Halloween vs. Halottak napja

Még szeptemberben irtam Halloween-ről, aztán elteltek a hetek, s ezen a hétvégén elérkezett maga, az ünnep is. Kicsit mostanra már be is sokalltam a halloween-i őrületből: alig van ház, ahol nincs félelmet keltő dekoráció, s minden üzlet első számú kinálata ehhez kötődik.

Most hétvégén van az, amikor a gyerekek házról-házra járnak és édességet gyűjtögetnek. 'Trick or treat' mondják, s várják a finomságokat (mármint a műanyag kinézetű és műanyag izű cukorkákat). Szines jelmezeket viselnek, meg egy kis kosárkát, abba gyűjtik az apróságokat. Vannak családok (a szomszédaink között is), akik erre a hétvégére meghivják a barátokat, a rokonokat, s együtt várják a gyerkőcöket, miközben halloween-be öltöztetett házukban partiznak.

Az egyetemen is volt egy-két program az 'ünnep' jegyében: szerveztek buszos kirándulást Cleveland temetőibe, s gyilkosságok helyszinere - elég morbid program, nem igaz? Mondja valaki, hogy nem őrültek az itteniek.

Partizni persze tudnak. A város szórakozóhelyein, az egyetemeken jelmezes bulik vannak. Szivesen elmentem volna fotózni, de végül az idei éven mégse került sor erre. Meg hát jelmez nélkül az se ment volna, azt meg most nem sikerült összehoznom.

Otthon persze most Halloween helyett Halottak napja van. Utána olvastam, a kettő egy tőről fakad, valamikor az ir-kelta ősidőkből. Csak épp a Halloween a boldog, önfeleldt szórakozást hirdeti, a Halottak napja pedig a kicsit szomorú, halottainkra való emlékezést. Otthon gyertyát gyújtunk, itt töklámpást.

Csatolok pár képet az itteni temetőkről. Jellemzőjük, hogy elsőre sose veszem észre, hogy egy temető mellett haladok el épp. Ami feltűnik, hogy csodás parkot, fákat, tavat látok, s megállok, hogy szétnézzek. Aztán a fűre lépve rájövök: itt sirok vannak, mert ez egy temető. Kerités, hatalmas sirkövek és virághegyek nélkül. Viszont békés, megnyugtató hangulattal, gondozott parkkal, gyeppel.

Hát, nem tudom, tudnék-e dönteni a két ünnep között. Valahol mindegyiknek megvan a maga létjogosultsága. Most persze inkább a Halloweent próbálom megérteni, megfejteni.

Obama-vizit

Az egyik legizgalmasabb amerikai élményemről szeretnék beszámolni: láttam és hallottam Barack Obamát, az Elnököt!

Vasárnap délután kampánykörútjának Cleveland volt az egyik állomása. Mivel jövő hét kedden helyi választások lesznek, igy eljött hogy támogassa a demokrata jelölteket, s hogy meggyőzze az itteni szavazókat.

Nagyon kiváncsi voltam, hogy a filmekben és hirekben látott kampányrendezvény milyen is a valóságban. Hogyan mozgósitja a tömeget, hogyan szónokolnak a vezetők, s hogy mi az emberek reakciója. Hát nem csalódtam.

Az egyik itteni egyetem sportcsarnokában volt a rendezvény, ahová csak szigorú (reptérhez hasonló) biztonsági ellenőrzésen lehetett bejutni. Bent viszont már szabad volt ''bármi": tapsolhattál, fütyülhettél, éljenezhettél, ami jött éppen.

A program egyszerű volt, mégis show-szerű. Ohio kormányzója nyitotta meg a programot, őt követte az alelnök, majd az elnök. A hivatalos beszédek előtt egy fekete rapper pörgette fel a hangulatot, stilszerűen politikai jelszavakat és neveket kevert a szövegbe.

A tombolás tetőfokán jelent meg Obama, egyszerű sportzakóban, nyakkendő nélkül. Közvetlenül beszélt a tömeghez, kérdéseket téve fel, időt adva a gondolatoknak. Kész volt akár vicces hasonlatokkal is élni. Persze nem maradtak el a filmekből már jól ismert patetikus elemek sem: American Dream, függetlenség, elszántság, "megcsináljuk" felkiáltások. A tömeg az elnöki beszéd alatt végig állva volt, ami nem kis tiszteletet sugall! A beszéd alatt szabad volt éljenezni, válaszolni, az esetlegesen hőbörgőket hamar leszerelték... A beszéd végén a szokásos jelenet: az Elnök lemegy az emberekhez és a kordonon át kezet fog velük, sőt, néhány hölgynek még puszira is futotta.

...

Átfutottam néhány hirt a program után. A sajtó (jogosan) hiányolta az embereket a programról: a csarnok fele üres volt, 13 ezer helyett csa 8 ezren voltak ott.

