Nápolyi vakáció

 
Idén a nyarat hazai tájon töltöttem, sok-sok időt voltam a Balatonnál, s valahogy kimaradt a külföldi nyaralás. Viszont az olaszokhoz évente igyekszem eljutni, így a nyár helyett most egy koraőszi nyaralást szerveztünk Nápolyba és környékére. Most tértünk haza, s minden fantastico volt!

Nápoly már Dél-Olaszország, ennyire délen még nem jártam erre. Itt jóval barnábbak az emberek, sok a déli arc, közvetlenek, barátságosak, viccelődőek. Nyelvtudás nélkül is sokakkal megértettük magunkat, volt, hogy a helyi busz csaknem összes utasa a mi útvonalunkban segédkezett, volt, hogy térképen igazítottak el, vagy csak a legjobb éttermet, cukrászdát ajánlották.

Kicsit előkészültünk az élménytúrára, utánanéztünk a mások által ajánlott gasztrohelyeknek, a megkóstolásra érdemes ill. kihagyhatatlan ételeknek. Aztán a helyszínen kiderült, hogy a sokat emlegetett és ajánlott éttermek helyett spontán módon találjuk meg a jobbat. Így tévedtünk az Amalfi-part legjobb cukrászdájába, Nápoly (Olaszország és a világ) legjobb pizzériájába, vagy éppen a helyi kávékülönlegességet kínáló presszóba.

Úton voltunk 5 napig: utaztunk a nemrégiben átadott modern metrón, a hegyeket siklóval (funiculare) másztuk meg, hajóztunk óriás-turistaszállítóval Capri szigetére, buszoztunk szerpentineken a sziklás tengerparton, s majdnem béreltünk robogót is... Útitársamul két régi barátnőm-kollégám szegődött hozzám, velük fedeztük fel az általunk imádott olasz vidéket.

Magunkba szívtuk a déli napsütést, az ottani mentalitást, a dolce vita (édes élet) és dolce farmiente (édes semmittevés) érzését. Most rövid beszámolók következnek arról a tájról, melyről elég nehéz beszámolni.

Aki pedig most nem tud ide utazni, annak egy kis könyvajánló, hangulatkeltő. Két regényt is olvastam mostanában, ami itt játszódik. Az egyik Fejős Éva: Nápolyi vakáció című romantikus-krimiregénye, a másik Elisabeth Adler: Nyár Capri szigetén írása.