Ábel Amerikában

Tamási Áron Ábel trilógiája az egyik kedvenc könyvem. Annak idején, amikor általános iskolában kötelező volt elolvasni az Ábel a rengetegben-t nem tetszett. Fel kellett nőnöm a témához, igy pár éve a három kötetet végigolvasva állt össze a kép: én magam vagyok Ábel!

A főhős az első kjötetben először a szűkebb környezetét, szülőföldjét fedezi fel. Aztán kimerészkedik a városba (második kötet - Ábel a városban), a civilizációba. S végül eljut Amerikába, a lehetőségek hazájába. Én most főleg erről az utóbbiról irok.

Én is valami hasonló utat tettem meg életem során. Falusi gyerekként nevelkedtem, távol a civilizáció zűrzavarától. Még emlékszem, milyen volt az első hét a városban, amikor középiskolába kerültem Nyiregyházára. Első tömegközlekedés, saját bevásárlás - nagy dolog volt az akkortájt.

Aztán kisfalum elhagyása, városi létem után nagyobb lépés következett: kalandozó magyarok nyomába szegődtem, s kezdtem felfedezni a többi országot, Európát. S lám, most már a tengerentúlra is eljutottam, Ábel nyomában Amerikában élem hétköznapjaim.

Tetszett, ahogy Ábel a nekünk hétköznapi, nagyvárosi, külföldi élményeiről ir. Itt egy kis izelitő.

"Amikor megnéztem minden látnivalót, és meghallgattam minden hallani valót, az volt az első gondolatom, hogy az egyszeregy itt is csak olyan, mint máshol. Elég nagy csalatkozással kellett ezt látnom, hogy a Kelemen pap elbeszélései után s a magam nyughatatlan képzelete szerint azt vártam volna, hogy a lovak hagyatéka helyett pénzt lássak az utcán, hogy tollas indiánok száguldozzanak, nagy harci lármákkal, hogy az emberek közül is repülni tudjon legalább néhány, hogy a házak tündéri nagy kastélyok legyenek, s hogy az asszonynép a világ gyönyörűsége. Ahogy elgondolkoztam mindezeken, önkéntelenül igy szóltam magamhoz: Ábel, itt is a rengetegben leszel!"

"... nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket, s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk."