Az elmúlt hetekben, vagy inkább hónapokban eléggé zaklatott életet éltem. Tél volt hó nélkül, tavasz lett átmenet nélkül. Évváltás, aztán év eleji leállás helyett rengeteg tennivaló a munkában, s ráadásnak egy új megbizás, új munkahely új kollégákkal és feladatokkal.
A sok feladat sok új ötletet és aktivitást hozott magával. Az agyam folyamatosan kattogott, alig tudtam magam utolérni a tennivalókkal. A testem viszont kezdte jelezni, hogy elég lesz, rám férne a pihenés. Csak éppen nagyobb leálláshoz nem volt se időm, se lehetőségem, annak ellenére, hogy az egyéves itthonlétem alatt már ideje lett volna egy hosszabb utazásnak, feltöltődésnek.
Szóval feladatok ide vagy oda, a természet energiái döntöttek felettem. A hétvégi szélviharban tett kirándulás meghozta eredményét: vasárnapra elment a hangom, hétfőn már folyt az orrom, s szerdára ágybanfekvős állapotba kerültem.
Persze az élet nem áll meg. A betegség is munkával fűszerezve az igazi: két prezentáció megirása között egy ütemezett szundi, majd pár telefon, újabb szundi. S közben vágyakozva nézem az ablakon besütő napot, a kinti melegben szaladgáló gyerkőcöket, én meg idebent didergek...
Elfújta a szél. A balkonomon lévő virágokat is. Érdekes, hogy az egy időben ültetett árvácskák közül az egyik nagyon birja az extrém körülményeket, a másik viszont kifeküdt, mint én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése