egyszerűek, zamatosak az ételeik. Az itteni pizzára friss paradicsomszószt és paradicsomot tesznek, nem pedig az általunk ismert dobozba zárt standard szószt. A tésztákra friss bazsalikom, oregáno kerül, a sajtokat pedig hatalmas tömbből vágják, reszelik, szeletelik. Ínycsiklandozó sonkák lógnak az üzletek bejáratánál, melyből akkora szeleteket vágnak, ami nem fér a tányérunkra. A kávé keserű-karcos, a habja nem esik össze, az állaga sűrű, krémes. A süteményeik nem cukortól édesek, hanem a helyben termelt finom gyümölcsöktől és egyebektől.
Halárus Nápoly utcáin
Dél-Olaszország citromtermő vidék, citrom függött a fán az étteremben, ahol ettünk, az út mellett, ahol buszoztunk. Óriási méretű citromot árultak a zöldségesnél, csaknem emberfej nagyságút. Frissen facsart citromlevet és a citromból készített likőrt, a limoncellot több helyen is megkóstoltuk. Nem tudtunk ellenállni a citromos süteményeknek, cukorkáknak, és csokiknak sem. Az én kedvencem az aszalt citromhéj csokiba mártva, bonbonként szervírozva.
Limoncello citromlikőr, amit itt tejszínes változatban is készítenek. A boltban a kóstoltatás után nem tudtuk megállni, hogy ne vásárolunk be a finomságokból.
Pizzát több helyen is próbáltunk. A fent említett regényben Nápoly legjobb pizzériájában állt órákig sorba a főhős, hogy aztán egy egyszerű paradicsomos-mozzarellás margaritha pizzát ehessen. Sajnos mikor mi ott jártunk, ez a hely épp zárva volt, ezért a Pizzeria Michele helyett a Trianon nevű, csaknem százéves helyen ettünk. Az autókerék nagyságú tészta alig fért a tányérunkra. A bejárat mellett nyújtja és készíti egy viszonylag kis pultnál a "mester" a megrendelt pizzát, amit utána a fatüzelésű hagyományos kemencében süt meg. Jó helyre jöttünk, a helyiek is nagy hevesen (és hangosan) ették itt az ebédjüket.
A tenger partján nem lehet kihagyni a halat és a tenger gyümölcseit. Mi rögtön első este ettünk egy tál sült frutti di mare-t a helyi piacon. Elég vad körülmények között, épp felmosták az utcát a szagos halbolt előtt, mikor mi kikértük az egyszerű panirban sült rákocskát, halat, polipot. Nyami volt!
A tengerben termett vacsink 3 euroért
Kávét napjában többször is ittunk, hiszen a helyi illatok és kedves barista fiúk többször kávéra csábítottak. Az itteniek csak délelőtt isszák a tejhabos cappuccinot, azt is keserűen, cukor nélkül. Délután már csak espresso és az itteni rövidkávé tejhabbal, a machiato dukál. Van ginseng és mogyoró ízesítésű és egyikünk próbált egy füstös-keserű kávét, amibe valószínűleg a Vezúv salakját is belefőzték.
Amalfi legjobb cukrászdája
Apropó helyi férfiak. Az itteniek olyannyira férfiak, hogy akár szakadtan, borostásan is le tudnak venni a lábunkról. Lehetnek 2o vagy 7o évesek, az biztos, hogy van saját stílusuk, s a magabiztosságukat nem a ruhájuk, márkás szemüvegük adja, hanem a belső energiájuk. Nem restellnek bókolni, végigmérni, vagy egy "ciao bella"-t köszönni. Volt, hogy utánunk fütyültek, de a legjobban a közeli zöldséges varázsolt el minket, amikor a megvásárolt paradicsomhoz bazsalikomot adott ráadásként, de úgy, hogy mielőtt becsomagolta volna, mindhármunkkal megszagoltatta. Hát ha van hely a világon, akkor ez itt az érzékek birodalma.
Kávé (machiato) damasztszalvétával és ezüstkanálkával szervírozva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése