San Fransisco utcáin

Lássuk a vidéken kivül mit láttam a városban. Tavaly két fél napunk volt bejárni a várost, a főbb látványosságokat már akkor megnéztük. Idén nem is annyira a klasszikus turistalátnivalók vonzottak, inkább a hétköznapi város, a kevésbé ismert utcák, az itt élő emberek.

Szürke köd a városon, háttérben az Alcatraz szigete (épp kitakarom a profi fotósnak köszönhetően)

San Fransisco a legeurópaibb város, mondják. Van tömegközlekedése, ami ugyan néha nagyon lassú, de itt nem is rohannak annyira az emberek. A buszsofőrök simán felvesznek, ha leintjük az éppen haladó buszt, a térképet bújva a járókelők segitenek kiigazodni, s a buszra várva szivesen szóba elegyednek a népek. Az utcákon sok a járókelő, a turista. Lehet bámulni kirakatot, útszéli kirakódóvásárt, mutatványost. Van sok hajléktalan is, s elég sok zavart, magában beszélő, vagy furcsán viselkedő emberrel lehet összefutni.
Az arcokat figyelve és a hangokat hallva, itt előfordul a világ minden népe. Nagyon sok az ázsiai (ehhez tudni kell, hogy a kinai pionirok az európaikkal egy időben jelentek meg itt), kevés a fekete (elvileg itt nem volt számukra munka), s van számtalan mexikói (számukra egyre több munka van). Sok a vegyes páros, a keverék gyerek. A turisták között gyakran hallani német szót.

San Fransisco, Bay Bridge (ez nem a Golden Gate), Angels Island, kikötő

San Fransisco története a 18. század végén indult, akkor a spanyol misszió állomása volt. Fellendülése az 1848-as aranylázzal  indult, addig egy poros városka volt párszáz fővel. Az arany ezreket vonzott ide Ázsiából, Európából, sokakat tett gazdaggá vagy éppen szerencsétlenné. A 2o. században két nagy földrengés sújtotta a várost: 19o5-ben csaknem teljesen megsemmisültek az épületek a rengés és tűzvész miattt, 1989-ben kisebb rengés volt, az épületek is jobban birták, de mégis látni megtört járdát, falat. A város mindig magára talált, gyarapodott, szinesedett. Most is épül, új hidakat húznak, egyre sűrűbben lakják a környékét.

Nagycsaládos városnézés

Ami nekem szembetűnő,  hogy itt sokkal magasabbak az árak, magasabbak az adók, s magasabbak a fizetések is. Jártam már az USA több részén, de mintha itt még inkább a pénzről és lehetőségekről szólna minden. Ahogyan egy magyar ismerős megfogalmazta: "ide jönni szoktak az emberek, s nem elmenni". Akinek van munkája, az hihetetlen szinvonalon tud élni (a város környéki úszómedencés házak, luxusautók itt nem annyira ritkák), aki meg nem tud boldogulni, az eléggé tengődik a drága közlekedés, étel és lakásárak közepette. Én valahol a két véglet között voltam itt: diákként nem tudnám megfizetni az itteni életet, de igy hogy vendég voltam, betekintést nyertem a tehetősebbek kényelmes életébe.

Ilyen amikor a városban süt a nap, de a Golden Gate hid ködpárába bújik

Nagy vonalakban mit is láttam, merre jártam. Az Embarcadero a kompkikötő és vásárcsarnok, innen indul a város fő utcája a Market Street (ezen üzletek vannak, no meg a fő közlekedési csomópontok). A parton haladva a sorakoznak a számozott dokkok (Pier), ezek közül a 39-es a fő attrakció (Fisherman's Wharf) éttermeivel, ajándéküzleteivel, no meg az innen induló kirándulóhajókkal, s a napozó fókákkal. Az Alcatraz börtönszigetre nem jutottam ki, 3 hétre előre elkelnek a jegyek. Ez kicsit olyan mint Marseilles-ben az If vára, csak itt nem Monte Christo, hanem Al Capone raboskodott. A parton felfelé haladva a Ghirardelli Square még egy forgalmas pont, itt volt a névadó olasz csokigyár, ma inkább múzeum és kávézó van a helyén. A Boudin pékség is legendás, itt a kirakat üvege mögött nyújtják a tésztát, formázzák a kenyeret, éttermében cipóban ehetünk levest (clam cheddar a rákleves amit kóstoltam), márha kapunk helyet. San Fransisco egyébként az izek városa, a tengeri ételek, az ázsiai konyha, az olasz, görög, mexikói, itt mind jelen van. A parton egészen a Golden Gate hidig lehet. felsétálni, már aki birja. Én inkább történelmi villamossal meg busszal mentem ki.

Fókák, Fisherman's Wharf

A legjobban nekem a hatalmas parkok tetszettek. A Golden Gate Park nagyobb mint a new yorki Central Park, szerintem sokkal szebb is. Több tó van benne, némelyiken lehet csónakot bérelni, partján sétálni, a parkban van botanikus kert, állatkert, szélmalmok, bölényrezervátum, ügetőpálya, s persze múzeumok (természettudományi, no meg múvészeti, mi a de Young Múzeumban voltunk, ennek a tornyából csodás kilátás volt a környékre).
A másik park a Lincoln Park, ebben a Legion of Honor művészeti múzeumban jártunk. A Land's End Trail neve romantikus, de napsütés hiányában nem jártam rajta, sajnos.
A harmadik park a Presidio, ennek a tetején van a jól ismert narancsszinű hid, no meg sétautak, strandok, golfpálya. Mindhárom park az óceánparton van, szerettem volna a három park szélén végigsétálni a parti úton, de a rossz idő, s a hihetetlen távolságok miatt ez nem jött össze.

Legion of Honor Múzeum

A belvárosi részeken most kevésbé jártam, kihagytam a forgalmas bevásárlóközpontos részeket. Amennyire lehetett, nem fárasztottam magam a dimbes-dombos utcákon, s még a cable car-ra sem vártam. Új volt nekem viszont a Civic Center, ahol a városháza, operaház, könyvtár, és ázsiai múzeum is áll.

Azt hiszem maradt még látnivaló legközelebbre is.