De én köztük voltam, s bár nem szavazok, de örülök, hogy ott lehettem.

...

Néhány kiegészités pár nappal az esemény után. Alig hogy hazamentem, Obamából levelet kaptam! Mármint egy emilt, az ő postalfiókjából. Buzditott, hogy menjek szavazni. Persze ő nem tudja, hogy én csak vendég vagyok itt. Igy sajnos le is iratkoztam a közös levelezésünkről.

.

Aztán ma nyitom a youtube-ot, és az első találat az ő filmje, melyben megköszöni a szavazatokat. A film kicsit szomorkás, nem ok nélkül: a demokraták alul maradtak a republikánusokkal szemben az eheti választásokon. Hiába, itt is hasonló a közhangulat az otthonihoz: ha a kormány nem hoz azonnali eredményre vezető döntéseket (itt most a munkanélküliség az egyik nagy probléma), akkor elfordulnak, s másra voksolnak.

Az első fedett hidam

Ohio nem a leglátványosabb állama az USA-nak, nincsenek hatalmas hegyei, nincs óceánpartja, pálmafái, s még az időjárás sem szélsőséges. Ha nagyon belegondolunk, semmi különleges nincs benne. S talán épp ez teszi egyedivé: hétköznapi, emberi léptékű, élhető állam, emberi elmével felfogható dombocskákkal, erdőkkel, folyókkal és kisebb-nagyobb tavakkal. Nekem pont ezért tetszik, mert egyszerű.

Az egyik hétvégi kirándulásomon nagy felfedezést tettem: megtaláltam a korábban képeken már látott fedett hidat, az Everett Covered Bridge nevűt. Ezek a hidak itt, Amerikában elterjedtek, nem tudom, mi célból épitették fedettnek őket, de ettől a legkisebb, legjelentéktelenebb hid is különleges és szines lesz. A fent emlitett hid védett, igy csak gyalogosan lehet átkelni rajta. De a romantikája nagyon megvan.

Valamikor tizenévesen olvastam először a Madison megye hidjai cimű regényt, ott olvastam először fedett hidakról. A történet lényege, hogy a National Geographic fotósa elindul, hogy lefotózza az összes fedett hidat Madison county-ban. A hidak mellett szerelmet is talál, egy egyszerű, 4o-es háziasszony személyében. A történet egyszerű, de nagyon megható. Film is készült belőle, Clint Eastwood és Meryl Streep játszák a főszerepet. S nemrég olvastam egy utikönyvben, hogy Madison megyében semmi látnivaló nincs, kivéve a hidakat, melyeket a film és a regény tett ismertté.

Nekem is van ám saját tervem ezekkel a hidakkal, jó lenne felfedezni és megörökiteni őket. A hidak mellett még egy tervem van: megkeresni Ohio világitótornyait. Valami különleges vonzalmam van ezen épületek iránt, s mázli, hogy itt van belőlük pár.

Vizsgadrukk

Eltelt az első szemeszterem első fele, túl vagyok három midterm vizsgán. Mostanra kitapasztaltam (nagyjából) az itteni követelmény-rendszert. Lássuk, miben különbözik az amerikai a magyartól.

Az amerikai felsőoktatás világhirű, valamit tudnak, ha a világ nagyvállalatainak vezetői, a világpolitika alakitói, irók, tudósok kerülnek ki az itteni egyetemek falai közül. De mit tudhatnak ők, amit mi, európaiak, magyarok nem?

Előszöris: itt nem vizsgára tanulsz, hanem folyamatosan óráról órára. A tanárok nem a könyvben szereplő elméleti anyagot mesélik az órán - ezt neked magadnak kell az előre kiadott menetrend alapján (sylabus) a kijelölt könyvekből elolvasni. Az órán a tanár előadás helyett a diákokat beszélteti, aktivizálja és dolgoztatja (jó kis stratégia): kérdéseket tesz fel, véleményt kér, s diszkussziót indit. Ezáltal kiderül az is, hogy készültél-e az anyagból, illetve hogy érdekel-e a téma, a tanulmányod, naprakész vagy-e az aktuális hirekből stb. Az órai részvétel 2o-5o százalékban befolyásolja a jegyed.

Az órák látogatása mellett vannak egyéni és csoportos feladatok. Esszé-irás megadott témában (főként az elmélet összekapcsolása a napi aktuális gyakorlattal), vélemény az elolvasott cikkről, esettanulmányról.

Az irományok mellett előfordulhat, hogy előadást kell tartsunk (ahogyan én is tettem egy 2o.századi amerikai újságiró munkásságából, s filozófiai-etikai hatásáról). Az előadás is a tananyag része, vagyis a felelősség nagy: rajtad áll, mit jegyeznek meg a többiek, s hogyan készülnek fel a vizsgára a tőled kapott segédanyagokból.

Egy-egy ilyen feladat 1o-2o százalékban járul hozzá a végleges osztályzathoz.

S persze itt is vannak vizsgák. Az otthonitól eltérően minden vizsga irásban van. A technika itt is élen jár: volt vizsga, amit online irtam otthonról, volt, amit kézzel az órán, s volt olyan is, amit egy kódtáblán töltöttem ki, hogy egyszerűen kijavitható legyen a számitógéppel. Vizsga a félév közepén (midterm) és végén (final exam) van. Általában ennek az eredménye számit a leginkább a jegyedben, 5o-7o százalékban.

Az imént ismertett megpróbáltatások után félév végén kikalkulálódik a jegyed. Ami nem is jegy, hanem egy betű: a legjobb A-t kap, a mi négyesünk itt B, a hármas C, s D a kettes-egyes, amivel nem mész át. A betűket lehet számositani: vannak helyek, ahol 3-ra váltják az A-t, de van ahol 4-es a legjobb, s ez alapján számolnak átlagot (hiszen az ABC-ből nem lehet átlagot kihozni...).

Még tanulom a rendszert, jó diák módjára. Eddig nem állok rosszul: kaptam 3-ból 2.95-öt esszére, B-t prezire, s az egyik vizsgám 96 százalékos lett.

Az ősz szinesben

Ősz van, s ez nem mindig a legvidámabb időszak az életemben. Hullanak a falevelek, egyre sötétebb, hidegebb napok jönnek, egyre kevesebbet tudok a szabadban lenni. Viszont az idei ősz eltér a korábbiaktól: szinesebbek a szinei, s még a hangulatom is pozitivabb.

Október csodás időjárással kecsegtetett: alig volt esős, hideg nap, többnyire sütött a nap, s ezer szinben látszódott az erdő, a táj. Ki is használtam ezt, amennyit csak lehetett a szabadban töltöttem. Vénasszonyok nyara - mondjuk otthon, de itt inkább indián nyár volt: bronzbarna, arany és skarlátvörös levelekkel, melengető hőmérséklettel. Beszéltük is az ittélő magyarokkal, hogy otthon nincs ennyi szin. Ennek az egyik oka, hogy itt rengeteg a juharfa (bal felső képen), s ez a fa ősszel a zöld-sárga-narancs-vörös-bordó különböző árnyalataiban játszik.

...

S nemcsak a fák szinesek, hanem az állatok, a madarak is! Mikor először láttam, nem akartam hinni a szememnek: tűzpiros madárka repült a keritésünkre, s mindezt reggel, az erkélyen kinézve láttam! S a madárka valahol a közelben lakhat, mert azóta többször is jelentkezett. Nyomába szegődtem, s kidrült kardinal a neve, mellékelek egy képet róla. A másik madaram is mesés, hiszen maga a mesebeli kék madár! Ahogy röppent előttem, mintha tudatositaná akarta volna: igen, engem látsz, s most boldognak kell lenned! Azóta kiderült, ő a kék szajkó és honos ezen a vidéken.

...

A szöveg helyett meséljenek a képek, s a szinek maguk. Még tart az ősz, bár hamarosan mindent fehérre fest a tél. De a szineket őrzöm belül.

56

Kezdem érteni 56-ot, bár teljesen megérteni szerintem sosem fogom. Tanultunk róla az iskolában, ünnepeljük évente, készitenek filmeket, irnak könyveket, de valahogy nem jön át az események mélysége.

Rá kellett jönnöm, hogy csak testközelből, emberi sorsokat megismerve foghatom fel a történelmi események máig ható súlyát.
Itt élek Clevelandben, ahová sok-sok 56-os menekült. Találkozom velük, beszélgetünk, s hátborzongatóvá válnak az ötven évvel ezelőtti események.
...
Van egy nénim, akinek besegitek mostanában. 56-ban 32 éves volt (mint én most), s tanárként a diákokat vezette a harcban. S itt a harc szó szerint értendő: támadás a harckocsik, tankok ellen, gyújtóbombával, gépfegyverrel, fél téglával. A harc alig egy hétig tartott, de ezrek sorsára volt hatással. Rá a bitófa várt, igy nem volt más választása, jött, az ismeretlenbe, egy idegen földre, aminek még a nyelvét sem beszélte. S most itt él, mesél, emlékezik, s én hallgatom.
...
Azt, hogy most Amerikában tanulok is 56-nak köszönhetem. Az ösztöndijam alapitója 1o éves kisfiúként a szüleivel szökött át a határon, s majd több hónapos hercehurca után került a tengerentúlra. Ma nagyhirű szemsebész, saját klinikáját vezeti Buffaloban. Sikerét többek között az otthoni oktatásnak is köszöni.
...
S az egyik legérdekesebb történetem következik. Az idei év október 23-án az amerikai magyarok körében jártam. Ünnepi műsor, vacsora, s néhány ismerős várt. A vendégek sorában volt egy hölgy, akiről messziről látszott, hogy nem 56-os emigráns: a bőre ugyanis fekete volt. Aztán kiderült, mit keres körünkben: 2o évesen önkéntesként dolgozott Bécsben a magyarok egyik menekülttáborában, valamikor 1957 nyarán. Képeket vetitett az óceánjáróról, amivel átkelt, európai városokról, amiket megnézett, s végül magyar értelmiségiekről, akikkel együtt élt, s akiket szociális munkásként segitett. Meghatározó élmény volt ez számára, hiszen eztán döntött a saját pályájáról, munkájáról. Ma nyugdijas, egy pszichiátriai intézetett vezetett, s ott dolgozott 4o éven át, szolgálva a rászorultakat, amilyenek a magyar menekültek is voltak.
...
E három történet kicsit közelebb hozta ezt a nehéz és még mindig fájó történelmi kort. Mária, Péter és Dorothy személyes példái a múltnak, s példái a túlélésnek, a jövőnek. Én eztán az ő személyükön keresztül gondolok 56-ra.

A facebook behálóz

A múlt héten a vizsgázások közepette egy mozizással lazitottam. A Social Network (A közösségi háló) a facebook alapitásának valós történetét dolgozza fel.

Érdekes volt innen nézni az amerikai egyetemisták életét, végig követni, hogyan bontakozik ki a Harvard diákjainak fejében (s főleg a főszereplő, Mark Zuckenberg elméjében) a facebook öltete, s hogyan válik belőle rekordidő alatt az egyik legértékesebb online szolgáltató oldal. Persze a sikernek ára van: barátságok szakadnak meg, ellenségek szállnak szembe egymással.

Számomra az egyik legérdekesebb észrevétel, hogy miközben a főhős embereket köt össze, kapcsolatokat rögzit, s több millió emberhez jut el a világon, önmaga képtelen a saját kapcsolatainak a fenntartására, s azt a néhány jóbarátot is elvesziti, aki igazán fontos volt.

A sztori valós, a facebook alapitója még most sincs 3o éves, s már milliárdos. Kiváncsi lennék, a saját életében, kapcsolataiban boldognak mondhatja-e magát. Vagy ő is a kapcsolatok számával, a bejelölt barátokkal méri a saját fontosságát?

film info magyarul

Ábel Amerikában

Tamási Áron Ábel trilógiája az egyik kedvenc könyvem. Annak idején, amikor általános iskolában kötelező volt elolvasni az Ábel a rengetegben-t nem tetszett. Fel kellett nőnöm a témához, igy pár éve a három kötetet végigolvasva állt össze a kép: én magam vagyok Ábel!

A főhős az első kjötetben először a szűkebb környezetét, szülőföldjét fedezi fel. Aztán kimerészkedik a városba (második kötet - Ábel a városban), a civilizációba. S végül eljut Amerikába, a lehetőségek hazájába. Én most főleg erről az utóbbiról irok.

Én is valami hasonló utat tettem meg életem során. Falusi gyerekként nevelkedtem, távol a civilizáció zűrzavarától. Még emlékszem, milyen volt az első hét a városban, amikor középiskolába kerültem Nyiregyházára. Első tömegközlekedés, saját bevásárlás - nagy dolog volt az akkortájt.

Aztán kisfalum elhagyása, városi létem után nagyobb lépés következett: kalandozó magyarok nyomába szegődtem, s kezdtem felfedezni a többi országot, Európát. S lám, most már a tengerentúlra is eljutottam, Ábel nyomában Amerikában élem hétköznapjaim.

Tetszett, ahogy Ábel a nekünk hétköznapi, nagyvárosi, külföldi élményeiről ir. Itt egy kis izelitő.

"Amikor megnéztem minden látnivalót, és meghallgattam minden hallani valót, az volt az első gondolatom, hogy az egyszeregy itt is csak olyan, mint máshol. Elég nagy csalatkozással kellett ezt látnom, hogy a Kelemen pap elbeszélései után s a magam nyughatatlan képzelete szerint azt vártam volna, hogy a lovak hagyatéka helyett pénzt lássak az utcán, hogy tollas indiánok száguldozzanak, nagy harci lármákkal, hogy az emberek közül is repülni tudjon legalább néhány, hogy a házak tündéri nagy kastélyok legyenek, s hogy az asszonynép a világ gyönyörűsége. Ahogy elgondolkoztam mindezeken, önkéntelenül igy szóltam magamhoz: Ábel, itt is a rengetegben leszel!"

"... nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket, s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk."

Bezárt templomok nyomában

A múlt héten elindultunk, hogy felkutassuk a clevelandi magyar nyomokat, épületeket, még működő üzleteket. Kalauzom Laci volt, aki ugyan csak pár hónappal korábban érkezett ide, mint én, de mégis csak többet tud a városról.

A magyarok anno (több mint száz éve), amikor ideérkeztek legelőször templomokat emeltek. Nem volt még saját házuk, pénzük, de a legfontosabb az volt, hogy legyen hely a saját Istenüknek, s közösségük, ahol találkozhatnak, s egymást segithetik. Igy anyagot, pénzt és energiát nem sajnálva felépitették kegyhelyeiket, majd szépen sorban a saját házukat is a templomjuk közelében. Eme folyamat eredményeképpen kialakultak a magyar városnegyedek Clevelandben: utcák, ahol csak magyarok laknak, éttermek, cukrászdák, üzletek, bankok.

A város két oldalán a keleti oldalon (East Side) és a nyugatin (West Side) is volt egy-egy magyar negyed. A keleti oldal a hires Buckeye Road mentén húzódott, a nyugati rész a Lorain Avenue mentén, a E 25.utcától kifelé. Mind a két résznek megvolt a maga külön katolikus, református, evangélikus és egyéb temploma, üzletsora stb. Egy mondás szerint, a fekete buszsofőr ha ideért csak elkiálotta: 'Magyarok, kiszállás!'. Voltak üzletek, aminek a kirakatába ezt a táblát tették: We speak English (vagyis Beszélünk angolul), ami arra utal, amolyan Little Hungary létezett itt a 2o.század elején.

Aztán teltek az évek, a sokadik generáció nőtt fel a magyar családokban, s talán már nem is voltak annyira magyarok. Tehetősek lettek, máshol találtak munkát, s igy lassan elköltöztek erről a vidékről. Jöttek a helyükre mások, felkapaszkodó kisebbségiek, feketék, spanyolajkúak, s elindult egy teljes átalakulás. Egyre ritkábban hallhattak magyar szót a magyar utcákon, bezártak az üzletek, lebontották a régi házakat, s helyükre gyárakat épitettek.

Ami viszont megmaradt, azok a templomok. Hiszen egy templomot nem lehet felpakolni és elköltöztetni. Nos, mi ezeket az épületeket kerestük fel.

Kicsit hátborzongató volt a teljesen kihalt, ipari negyedre emlékeztető utcán (Buckeye Road)megállni a legnagyobb katolikus templomnál, a Szt.Erzsébet 'bazilikánál'. Ez még működik, bár ki tudja meddig. Egyre kevesebben jönnek vissza az elköltözöttek közül, s egyre rosszabb a közbiztonság is errefelé, szóval nem sokan kockáztatnak.

A Szt.Imre-templomot pár hónapja zárták be. Még az ideúton, a repülőn tudtam meg ezt, mint első clevelandi magyar hirt. Van ilyen, hogy templomokat zárnak be? Talán még le is rombolják? Igen, van ilyen, egy fogyóban lévő közösség még inkább fogyóban lévő lelkületére utal.

A Buckeye-on (Bakáj - amerikai magyarul) megtaláltuk a First Hungarian Reformed Church (Első Amerikai Magyar Református Egyház) csodálatos, festett üvegablakos templomát is. Ez a legrégebbi gyülekezet itt (több mint száz éves), viszont ezt a templomot sem kerülte el a sorsa: a reformátusok elköltöztek, s végül eladták (!) az épületet egy amerikai egyháznak, akik azóta is használják. Félelmetes nem? Egyébként a pozitivum, hogy a város peremén, zöldövezetben új templomot emeltek, s ennek köszönhetően én is rendszeres látogatójuk lehetek.

Találtunk még egy csipkerózsika-álmot alvó csodás, neogót téglaépületet. Csak találgatjuk, hogy ez lehetett a keleti oldali evangélikus templom. Ajtaját befutotta a vadrózsa, lépcsője meghasadt, igy várja, hogy valaki felébressze az álmából.

A fenti képek a túránkon készültek. Feladat: találd meg, melyik képen melyik templom látható!

A lenti linkeken pedig eredeti fekete-fehér fotókat és kis történelemleckét találsz az itt élő magyarok múltjáról.

http://www.jcu.edu/language/hunghemu/Buckeye%20poster-sm-rev.jpg

http://www.clevelandmemory.org/hungarians/pg185.htm

(Megfejtés: bal felső kép Szt.Erzsébet, jobb felső református, bal alsó Szt.Imre, jobb alsó evangélikus.)

Vezető nők

"Some leaders are born woman." Unknown

A fenti idézetet még otthon olvastam valahol: Néhány vezető nőnek született. Aztán nemrég olvastam egy cikket (lsd. lenti link), ami a Forbes magazin által összeállitott legbefolyásosabb nőket tartalmazta. A lista élén az amerikai first lady, Michelle Obama, mögötte a korábbi listavezető, Angela Merkel, harmadik helyen a nagy show-woman, Oprah Winfrey.

Mit tudnak ezek a nők, illetve mit tudunk mi, akik vezető, befolyásos szerepbe kerülünk? Tudjuk-e ugyanazt nyújtani, amit a férfiak?

Épp az egyik vizsgámra készültem, s a tananyag (szervezeti magatartás) foglalkozott több szempontból is a nemek közötti különbségekkel. Például az érzelmek, a döntési mechanizmusok szempontjából. Az egyik vizsgakérdés is ez volt: mi a különbség a döntéshozatalban a férfiak és a nők között. S a poén, a lehetséges 5 válasz közül 4 a nőkre vonatkozott: a nők megérzésük alapján, hatékonyan döntenek, felvállalják az érzelmeiket, kreativak, praktikus és gyors megoldásokat keresnek. Vagyis nagyon is előnyben vagyunk bizonyos kérdésekben, problémamegoldásban!

Aztán ma megnyitottam a számlámat az egyik itteni banknál, s a női bankvezető volt az, aki nagyon készségesen intézte az ügyeim. Épp szóba is került, hogy mennyire ritka vagy nem ritka, hogy egy nő vezet egy bankfiókot. Elmondása szerint ma már több a nő, mint a férfi a bankvezetők között!

Szóval szépen vesszük be a férfiak területeit. Csak közben ügyeljünk arra, hogy mégis nők maradjunk. Én erre szavazok: inkább nő, mint vezető. De ha lehet, akkor a kettő együtt.

http://www.fn.hu//kulfold/20101007/meglepo_eredmenyt_hozott_forbes/

Babaszoba, babaház

Megérkezve lakhelyemre egyből megfogalmazódott bennem: ez olyan mint egy tökéletesen megtervezett babaházas vidék.

Egy időben épült szép új családi házak, azonos stilusban, de eltérő alaprajzzal, kivitelezéssel. A házak szépen el vannak szórva egy kanyargó patakocska mellett, mindenütt zöldellő gyep, gondozott kert, játszótér a kertben. A házak mögött az erdő ezer szine, vadkacsák repülnek, nyuszik, mókusok ugrálnak, szóval mint a mesében.

Igaz lehet ez?

Igen, ez mind igaz, s vannak ennél még tutibb környékek, ahol biztonsági őr enged be a lakónegyedbe, s külön wellness központ tartozik a házakhoz...

Szóval panaszra semmi okom, belepottyantam a jóba. De azért a kisördög nem alszik, s szeret kötözködni.

Babaházak ezek, nemcsak a rendezett, pöpec stilusuk miatt, hanem mert elemekből rakják össze őket, akárcsak egy barbie-házat. Az elemek egészen a belső berendezésig terjednek: kandallóval vagy anélkül, ilyen vagy olyan lépcsővel, télikerttel, netalántán teljesen berendezett alagsori szinttel. Aztán ha jön a déli szél (Óz, a csodák csodája módra), felröpiti az egészet, s ugyanebben a formában teszi le valahol a Föld túlsó felén. Mert az elemek jól tartanak, igy tuti nem mozdulnak el még egy forgószél esetén sem.

Bekukucskálva a házak ablakán (mert én azt nagyon szeretem) látható, hogy mindenütt (!) ugyanaz a tipusu csillár lóg, ugyanolyan stilusu sötétitőfüggönyök diszitik az ablakot, pontosan megvan a hely, ahová az ülőgarnitúrát, vagy az étkezőt teszed.

S ugyanolyan rövidre van vágva a gyep mindenütt, hiszen alapfelszerelés a fűnyiró (vagy a fűnyirós fiú), a gyepet pedig meg kellett tapogatnom, hogy elhiggyem, ez valódi, nem műfüves pálya.

A házak alatt, mellett minimum 2 autónak elegendő garázs helyezkedik el. A ház egyik legfontosabb eleme, hiszen innen indulsz és ide érkezel. Ja, s az autóba közvetlenül a lakáson belül szállsz be és ki, szóval lehet csinicipőbe bújni barbie-módra télen is, feltéve, hogy valaki eltolta a havat az autólejáróból.

Aztán a babaházban vannak babaszobák, amilyen az enyém is. Megkaptam a család legkisebb tagjának a kuckóját, teljesen felszerelve mindenféle kényelemmel. A légkondi itt alapelem, mégha nem is lakunk a hőségről hires délen, akkor is.

A fenti kép illusztrálja az itteni házakat.

Ez most az én otthonom. Egy időre. Erről szól a lenti zeneszám is.

http://www.youtube.com/watch?v=LraOiHUltak&NR=1

Úti zenék 2.

Augusztusban volt már egy bejegyzésem az itteni zenékről. Most már itteni honpolgárként még több helyi zene jutott el hozzám, a fülembe.

Az autómban nincs (CD-lejátszó (van egy régi kazettás magnó), igy kénytelen vagyok a helyi rádióadók között válogatni. Van klasszikus, modern black music, 7o-8o-as évek popzeneje.
Két kedvencem van. Az egyik a Cleveland Country, ahol csak countryzene szól, de nem ám az unalmas fajtából: fiatal, dinamikus előadók, ütős számok. Alább két ütős zene, érdemes a szövegükre is figyelni.

http://www.youtube.com/watch?v=vLqbV-lj-6k&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=4VKy69sE4VY

http://www.youtube.com/watch?v=bHodOymqfss&feature=related

A másik kedvenc csatornám egy keresztény adó, Radio Fish. A zenéi széles stilusskálán mozognak, van itt is country, hipp-hopp, ir-hatasú, de klasszikus templomi zene is. Csatolok két számot, amikre a szövegük miatt figyeltem fel.

http://www.youtube.com/watch?v=lydBPm2KRaU&ob=av2n

http://www.youtube.com/watch?v=PgGUKWiw7Wk

Nagyon értékelem a youtube-ot, egészen interaktivvá tudom tenni a blogomat a klippjeivel. :))

Ami hiányzik

Eltelt annyi idő (mindjárt két hónap), hogy rájöjjek: bár honvágyam nincs, azért van néhány dolog, ami hiányzik otthonról.

Illatok

Nemrég autóztam éjszaka, s megcsapott az érett szőlő és must illata. Hm, ha otthon lennék, nagyon birnám az ősz illatát, a csordogáló mustot - gondoltam. Nem jártam messze az igazságtól, mert mint kiderült, épp egy borvidéken haladtam át, s kifinomult orrom kiszagolta amit lehetett.

És azok a ropogós zsemlék, kiflik, kakaóscsigák és túrósbatyuk! Ha valamit, hát a kis pékségek, friss péksütik kulturáját behoznám ide. Márcsak az illatuk miatt.

Kávézók, cappucino, forrócsoki, amolyan európai és olasz módra. S egy szelet süti hozzá. Készülj Budapest, mert decemberben jövök és pótlom a kimaradást!

Izek

Meg sem próbálom itt megidézni a kedvenc ételeimet. Bár van módom sokféle magyar ételt enni itt, de azért van, ami csak otthon az igazi.

Anyu töltött káposztája, almás sütije, túrósbatyuja.

Friss sajtos pogácsa vagy bukta.

Kürtös kalács.

Bográcsos halászlé vagy gulyásleves.

Egy kis tepertő, puha kenyér, zöldhagyma.

Helyek

A belvárosi utcák Budapesten, macskaköves utcák vidéken. Csöpögő háztetők (igen, még ezek is), szeles villamosmegállók.

Múzeumok, Szépművészeti, fotókiállitások. A bámulás csendje, s a képek, amik összeérnek a saját élményeimmel.

Budapest környéki hegyek, völgyek, gyalogutak. A csend a várost elhagyva.

Dunapart, bicajút.

Tevékenységek

Kert-turkászás a ház előtt, a rózsák körül.

Varrás (drága jó varrógépem), keresztszemeseim.

Bicaj.

Kirakatok nézegetése zárás után.

És persze az emberek, akiket nem tudok itt felsorolni.

Szóval ha jót akartok nekem, akkor karácsonyra csili-vili ajándék helyett a fentieket prezentáljátok nekem, vagy csak úgy társamul szegődtök valamelyikhez.

Online ügyintézek

Rájöttem valamire nemrég: vásárlásaim és dolgaim nagy részét online végzem. Hogy lehet ez?

Mielőtt ide jöttem kaptam egy rakás hasznos webcimet az egyik kedves barátomtól. Gyakorlott amerikai diákként megadta nekem azokat a helyeket, ahonnan könyvet és egyebeket tudok beszerezni.

Aztán megérkezve a vendéglátóim tovább bővitették a listát, igy online kötöttem biztositást az autómra, neten keresztül hivatom elő a fotóimat.

Az egyetemen is a legtöbb dolog online történik. A tárgyaimat a neten tudom felvenni, ott tudom lecsekkolni a jegyeim, letölteni a tanárok által megadott anyagokat. Nem beszélek a könyvtár adatbázisáról, amit itthonról is elérek, s könyvekben, cikkekben kereshetek bármilyen témában.

