Nyaralás Ohióban

A kaliforniai utamról hazatérve nem gondoltam, hogy még élvezni fogom az ohiói nyarat. Nyár vége lett, a múlt héten már az iskola is elkezdődött a kisebbeknek. Érezni a levegőben az ősz közeledtét, látni reggel a párát, este már hűvös van. Ebben az őszies hangulatban megadatott nekünk néhány csodás napsütéses, kánikulás nap, épp a hétvégére.

Kaliforniában tanultam meg kiengedni a kezemből a szálakat, s ezt a módszert még most is gyakorlom. Nem terveztem semmit a hétvégére, s cserébe jutalom-kirándulásokat kaptam. Szombaton Melinda és Gerard vitt el az Erie tavon Clevelandtől nyugatra található szigetre, Kellys Islandra. Általában én szoktam a programokat kitalálni, leszervezni, másokat autóval felvenni, s vezetni. Most nem néztem se térképet, kivételesen a kocsi hátsó ülésén ültem, s élveztem az elsuhanó tájat, meg a jó társaságot.

Marblehead a város neve, ahonnét indul a kompjárat a szigetre. Marblehead félszigetének csúcsán (innen kapta a nevét a település) áll az Erie tó legrégibb világitótornya. Persze, hogy nem lehet kihagyni a megnézését, a fotója bekerül a világitótornyos gyűjteményembe. Aztán autónkat hátrahagytuk, s igy kompoztunk át 2o perc alatt a távolban látható, nem annyira trópusi szigetre. A sziget a nyaralók paradicsoma. Az itteni lakosok az ide látogató turistákból élnek: éttermet, kocsmát, kisboltot, vagy kiadó szobát üzemeltetnek. A sziget nagy része zöld, a házak főleg a parton vannak. Közlekedni a kompon áthozott autóval lehet, vagy a szigeten bérelhetünk golfkocsit, biciklit. Mi két kerékre szálltunk, a kényelmesebb amerikai társaságok autójukból golfkocsira váltottak.

Pár óra alatt keresztül-kasul tekertünk a szigeten. Voltunk egy helyi borászatnál, ahol egy szőlőlugas utal az üzlet céljára, a borok az ország egyéb tájairól érkeznek. A parton vannak homokos strandszakaszok, ahol fürödni lehet vagy éppen saját hajóra, jachtra, kenuba szállni. Sajátos geológiai képződmény egy gleccserképződmény: a jégkorszak gleccserei mély vájatokat hoztak létre az itteni sziklákon. Egy másik "kőképződmény" indián képekkel van tele, párszáz éve vésték bele az őslakosok. Van itt kőfejtő, futószalag viszi a partra a kitermelt követ, s úgy kerül a hatalmas teherhajókra.

Vasárnap kicsit nagyobb társasággal mentünk Mentor-on-the-beach településre, ami Clevelandtől keletre van, s az egyik legszebb strandszakasz az Erie tavon. Ide Laci és Tünde segitségével jutottam el. Két év alatt csak a lábáztatásig jutottam a tavon, most viszont sikerült teljesen megmártózni benne. Sokak szerint Cleveland és a többi nagyváros közelében elég szennyezett a tó vize, mi kellő távolságra mentünk a városoktól, hogy kellemes, tiszta vizet találjunk. Homokos strand, lemenő nap, jobbra egy világitótorony (már megint:), heverészés a parton, no meg frizbi és ismerkedés az amerikai focilabdával (amit láb helyett kézben dobálunk).

Egy kis történelmi kiegészités a programunkhoz. Most ünneplik a 2oo éves évfordulóját az 1812-es háborúnak. Ennek során a brittek a vizen csaptak össze az amerikaiakkal, a kereskedelmi utak ellenőrzéséért zajlott a harc. Épp Kellys Island közelében volt az Erie tó legnagyobb csatája, a Put-n-bay szigeten messziről látni a csata emlékére készült hatalmas oszlopot.

Mindkét nap hihetetlen kulináris élménnyel zárult. Szombaton egy autentikus francia étteremben vacsoráztunk, ahol a tulajdonos-vendéglátónak olyan izes francia akcentusa volt, hogy már azért megérte odamenni. Vasárnap pedig az organikus, s valódi gümölcsből készült fagyizóban zártuk a napot, kis adag fagylaltunkat fél óráig majszolva.