Az ősz szinesben

Ősz van, s ez nem mindig a legvidámabb időszak az életemben. Hullanak a falevelek, egyre sötétebb, hidegebb napok jönnek, egyre kevesebbet tudok a szabadban lenni. Viszont az idei ősz eltér a korábbiaktól: szinesebbek a szinei, s még a hangulatom is pozitivabb.

Október csodás időjárással kecsegtetett: alig volt esős, hideg nap, többnyire sütött a nap, s ezer szinben látszódott az erdő, a táj. Ki is használtam ezt, amennyit csak lehetett a szabadban töltöttem. Vénasszonyok nyara - mondjuk otthon, de itt inkább indián nyár volt: bronzbarna, arany és skarlátvörös levelekkel, melengető hőmérséklettel. Beszéltük is az ittélő magyarokkal, hogy otthon nincs ennyi szin. Ennek az egyik oka, hogy itt rengeteg a juharfa (bal felső képen), s ez a fa ősszel a zöld-sárga-narancs-vörös-bordó különböző árnyalataiban játszik.

...

S nemcsak a fák szinesek, hanem az állatok, a madarak is! Mikor először láttam, nem akartam hinni a szememnek: tűzpiros madárka repült a keritésünkre, s mindezt reggel, az erkélyen kinézve láttam! S a madárka valahol a közelben lakhat, mert azóta többször is jelentkezett. Nyomába szegődtem, s kidrült kardinal a neve, mellékelek egy képet róla. A másik madaram is mesés, hiszen maga a mesebeli kék madár! Ahogy röppent előttem, mintha tudatositaná akarta volna: igen, engem látsz, s most boldognak kell lenned! Azóta kiderült, ő a kék szajkó és honos ezen a vidéken.

...

A szöveg helyett meséljenek a képek, s a szinek maguk. Még tart az ősz, bár hamarosan mindent fehérre fest a tél. De a szineket őrzöm belül.