1517. Rég volt, valamikor a középkorban. Amikor Luther Márton (Martin Luther) katolikus szerzetesként fellázadt a saját egyháza képmutatása ellen. Nem forradalmat hirdetett, hanem "csupán" reformálni akart. Ő maga is atya, szerzetes akart maradni, Istent szolgálni, viszont azt úgy akarta tenni, hogy a leginkább közel legyen a lényeghez: Istenhez és a Bibliához. Ezért "követeléseit" 95 pontba szedve a wittenbergi vártemplom ajtajára szögezte . Innen számoljuk a reformációt.
Reformáció. Re-formáció. Átalakítás, átalakulás, változás, ami saját magából indul és saját magára irányul. Nem valaminek az eltörlése, s egy jobb, más, szebb eszme bevezetése, hanem a meglévő gondolat alakítása, formálása.
Reformációra volt szükség anno és reformációra van szükség most. Amikor ezt kiírtam az üzenőfalamra, volt aki értetlenkedve kommentelt: de hát mit is akarok én megreformálni és milyen elvek szerint? Hát, aki úgy érzi, nincs ma szükség reformációra, az meg se próbálja megérteni az írásomat. Aki pedig reformot óhajt, az lássa be, hogy ezen a világon már minden megtörtént és mindennek az ellentetje is.
Szóval ha valamiből, a történelemből, a múltból tanulhatnánk, s elővehetnénk a már egyszer "bevált" módszereket. Mint éppen a reformáció. Ami nem akart mást, nem akart totális változást, csak visszatérést az alapokhoz. Ennél többre ma sincs szükség. Csupán az alapokhoz kellene visszatérnünk. S nem csak a templomon belül. Ha alapjaiban formálódunk, visszatérünk, megtérünk, akkor az hatással lesz a munkánkra, a többi emberrel való kapcsolatunkra, a szavainkra. S ezáltal hatása érezhető lesz a közösségben, a családban, városban, vagy éppen az országban.
Amikor negatív forgatókönyveket gyártunk, s azokban hiszünk, azokat ismételjük - mint például, jaj mi lesz Európával a muszlim bevándorlók miatt - mi lenne ha pozitív forgatókönyv alapján kezdenénk el saját magunk is változni: mi lenne a lépcsőházammal, az utcámmal, az országommal, ha az emberek nem gyűlölködve és félve, hanem valódi keresztényként egymást szeretve (!), bizalommal és nem törtetéssel fordulnának egymás felé???? Mi lenne, ha felhívnám azt a másikat, aki a barátom, szülőm, testvérem, szomszédom, s akivel nem beszéltem már egy ideje, mert valami megváltozott??? Miért ne tudnánk ezt a változást negatív hiányról pozitívra fordítani? Aki azt mondja, nem tudja, az nem akarja. Az ember mindenre képes. Ha akar.
Én ilyenféle reformációra vágyom. S ez velem kezdődik. Hogy én miként viselkedek a szomszéddal, a buszon a felszállóval, útközben vezetve az elém bevágóval, vagy éppen a másokat kihasználó főnökkel. Szó nélkül hagyom, vagy szólok, teszek, lépek. Te döntesz, hogy melyik úton mész tovább.
Re-formáció. Ma.
Aki a történelmi reformációról szeretne többet megtudni, annak itt egy film:
Luther
És egy könyv, ami egy utazás Luther Németországába, életének színtereire:
A papagájos ablak
Vagy éppen egy kedves ismerős által szerkesztett novelláskötet:
Ideje van az olvasásnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése