Manresa

A hétvégén lelkigyakorlaton voltam. Már Magyarországon régóta készültem hasonlóra, Dobogókőn van egy Manresa nevű lelkigyarkorlatos ház. S milyen véletlen, hogy a mostani, egyetemem által szervezett hétvégi proram neve is Manresa volt... S egy másik véletlen, hogy épp ugyanezen a hétvégén kedves otthoni barátnőm, Reni is épp lelkigyakorlatra ment, az imént említett házba...

A lelkigyakorlat kivonulás a hétköznapokból, egy erre kialakított helyre, lelkigyakorlatos házba. Szent Ignác, a Jezsuita rend alapítója Manresa-ban egy barlangban jutott közelebb Istenhez, s az ő elvei alapján elindult a lelkigyakorlatok hagyománya. Vannak akik pár napra, egy hétvégére (mint mi), de vannak, akik egy egész hétre, vagy hónapra elvonulnak, s befelé és felfelé figyelnek. Nem szükséges vallásosnak lenni, bárki mehet. Lehet választani csoportos és egyéni vezetés között. Én eredetileg egyéni vezetést szerettem volna, ebben az esetben egy lelki vezető, aki lehet pap, nővér vagy laikus hívő ember személyre szabott feladatokat ad, s foglalkozik velem. A mostani program csoportos volt. A John Carroll 5o diákja vett részt rajta. Fura volt a nálam 1o évvel fiatalabbakkal egy csapatba kerülni, de azért volt közös hang. Csapatépítő, ismerkedő, összerázó játékok és aktív feladatok után jött az elmélyülés. Kortárs zenére, a diákok személyes vallomásai alapján, kiscsoportos beszélgetésekkel és egyéni imával. Felkavaró és megnyugtató volt egyszerre.

A mostani program a szeretet fogalma köré épült (János 1. levele 4. könyv). A szeretet, amiből Isten teremtett minket (múlt), a szeretet, ami bennünk van (jelen), s a szeretetre való képességünk (jövő). Jó volt megérezni ennek a mélységét és felelősségét, a figyelmet magunk, mások és Isten felé.

Minden résztvevő kapott egy személyre szabott idézetet. Az enyém épp Audrey Hepburn-től van: "Ha szép szemet akarsz, nézd másokban a jót. Ha szép ajkakat akarsz, csak kedves szavakat mondj. És a szép tartásért járj azzal a tudattal, hogy sosem vagy egyedül."

Sosem vagyok egyedül. Épp ezt írtam az egyik kreatív feladat során egy kavicsra: Isten mindig velem van.

Lehetőségünk volt rövid üzenetekkel a többi résztvevő felé visszajelzést adni. Annak ellenére, hogy ismeretlenül mentem, nagyon sok kedves, biztató irományt kaptam. S a legtöbben a bátorságomat és az erőmet tisztelték, említették, amivel az USA-ba jöttem, s amivel elmerészkedtem egy ilyen hétvégére. Bátorság és erő, épp e kettőt emlegett pár hete Ibi is itt jártakor. Nehéz elhinnem, hogy mindez bennem van. De ezek szerint mások látják bennem, akkor el kell hinnem.