Amish country

Húsvét szombatján végre sikerült kimozdulnunk, s egy csodás kirándulást tettünk! Már hónapok óta terveztünk egy egynapos kirándulást, valahová el Clevelandből. Aztán most kapóra jött az ünnep, szorítottunk, hogy jó idő legyen. És lett! Osztálytársas programnak indult, végül 1 amerikai, s 4 magyar lett a felállás, s nagyon jól, amerikai-magyarosan éreztük megunkat. Angie-nek, az osztálytársamnak így egyre több magyar élménye van, s mondhatom, jól bír minket.

A kirándulásunk célpontja az Amishok földje, Amish country volt. Az Amishok egy fura népség, lovaskocsin járnak (lásd kép fent), a férfiaknak szakálluk, s nagy kalapjuk van, a nők haja főkötőben, szoknyát viselnek, s egyszerű pamutvászon ruhát. Olyan, mintha egy kosztümös filmből lépnének elő, pedig ők így élnek. Eredetileg Svájcból vándoroltak ki, protestánsok, de a különös vallási nézeteik miatt (például nem harcolnak, nem használnak elektromos és modern dolgokat, s nem lehet őket fényképezni) nem fogadták el odaát őket, így a 17-18. századtól kezdve Amerikába vándoroltak, s Pennsylvaniaban, majd Ohioban telepedtek le. Ma kb. 35-38 ezren élnek azon a részen, ahová mi látogattunk, kisebb-nagyobb városkákban. Eredetileg farmokon gazdálkodtak, ma is jónéhány tehenészetet találunk itt, de vannak saját üzeleteik, éttermeik, sajtüzemük. Szorgalmas, dolgos népség, s a sok gyerek miatt megvan az utánpótlás is.

Utunk első állomása Dover volt, itt egy zseniális fa- és csontfaragó művész hagyatékát, egy múzeumnyi kisvasutatat és egyéb aprólékos tárgyat tekintettünk meg. Másfél órát utaztunk Clevelandtől délnek, de itt már jóval tavasziasabb a táj: virágoznak a fák, a rododentronok, mindenhol tulipánok és egyéb tavaszi virágok. A dimbes-dombos vidék kicsit az Őrségre emlékeztet girbe-gurba utcáival és a rengeteg zöld mezővel. Érdekes volt, amikor az első lovaskocsival összetalálkoztunk, azért indexlámpája van a szekérnek...

A következő falu Sugarcreek volt, ez Little Switzerland-nek (Kis Svájc) nevezik. A belváros épületei alpesi stílusban készültek, a kocsmában rodlizene szól, a helyiek tudnak németül (a családnevek is erre utalnak, de ezt a nyelvjárást itt Pennsylvanian Dutch-nak nevezik), s évente svájci fesztivált rendeznek. Betértünk a helyi múzeumba is, ahol az Amishok és az itt élő svájci leszármazottak történetét, régi használati tárgyait nézhettük meg. A helyi kisboltban főkötős Amish asszonyok szolgáltak ki nagyon kedvesen.

Walnut Creek felé egy bolhapiacra mentünk be. Nem ám szabadtéren árult ócskaságokra kell gondolni: egy hatalmas bevásárlóközpont-csarnokban egymás mellett sorakoztak a helyi termékek, kézműves holmik, könyvek, használati tárgyak. Rögtön az első sarkon szegedi paprikát találtunk, mint kiderült a tulajdonosnak magyar felmenői vannak...

Az Amishok földjének egyik központja Berlin. Hát, nem gondoltam volna, hogy idén még Berlinbe is eljutok... Szóval a svájci élmények mellett kis német kitérőt tettünk. Ez a városka a turizmusról szól: főutcáján egymást érik a hangulatos kávézók, éttermek, patchwork-üzletek (a foltmunka vagy quilt is amish találmány). Mi is kipróbáltuk az egyik helyi kifőzdét, ahol korrekt árakon hatalmas adag házias menüt szolgáltak fel, természetesen Amish lányok. Persze Svájc mi sem lenne a sajtja nélkül, itt is minden faluban találni sajtüzemet. Mi meglátogattunk egyet, ahol a ingyenes gyárlátogatásban is részünk volt. Naponta több tízezer liter tejből 5o féle sajtot készítenek, amiket a gyár üzletében végig lehet kóstolgatni, s közben bevásárolni. Alig tudtunk dönteni a füstölt, paprikás, joghurtos finomságok között. S az árak is itt abszolút vidékiek.

Berlin után egy esti sétára még átmentünk Millersburgba, ami egy kicsit angolszász jellegű, viktoriánus házaival. A központban a bíróság épülete magasodik, mellette az egykori börtön, a főutcán egy sor antikvitás-üzlet, hotel. Az utunkba került egy kosárpálya is, s lám, egy kósza kosárlabda is volt a palánknál, így a kiadós vacsorát a labdával kimozogtuk magunkból. Nem igazán akartunk hazaindulni...

Hu, hát ide még vissza kell térnünk. Nem jártunk pincészetben (pedig jóféle borok is vannak itt), nem kóstoltuk a helyi kolbászokat, s a helyi asztalosok bútorai között sem válogattunk. A helyiek különleges, de vendégszerető világába pedig bármikor jó visszajönni. Ha másért nem, hogy egy kicsit németül csevegjünk, s rájöjjünk, milyen egyszerű módon is lehet boldogan élni.