Előadok

Ha Thanksgiving-hétvége, akkor Magyar Kongresszus Clevelandben. Péntektől szombatig újból beköltöztünk az egyik belvárosi hotelbe, ahol számtalan érdekes programban volt részünk.

Péntek este az irodalmi és művészesten fiatal magyarországi zeneművészek adtak koncertet, valamint egy szinésznő tolmácsolásában Márairól hallhattunk. Szombaton kerekaszal-beszélgetések és előadások következtek, köztük az én előadásom. A turizmus a szivügyem, igy ebben a témaban osztottam meg ismereteimet a közönséggel. "Magyarország turisztikai imázsa. Milyennek akarjuk láttatni országunkat?" volt a programom cime. Érdekes kutatási eredményeket találtam a magyarokkal kapcsolatos sztereotipiákról. Gondolnánk, hogy a németek számára főleg a gulyást, a franciáknak Sárközyt, az amerikaiaknak pedig a forradalmár vitézeket jelentjük? Összehasonlitottam a "magyar márka" értékét más országokéval, más államok turisztikai imázsával. Végül látványos fotókkal és filmbejátszásokkal illusztráltam az ország turisztikai imázsát. Két érdekes videot a lenti linken találhatunk. Az előadásom nagy sikert aratott, s én is igazán élveztem a felkészülést, s magát  a szereplést is.

A szombati program elegáns bállal zárult, ahol az elsőbálozó 16 éves lányok tánca nyitotta meg az estet. Vasárnap két másik CTP-s diáktársam is előadott, igy mi igayán aktivan vettünk részt az idei, 51. kongresszuson.

Magyarország imázsfilm

Budapest imázsfilm

Hála

Eltelt egy év, idén a második hálaadási ünnepemet éltem át az USA-ban. Abban biztos vagyok, hogy ezt az ünnepemet magammal viszem majd haza is. Hiszen mindig van miért hálát adnunk.

A hálaadás az amerikaiak körében a család, a megnyugvás ünnepe. Mig Halloween a jelmezekről, az őrült diszletekről szól, s a karácsony egy vásárlási őrülettel egyenlő, addig a hálaadás valóban arról szól, amiért ez az ünnep megszületett. A távol élő családtagok ilyenkor összejönnek, s a teritett asztal mellett adnak hálát az elmúlt évért.

Jó előre lefoglaltam a repülőjegyemet Atlantába, ahol az idei ünnepet töltöttem barátnőméknél. A gépen most nem a business utasok ültek, hanem családok 2-3 gyerekkel, nagyszülővel, kutyával. A hálaadási vacsorát egy pezsgő, élettel-teli kolumbiai család körében töltöttem, ugyanis barátnőm férje innen származik. Volt pulyka, sonka, dél-amerikai köretek, no meg persze édesség. A házban már állt a karácsonyfa (a déli népek is egy hónapig ünneplik a karácsonyt), a háttérben ütemes salsa-zene szólt. A család apraja-nagyja összejött: nagynénik és nagybácsik, unokatestvérek, barátok, s a barátok barátai mint én.

Hála. Jó megállni egy pillanatra és listát késziteni az áldásainkról. Mert bár a sérelmeinket, hiányainkat könnyebb észrevenni, azért mindannyiunk életében van helye a jónak is.
Közben ma már advent első vasárnapja van, a várakozás ideje. Várakozz, élvezd a készülődést az ünnepre, készitsd a szived a szépre.

Atlanta

Két héten belül a harmadik államban jártam. Négy napot töltöttem Atlantában, Georgia-ban. A hálaadást töltöttem régi barátnőmnél, aki immár tiz éve él itt.

Georgia déli állam. Nekem leginkább az Elfújta a szél cimű regény alapján voltak elképzeléseim erről a vidékről. Egykor az észak és dél közti polgárháború heves harcai zajlottak itt. A város fontos szerepet játszott a feketék egyenjogainak kivivásában: sokáig a rabszolgatartás, s a nagybirtokos termelés helyszine volt, a 2o. században pedig Martin Luther King innen inditotta el a fekete-mozgalmat. MLK itt volt lelkész, ma is áll a temploma, ami múzeum. Jelenleg Amerika fejlődő, erős városai közé tartozik, több nagyvállalat székhelye, viszonylag könnyű munkát találni. A déli fekvésének köszönhetően itt mindig kellemes az időjárás, télen nincs hó, csak tavasziasan hűvös a hőmérséklet. Megérkezésem után az első élményem, hogy a minket fogadó reptéri alkalmazott a kabátunkat látva csak nevetett: "Mi itt ilyet nem hordunk" mondta. S valóban, ottlétem alatt napsütéses, meleg időnk volt, kabát nélkül sétálhattunk az erdőben, s a teraszon ebédeltünk.

Atlanta tipikus amerikai nagyváros. Kb. kétszer annyi felhőkarcolója van, mint Clevelandnek, hatsávos autópályákon özönlik a sokadalom a belváros irányába, ahol az irodaházak, éttermek és szórakoztató központok vannak. A város központjában van az Olimpiai Park, az 1996-os olimpiai lángot, kisebb múzeumot, emlékműveket találunk itt. Atlanta nem egy kulturhely, nincs sok látnivalója, viszont ami van, azt nagyon profin tálalják.

Mi a Georgia Aqariumban jártunk, ami a legnagyobb a világon! A tenger élővilágát testközelből figyelhetjük meg: megsimogathatjuk a tengeri moszatokat, korallokat, rájákat, a fejünk fölött hatalmas cápák és számunkra ismeretlen haltipusok usznak. A legviccesebbek a csikóhalak és a sárkányhalnak nevezett futurisztikus teremtmények voltak: apró properreleiket mozgatva lassan mozognak a vizben.

Atlanta médiaközpont, itt van a CNN, a legnagyobb médiavállalat központja is. Itt egyórás túra során a kulisszák mögé kukkanthattunk. Érdekes volt látni, hogy a mi egyetemi tévéstúdiónkkal azonos technikát használva milyen profi műsorokat sugároznak a világ minden tájára. A nyolcemeletes (itteni viszonylatban nem magas) épület alsó szintjéről egyetlen mozgólépcső vitt fel a tetőre, ahol üvegfal mögül kukkanthattunk be az éppen az élő hirek forgatására. A CNN nem csak egy csatornát jelent, a hirműsorok mellett ők sugározzák a Cartoon Network gyerekműsorait, külön mexikói csatornáik vannak, s még sorolhatnám.

A legnagyobb élményem viszont a Coca-Cola Múzeum volt. Gondolnátok, hogy idén 125 éves a fekete ital? A  Coca a legismertebb márka a világon, a világ minden táján megtaláljuk, s milliók isszák. A 21. századi múzeum interaktiv bemutatója órákig tartó élményt nyújtott még nekem is, aki nem vagyok egy cola-rajongó. Láthattuk a colát feltaláló gyógyszerész üzletét, a 19. és 2o. századi hirdetéseket, italautomatákat, az ikonikus üveg különböző változatait. 4 dimenziós filmben - ahol a nézők széke mozgott, rázkódott, s vizzel spricceltek szembe - a Coke titkát keresték. Láthattuk az elmúlt évek legsikeresebb reklámfilmjeit, s persze egy teljes gyártósort. A legvégén 65-féle üditőt kóstolhattunk meg, voltak édes gyümölcsös italok Afrikából, fűszeresek Ázsiából, s persze a megszokott Coke és Fanta izek Amerikából. Tudjátok, hogy a Mikulás (itt Santa) ruhája miért piros? Azért, mert a Cola reklámjaiban szereplő kedves, dundi, mosolygós öregúrra a Cola cimkéjének piros szinű jelmezét festették.

Atlanta, 4  nap, nem sok mindenre elég. Nem jutottam el Margaret Mitchell múzeumába, ő volt Scarlett O'Hara kitalálója. Nem láttam a film helyszinéül szolgáló birtokot, s Martin Luther templomát sem. Majd legközelebb. Vendéglátó barátaim még visszavárnak.

Liszt 2oo

Idén ősszel ünnepeljük Liszt Ferenc születésének 2oo. évfordulóját. Több élményem is kapcsolódik e jeles eseményhez itt, Amerikában.

Pár hete egy remek zongorakoncerten voltam. Bogányi Gergely zongoraművész Magyarországról érkezett hozzánk, hogy játékával egy estére elvarázsoljon minket. Liszt és Chopin darabokat játszott. Chopin-nek nagy rajongója vagyok, finom, romantikus zenéje bármikor megnyugtató, kellemes. Lisztet nem igazán ismertem, inkább az őrült zongorajátékairól, húrszaggató ("piano killer") előadásairól hallottam. Viszont a koncerten hallott darabok elvarázsoltak. Volt köztük kellemes, andalitó zene, s persze erősebb is. Gondolnánk, hogy a két neves zongorista Liszt és Chopin ugyanabban az időben élt, s barátok is voltak párizsi éveik alatt?

A másik Liszt-élményem még nagyon mai. A jövő heti Magyar Kongresszusra készülök, s segitek egy másik előadónak magyarositani az előadását, amelynek témája Liszt élete. Több mint száz slide, dátumok, európai helyszinek, hires barátok és koncerttermek, pártfogók. A leghosszabb részben Liszt szerelmi életét taglalja az előadó. Bár a művész sohasem nősült meg, felsorolni sem lehet a szeretők, szerelmek, lelkes tanitványok, kurtizánok és hercegnők nevét, akik sorban álltak a kegyeiért. A mellékelt karikatúra is ezt örökiti meg. Liszt egyébként a mai Burgenland területén született, magyarként, de sosem tudott magyarul, s gyermekkorának első éveit töltötte csak hazánkban.

S a harmadik élményemet megosztom veletek is. A lenti linken találjátok. Volt egy pályázat, ahová a Liszt-évfordulóval kapcsolatos filmeket vártak. A három dijazott alkotást találjátok a lenti linken. A zenei hagyaték modern értelmezése igen kreativ formában.

http://www.kreativ.hu/reklam/cikk/ezek_a_nyertes_liszt_filmek

American dreams vs európai álmok

Nem vagyok egy álmodós fajta, de mostanában sokat álmodom. Meglepetésemre legtöbbször emlékszem is az álombeli történésekre.

Mivel egy óceán és hat időzóna választ el a hozzám közelállóktól, igy amit nem tudok a való életben, azt megvalósitom az álmaimban. Igy találkozom családom tagjaival, csevegek a barátnőkkel, beszélgetések zajlanak, melyek csak a fejemben játszódnal le egyébként...
Amerikában élek, de az álmom mégsem amerikai. Európai, nagyon is. Viszont lehet, hogy mégsem Európa most az álmok megvalósitásának hazája?

Az elmúlt hónapokban igen feszült a helyzet a gazdaságban. A nemzetközi helyzet fokozódik, az óceán mindkét partján. Megrengett az euró-zóna, melyre még nincs végleges megoldás az Unióban. Meg tudja-e tartani a néhány erős gazdaság (értsd Németország) a számtalan gyengélkedő országot? Vagy magával rántják-e a gyengék (Görögország, Olaszország) a többieket? S hol a helye a mi hazánknak, a mindig kisebbségben lévő, nagyhatalomnak sosem nevezhető Magyarországnak? Sodródunk euró, svájci frank és amerikai dollár tengerében. Alárendelődünk a nagyoknak, s közben nincs meg a saját utunk, erőnk, szándékunk.

Miközben arra készülök, hogy tanulmányaim végeztével hazatérek, van-e ország, kontinens, iparág vagy cég, ahol lehetőséget, munkát és megélhetést adnak? Vagy csak Amerika a lehetőségek hazája, még most is?

Az amerikaiaknál is válság van, de itt valahogy kevésbé lehet ezt észlelni. Magas a munkanélküliség, viszont jónéhány területen emberhiánytól szenvednek. A fizetések itt tisztességesek, s jelen helyzetben a csökkenő ingatlanárak és termékakciók miatt olcsóbban lehet megélni, többet lehet tartalékolni.

Igy hát versenyben van az amerikai álom az európaival. Örülnék, ha az európai nemcsak vágyálom maradna.

Zöld házak

Már rég irtam épitészeti témában. Itt Amerikában jóval nagyobb a tér, igy a házak, kertek, udvarok is hatalmasabbak. Néha elgondolkodom, hogyan, miből tudják ezeket a házakat fenntartani.

Be kell látni: az USA-ban jellemző könnyűszerkezetes házakat olcsóbb megépiteni, s fenntartani is. Mig otthon téglából, betonból épitkezünk, cseréptetőt használunk és fémcsöveket, addig itt fából, gipszkartoból épülnek a falak, a tetőt pedig vékony (nemtudomhogyhivják) bevonat fedi. A fenntartás is olcsóbb, hiszen Amerika energianagyhatalom. Sem a villany, sem a gázszámla kifizetése nem okoz gondot.

Szóval a fentiek miatt a mai amerikaiak nincsenek rákényszeritve a környezettudatosságra, takarékosságra. Össze sem lehet hasonlitani egy itteni háztartás energiafelhasználását egy európai, német mentalitással.

Azért találtam néhány jó kezdeményezést. Városlakók összefogásával 'urban garden', városi hobbikertek jönnek létre. Itt közösen termelik meg a családok számára fontos alapvető zöldségeket, gyümölcsöket.

Épülnek zöld házak is, ha nem is olyan sok, és nem is olyan elérhető áron. Ezek a házak a hagyományos módot követik, kőből készülnek, s szigetelésük annyira jó, hogy sem fűtést, sem hűtést nem igényelnek. Lentebb csatolok egy honlapot, itt saját magunk tervezhetjük meg zöldházunkat, amit a cég legyárt, a helyszinre szállit és pár hét alatt felépit. Tetszenek a hatalmas üvegfelületek, a takarékos térrendezés.

Már csak azt kell eldöntenem, hová rendelek ilyen házat (no meg hogy miből...).

www.bluhomes.com

Michigan

 A szomszédos államokat felfedező utam most hétvégén folytatódott: Michigan-be látogattam. Ha nyugatnak indulunk Clevelandből, akkor a következő állam Michigan. Északabra fekszik tőlünk, három oldalról a Nagy-tavak határolják. A legnagyobb városa Detroit, az USA leginkább leépülő nagyvárosa. Ide most nem vezetett az utam, majd legközelebb. Michigan a tavak állama, amolyan finn ezer tó vidék. A táj hasonlit Ohiora, kicsi dombok, mezők, erdők, viszont a folyók szélesebbek, s nagyon sok kicsi tavas találni az út mellett.

Utam első állomása Ann Arbor volt. A neve is dallamos, nőies, nem véletlen, hiszen az egyik polgármester felesége után nevezték el. (Megjegyzem nem is olyan rég a Pennsylvaniaban található férfinevű Jim Torp-ban jártunk :-) Ez a városka megnézésre ajánlatos, régi városmagjában még állnak a banképületek, üzletek és éttermek, s diákváros lévén van is élet. Ottjártamkor ebédidőben épp kigyóztak a sorok az éttermi helyekre várva. A városban található University of Michigan egyébként az amerikai egyetemek sorában igen előkelő helyet foglal el. A hatalmas sárga M betűket pólókon, zászlókon, plakátokon büszkén hirdetik, ez az egyetem jelképe.

Úticélom Grand Rapids volt, Michigan nyugati felén. Ez egy közepes nagyságú város, a második-harmadik legnépesebb ebben az államban. A Grand folyó partján fekszik, fejlődését az alapitó hollandok határozták meg. A szorgos európaiak a folyón úsztatták le az északi erdőkben kivágott fenyőket, majd az itteni fűrészüzemekben és bútorgyárakban dolgozták fel. Ma is több neves bútorgyártó vállalatot találunk itt.

