Atlanta

Két héten belül a harmadik államban jártam. Négy napot töltöttem Atlantában, Georgia-ban. A hálaadást töltöttem régi barátnőmnél, aki immár tiz éve él itt.

Georgia déli állam. Nekem leginkább az Elfújta a szél cimű regény alapján voltak elképzeléseim erről a vidékről. Egykor az észak és dél közti polgárháború heves harcai zajlottak itt. A város fontos szerepet játszott a feketék egyenjogainak kivivásában: sokáig a rabszolgatartás, s a nagybirtokos termelés helyszine volt, a 2o. században pedig Martin Luther King innen inditotta el a fekete-mozgalmat. MLK itt volt lelkész, ma is áll a temploma, ami múzeum. Jelenleg Amerika fejlődő, erős városai közé tartozik, több nagyvállalat székhelye, viszonylag könnyű munkát találni. A déli fekvésének köszönhetően itt mindig kellemes az időjárás, télen nincs hó, csak tavasziasan hűvös a hőmérséklet. Megérkezésem után az első élményem, hogy a minket fogadó reptéri alkalmazott a kabátunkat látva csak nevetett: "Mi itt ilyet nem hordunk" mondta. S valóban, ottlétem alatt napsütéses, meleg időnk volt, kabát nélkül sétálhattunk az erdőben, s a teraszon ebédeltünk.

Atlanta tipikus amerikai nagyváros. Kb. kétszer annyi felhőkarcolója van, mint Clevelandnek, hatsávos autópályákon özönlik a sokadalom a belváros irányába, ahol az irodaházak, éttermek és szórakoztató központok vannak. A város központjában van az Olimpiai Park, az 1996-os olimpiai lángot, kisebb múzeumot, emlékműveket találunk itt. Atlanta nem egy kulturhely, nincs sok látnivalója, viszont ami van, azt nagyon profin tálalják.

Mi a Georgia Aqariumban jártunk, ami a legnagyobb a világon! A tenger élővilágát testközelből figyelhetjük meg: megsimogathatjuk a tengeri moszatokat, korallokat, rájákat, a fejünk fölött hatalmas cápák és számunkra ismeretlen haltipusok usznak. A legviccesebbek a csikóhalak és a sárkányhalnak nevezett futurisztikus teremtmények voltak: apró properreleiket mozgatva lassan mozognak a vizben.

Atlanta médiaközpont, itt van a CNN, a legnagyobb médiavállalat központja is. Itt egyórás túra során a kulisszák mögé kukkanthattunk. Érdekes volt látni, hogy a mi egyetemi tévéstúdiónkkal azonos technikát használva milyen profi műsorokat sugároznak a világ minden tájára. A nyolcemeletes (itteni viszonylatban nem magas) épület alsó szintjéről egyetlen mozgólépcső vitt fel a tetőre, ahol üvegfal mögül kukkanthattunk be az éppen az élő hirek forgatására. A CNN nem csak egy csatornát jelent, a hirműsorok mellett ők sugározzák a Cartoon Network gyerekműsorait, külön mexikói csatornáik vannak, s még sorolhatnám.

A legnagyobb élményem viszont a Coca-Cola Múzeum volt. Gondolnátok, hogy idén 125 éves a fekete ital? A  Coca a legismertebb márka a világon, a világ minden táján megtaláljuk, s milliók isszák. A 21. századi múzeum interaktiv bemutatója órákig tartó élményt nyújtott még nekem is, aki nem vagyok egy cola-rajongó. Láthattuk a colát feltaláló gyógyszerész üzletét, a 19. és 2o. századi hirdetéseket, italautomatákat, az ikonikus üveg különböző változatait. 4 dimenziós filmben - ahol a nézők széke mozgott, rázkódott, s vizzel spricceltek szembe - a Coke titkát keresték. Láthattuk az elmúlt évek legsikeresebb reklámfilmjeit, s persze egy teljes gyártósort. A legvégén 65-féle üditőt kóstolhattunk meg, voltak édes gyümölcsös italok Afrikából, fűszeresek Ázsiából, s persze a megszokott Coke és Fanta izek Amerikából. Tudjátok, hogy a Mikulás (itt Santa) ruhája miért piros? Azért, mert a Cola reklámjaiban szereplő kedves, dundi, mosolygós öregúrra a Cola cimkéjének piros szinű jelmezét festették.

Atlanta, 4  nap, nem sok mindenre elég. Nem jutottam el Margaret Mitchell múzeumába, ő volt Scarlett O'Hara kitalálója. Nem láttam a film helyszinéül szolgáló birtokot, s Martin Luther templomát sem. Majd legközelebb. Vendéglátó barátaim még visszavárnak.