A város hatalmas egyeteme a Grand Valley State University, ide járt Jocó és most ide jár Reni barátnőm, az ő vezetésükkel jártuk be a campust. Több tizezer diák tanul itt, külön épületkomplexumba járnak a graduate diákok. A néhány éves modern épületben találjuk a könyvtárat, ahol nem kell a polcok között keresgélni a könyveket: számitógépbe beirva egy robot szedi le a polcról a hatalmas dobozban található könyvet. Egy perc és már a kezünkben is van. Állami egyetem ez, viszont sok támogatást is kap. Például a fő szponzora az Amway céget alapitó házaspár. Ők itt, Grand Rapidsben hozták létre a céget a hatvanas években. Mára az egész világot behálózzák, s a legsikeresebb MLM üzlet a világon. Persze ők is hollandok. Van is egy mondás: "If you are not Dutch you are not much." vagyis ha nem vagy holland, nem sokat érsz.

Grand Rapids és környéke egyébként fejlett vidék. Most éppen az egészségügyi intézmények és cégek fogtak össze, a Medical Mile egy stratégiai tömörülés, nemcsak egy környékre telepednek ezek a cégek, hanem egymással összefogva próbálnak versenyelőnyt kovácsolni.

A város másik hires egyeteme a Calvin College, az USA legismertebb (s talán egyetlen) református egyeteme. Nem sok református él Amerikában, ezt a hitet a hollandok hozták át ide. Hatalmas katedrális-jellegű templomaikban aktiv közösségi élet folyik, Christian Reformed Church vagy American Reformed Church az egyház itteni neve. A szorgalmas és vallásos hollandok két évszázad alatt tették gyümölcsözővé ezt a vidéket. Szigorú szabályok szerint élnek: vasárnap például csak délután lehet szeszes italt venni az üzletekben. Délelőtt tessék templomba menni, aztán lehet sörözni.

Grand Rapids mellett van Zeeland, a tavak országa. Párezres település, itt laknak Reniék. A falucska főutcáján régi homlokzatok mögött modern üzletek.

A szomszédos városka Holland, a Tulip Fest, Tulipánfesztivál székhelye. Az épületek itt a Németalföldet idézik: vöröstégla-házak fehér ablakkeretekkel. A főutcán elegáns butikok, kávézó, akár mint Európában! A városka egy tószélességű csatornatorkolatban fekszik, ami a Michigan tóhoz vezet. A tóparton tengerparti sétát teszünk a viharos szélben. Homokdünék, sirályok, a vizből már télire betárolták a vitorlásokat. S a parton egy tűzpiros világitótorony! Hát, itt tudnék élni...

A két nap gyorsan elrepül, s még vár egy ötórás vezetés hazafelé. De jövök még errefelé, csak legyen újra tavasz.

11-11-11

Vajon mit jelenthet a fenti cim? Ha még jobban össze akarnám zavarni a tisztes olvasót, ezt irnám: ll-ll-ll.
Elárulom: ez egy dátumot rejt, mégpedig 2o11. november 11-ét.

Az amerikaiaknál minden mértékegység másként van. Még a napokat is másként mérik. Ha dátumot irnak, akkor először jön a hónap, de nem ám a hónap neve, hanem számmal, mint itt 11. A hónap után jön a nap. S végül az év, 2o11-et csak 11-nek jelezve. Kicsit logikátlan ez a sorrend, mi az év-hónap-nap sorrendet követjük Magyarországon, a németek a nap-hónap-év forditott sorrendjét használják. Erre az amerikaiak felboritva minden logikát középre teszik a napot. Szép. Ráadásul az egyeseket a tenger innenső oldalán nem 1-nek irják, hanem l-nek, egy vonal, kampó nélkül. Az általam irt egyeseket sorra 7-nek nézik, itt ugyanis a 7-es számot nem húzzák át. Szóval a duplapálcikás sorozat november egy jeles napját jelölte.

De miért is jeles ez annyira?
Igy leirva is feltunik a sok egyes, hát évezredenként csak kétszer fordulhat ez elő, ráadásul mivel nincs 22. hónap, ez a sor csak az egyesek évében jön elő: 2o11 után már csak 2111-ben. Jó mi? Cikkeztek is róla, hogy milyen katasztrófák, babonák várhatóak ezen a napon. Jelentem katasztrófa nem történt, viszont eme napon megjött Clevelandbe a hó. Reggelre pár centis fehér szőnyeg lepett be mindent, s napközben is folytatódott a havazás. A tél idén korán kezdi.

A kamerák előtt és mögött

Szeptembertől az egyetem média archivumában dolgozom, s feladataim közé tartozik a tévé stúdió (igen, itt ilyen is van) előkészitése, illetve forgatás alatt a felügyelete. Magam se tudtam mibe csöppentem, mikor elvállaltam a felkérést. Eddig amolyan háttérben dolgozó kommunikációs szaki voltam. Most is főleg háttérmunkáim vannak, de épp tegnap ki kellett állnom a kamerák elé is!

Egy külső rendezvény forgatására hivtak, én voltam a floor manager. Ő az, aki ügyel arra, hogy időben induljon a program, hogy mindenki a helyén legyen, s hogy gördülékenyen menjen a forgatás. Nos, ilyet més sosem csináltam, most viszont 2oo néző és a kerekasztal beszélgetésben résztvevő négy szaki és profi tévés kolléganő előtt kellett debütálnom. A kameralázhoz vegyük hozzá az akcentusom, s máris kész a műsor. A félelmeimhez képest jól alakult a dolog: a nézők kedvesen mosolyogtak a szereplésemen, sikerült egy kis nemzetközi szint vinnem az egyébként amerikai, ohioi témakörbe. Profi stábbal volt módom együtt dolgozni: 3 kameraman, egy hangmérnök, egy vágó, a fönök, no meg én. Én voltam a kedves hang, aki a mobilok kikapcsolására kérte a jelenlévőket, s én voltam, aki visszaszámolt 5,4,... action! (Megjegyzem az amcsik még a számolásban is különböznek: a kettőt a V betűt mutatva jelzik töbek közt.) A műsor elindulása után én számoltam a másodperceket, jeleztem a műsorvezetőnek a szekciók végét, szünet után csendre intettem a a hallgatóságot és hasonlók. Szóval a kulturális különbségek és a tapasztalatlanság ellenére sikerült helyt állnom. Azért a jövőben inkább maradnék a kamerák mögött.

Az egyetemi stúdióban épp most tanulom a controll room milliónyi gombjának a funkcióját, a váltogatást a kamerák és képernyők között. Forgattunk már hiradót, időjárásjelentéssel és sporthirekkel. A hirolvasok impozáns felhőkarcolós kép előtt ülnek, az időjárási térképet pedig egy jókora zöld textilre vetitjük. A kapcsolóterem olyan mint egy reptéri irányitótorony, ahol egymás mellett dolgozik a shooting manager, a hangmernok, a bevágóképeket előkészitő és a visszaszámoló.

Lentebb egy rövidfilm a studiómunkáról.
Lights, Camera, Action!

http://www.youtube.com/watch?v=AJOsl-CQkVc

Sütőtökös finomságok

A sütőtökről mint dekorációs eszközről már irtam. Halloween elmúltával lehet készülni a hálaadás ünnepére. Ilyenkor a tök a süteménybe kerül.

A hétvégén ebédre hivtak. Kedves barátnőm levest készitett sütőtökből. A recept egyszerű, s aki szereti az édes, fűszeres izeket, annak érdemes kipróbálnia.

A tököt meghámozva, megtisztitva kockákra vágjuk, s puhára főzzük. He megpuhult, krumplitörővel szétdolgozzuk, pürésitjük. Ekkor fűszerezzük cukorral, szegfűszeggel, egész fahéjjal, s egy kicsi gyömbérrel (ezt itt sok ételhez használják, apró gumó, reszelni kell). Sűriteni lehet tejföllel, tejszinnel. Tálalhatjuk melegen leveként, tetejére kenyérkockákat szórva, vagy sajtot reszelve rá, piritott mandulával megszórva. Szerintem akár édes desszertként is adható, akár pohárban, tejszinhabbal a tetején. Igazi szezonális iz!

A sütőtökös  pite a hagyományos hálaadási menü része. Ehhez kész piskótalapot is használhatunk, vagy tortaformában süssünk egyszerű tésztát. A töltelékhez keverjük össze az alábbiakat:

1 csomag krémsajt

2 bögre tökpüré
1 bögre cukor
kevés só

1 tojás és 2 tojássárga

negyed bögre olvasztott vaj

1 csomag vanilia

fahéj

gyömbér (ha van)

A tésztát süssük félig készre, majd a tészta tetejére öntsük az alaposan elkevert tölteléket. Ezt süssük 5o percig. Ha elkészült, a szeletekre tejszinhabot és piritott mandulát tehetünk.

 Jó étvágyat!

Akinek van még kedve, kipróbálhatja az alábbi linken található recepteket is. (angolul, Martha Stewart-tól)
http://www.delish.com/entertaining-ideas/holidays/halloween/pumpkin-recipes-mslo1011#fbIndex1

A pékné kutyája

Ha jól tudom, a mondás szerint a pékné kutyája mindig jól lakik. Igy vagyok ezzel most én is. De miért is?
Úgy kezdődött, hogy vendéglátó családom nőtagja pékné asszonyság lett, hivatalos formában. Ugyanis dolgozni kezdett az egyik clevelandi magyar péknél, aki történetesen feleség és pékinas nélkül maradt. A fáradtságos munka dijazása mellett mindig friss kenyér kerül az asztalunkra, no meg végeláthatatlan sora az édes finomságoknak.
Nem gondoltam volna, hogy majd Amerikában történik velem az, ami otthon nem: reggelire mákos bejglit eszem, ebéd után linzert, vacsorára meg aranygaluskát. Nyammmm. A vajas-mazsolás fonott kalácsokról és almás táskákról már nem is beszélek. Inkább eszek. Sokat.

Néha nekilendülök, hogy majd én sütök. Aztán mégsem, nyer a készen kapott, profin elkészitett krémes, rigójancsi és dobostorta. Ja, s elárulom: Amerikában nehezebb és költségesebb is beszerezni a hozzávalókat, mint a készre sütött édességet megvenni. Nekünk meg még pénzt sem kell adnunk érte. Csak tudni a biztos forrást, mert jó pékáru sem terem mindenütt.

Kicsikocsi macerái 2.

Kicsikocsim az utóbbi időben elég sok galibát okozott nekem. Miközben elkezdtem a hazaköltözésre való készülést, s úgy tűnt, megtaláltam az autó jövendőbeli gazdáját is, ő úgy döntött, hogy megviccel, s nem adja ilyen könnyen magát.

Először a fékek mentek tönkre. Tavasszal cseréltem az első fékeket, ősszel a hátsókat. Jópárszáz dollárt ott hagyva a szerelőnél.
Az ékszijak elég visitó hangot adtak, tökéletesen nem lehetett megjavitani, sajnos. Kanyarodásnál még mindig érdekes hangokat hallatok...
A nyár az útfelújitások ideje Clevelandben. No meg az autók koppanásáé. Egy ilyen felújitás alatt álló útkereszteződésben sikerült koppannom egy csatornafedélen. Autó túlélte, mi is benne, viszont az orrán található merevitő fémrúd jócskán elgörbül, úgy hogy a motorhoz érve traktorszerű hangja lett. Néhány futam autószerelőknél és karosszériásoknál, majd egy jutányos, alig 3oo dolláros javitási dij. Sajnos az útépitőkön nem tudtam ezt leverni...
Aztán alighogy ezekkel elkészülök, jön az újabb őrület: úton Chicagoba, esőben és éjjel elszáll a szervókormány. Kemény karizmozás három hétig, mire időpontot kapok a szervizben. Egy apró rozsdás cső okozta a hibát, amit végül a már jóbaráti szerepben tündöklő kedves autószerelők nagyon kedvezményesen javitottak meg.
Az esős napok közepetteg az ablaktörlőim is megadták magukat. Két nap múltán újabb izgalmas esőben vezetés a szervizbe, ahol dijtalanul kicserélték a biztositékomat.
A rozsdáló és nem működő részeket még sorolhatnám: csomagtartót próbáltuk megjavitani, nem lehet, totál szétrozsdált a zát. A benzinsapka már a ragasztószalaggal sem akar záródni. A kézifékemet pedig teljesen kiiktatták a szervizben, igy a lejtőn való parkolást a San Fransiscoban tanult módszerrel oldom meg: kormányt addig tekerem amig a kerék már nem tud tovább fordulni.
Aztán az eheti macera: életemben először bezártam a kocsikulcsot az autóba. Na, akkor most ki ment meg? Szerencsére vendéglátó családom otthon volt, pótkulcsot rekordidő alatt szállitották nekem. Mi jön még?

Kicsikocsi jól működik, csak öregszik. És rozsdál. A szerelők megnyugtattak: ez Cleveland, hosszú tél és sózott utak, s persze rohadó alváz. "Várom" az újabb meglepetést.

Boszorkányos hétvége

A hétvégén Halloween volt az USA-ban, számomra második alkalommal. Tavaly nem volt igazán részem benne, nem is ötltöztem be, partyra sem hivtak. Nem úgy idén! Három napon át ez a bolondos, jelmezes őrület határozta meg a programom.

Szombaton Angie barátnőm invitált egy valódi amerikai házibuliba. Belépés csak jelmezben! Először cigánylány akartam lenni, majd rock and roll girl, végül Amish lány lettem. Mindig ki akartam próbálni, milyen lehet az Amish élet, hát most egy estére a gúnyájukba bújtam. Ezen az esten Angie boszorkány volt, persze nem a rossz, hanem a jobbik fajtából. A partyt egy nagyon kedves családnál tartották, ahol heteken át készült a ház és az udvar dekorációja. A fő téma Aliz Csodaországban volt, több családtag (nagynénik, unokatesók, szülők) eme mese szereplőinek öltöztek. Már a ház előtt varázsvidék fogadott, Aliz csodatükrével, hatalmas sakktáblával. Voltak viszont igen horrorisztikus elemek is. A hátsó udvar komplett temetővé változott, sirkövekkel, hörgő csontvázakkal. A lakás minden sarkába jutott pókháló és pók, füstőt fújó boszorkány, vagy vámpir. A garázs átalakult az állófogadás helyszinéül (vigyázat, csak erős idegzetűeknek!): a falat véres csempeboritás takarta, a hűtőn véres tenyérnyomok és kések, no meg feldarabolt testrészek... Volt persze táncos pörgés, no meg jelmezverseny. A legötletesebb a "zuhany" volt: egy srác a vállára szerkesztett egy komplett zuhanyfülkét, a barátnője pedig fürdősapkában, köntösben játszotta a zuhanyozó szerepet. Ezen kivül voltak ápolónők és ápolófiúk, pocakos apácák és vagány papok, ijjesztő figurák, tündérek, gengszterek és playboy-nyuszik.

Vasárnap szinházba mentünk, ott találkoztunk a jó és a gonosz boszorkányokkal, az Óz-t néztük meg. Pár órára elvarázsolt bennünket a történet, Dorothyval és egy élő (!) Toto kutyával mi is elrepültünk a forgószéllel, hogy mesebeli hősökkel találkozzunk és a sárga úton Smaragdvárosba jussunk. Azért meg kell hagyni, musical-ben az amerikaiak a legjobbak.

Hétfő volt Halloween napja. Ilyenkor este a gyerekek "trick or treat" túrára indulnak, jelmezbe öltözve édességet gyűjtenek a szomszédoktól. Nálunk nemcsak a gyerekek öltöztek be, hane

m mi is. Jómagam boszorkány lettem erre az estére, hasonlóan a család legkisebbik lányához. Jó sok édességet, meg bókot gyűjtöttünk be együtt, nem minden nap látni két igen csinos boszorkányt, ráadásul együtt. A házunk előtt tábortüzet raktunk, itt vártuk a város gyerekeit. Törpe superman-ek, vámpirok, hófehérkék váltották egymást. A házak előtt töklámpások égtek, s a háziak a villany felkapcsolásával jelezték, hogy fogadóképesek. Volt házigazda, aki ijjesztő jelmezben ejtette rémületbe a látogatót, volt ahol kisérteties zene szólt.

Ezt az őrületet biztosan magammal viszem haza. Jó egy napra elfeledni a hétköznapi dolgokat, jelmezbe bújni, s együtt örvendezni másokkal. Biztos ami biztos, már beszereztem a következő jelmezem...