Gondoltam összegyűjtöm a számomra leghasznosabb linkeket, hátha valaki még hasznát veszi.

http://www.amazon.com/ itt szoktam tankönyveket rendelni, használtan töredék áron

http://www.vistaprint.com/ névjegyet rendeltem itt, ingyen, de teljes céges arculathoz való nyomdai anyagokat is beszerezhetnék

http://www.walmart.com/ neten rendelhetsz bármit, amit a nagyáruház forgalmaz, akciós áron vettem itt a GPS-t

http://www.cvs.com/ a patika profilján túl fotóelőhivást is végeznek, ingyen 5o kép az új tagoknak!

http://www.geico.com/ az autóm tuti olcsó biztositását velük csináltam.

http://www.pandora.com/ internetes zenegyűjtemény, saját rádiót alakithatsz a kedvenc zenéidből!

http://www.mapquest.com/ útvonal, térkép, amig nem volt GPS-em ezzel éltem túl

http://www.cars.com/ itt találtam az autóm, hatalmas a választék, kereshető több szempont szerint

A sort még folytathatnám.

Nagy előny az internetes dolgoknál, hogy kényelmes, kedvezményeket jelent, és sok infót megtalálsz.

Számomra a legnagyobb hátrány, hogy a vásárlás élménye kimarad, hiszen nem tudom megtapogatni, megnézni személyesen a vásárfiát. Ezért trükkösen nem haza, hanem egy megadott üzletbe szoktam rendelni az árut, hogy ott azért a lelkem is megkapja amit érdemel, s a neten rendelt dolgok mellé még összevásárolgatok néhány jópofa dolgot.

American versus British English

Egy kis nyelvlecke következik. Mi a különbség az amerikai és a brit angol között?

Elsőre a kiejtés, a hangzás egyértelmű. Az amerikaik pörgősen, kicsit énekelve beszélnek, az angolok megfontoltabban, harapva a szavakat. Nekem az amerikai könnyebben érthető és beszélhető, anno Londonban voltak gondjaim, mikor egyszerű kifejezéseket nem tudtam megfejteni az ottaniak beszédjéből.

De mi a különbség, van-e különbség a szókincsben?

Bizony van, nem is kevés. Az egyik amerikai élményem, hogy beszélgetek valakivel, emlitem a lakásom (flat) és nem akarja megérteni, miről beszélek. Hát persze, amerikaiul a lakás az appartment, a társasház appartment house. Mindig tanul az ember.

A youtube-on találtam pár nyelvleckét, épp erről a problematikáról. Jó szórakozást hozzá.

Már csak arra lennék kiváncsi, hogy az amerikaiknak mennyire vicces lehet brit angolt hallani, vagy forditva. De ahhoz, hogy ezt tudjam ide kellett volna születnem.

http://www.youtube.com/watch?v=HP_g61r06KY

http://www.youtube.com/watch?v=GwbpY4eNOgE

Iszapkatasztrófa

A múlt hét legszörnyűbb hazai hire ide is eljutott. Sokáig fontolgattam, mit is irhatnék erről. Odahaza gondolom ettől hangosak a hirek, az újságok, sok újat nem tudok ehhez hozzátenni.
Tanultam a válságkommunikációról, s lám házhoz jött egy téma. De valahogy nem volt kedvem kritikus szemmel fürkészni a hireket, s okoskodni, hogy mit tehetett volna jobban a kormány, az illetékes, cég, hatóság stb. Ehelyett kaptam egy nagyon emberi, nagyon szivhezszóló emilt, amit most megosztanék veletek, Kolontár plébánosa irta. Akinek a szivehez szól, tegyen valamit, segitsen, adakozzon, vagy csak imázzon.

Kedves Emberszerető Testvérek!
Elnézést, hogy csak most jutok e-mailhez.Bocsánat, hogy ez egy a teofil papi listára készült levél,Amit a gyors tájékoztatás miatt, minden támogatónknak elküldök és ti is bármely listára továbbithatjátokCsak részleges, távirati stílusú lesz a levél, később bővebben.-
E 2 falu lakossága, magamat is beleértve ennyi szeretet még nem kapott,minden imát és felajánlást már most köszönünk
Hitelesség:Nagy Anna kormányszóvivő tájékoztatása abszolút hiteles,Korábban szinte minden hírben voltak fals információk.Abszolút hiteles a Katolikus karitasz, állandóan velem vannak,Segítenek a szervezésben kármentésben
A katasztrófa 2 falut ért teljesen: Kolontárt és DevecsertKolontár, mivel közelebb van a tározóhoz, hirtelen kapta a niagara szerű,özön iszapot ezért életem egyik legnagyobb fájdalmaként itt a csecsemőtől az aggastyánigtörténtek halálesetek, amit nehéz feldolgozni, eddig csak 4 halottat találtak meg.A 34 éves fiú temetése (ez az első temetés) kedden lesz. Ő nem károsult, hanem polgárőrként. Terepjárójával életeket próbált menteni. Mivel a sárlavinában nem látta, hogy a hidat elsodorta az ár, az iszapár elsodorta és szörnyet halt.4 halottat találtak meg, és 2 t keresnek.Elsősorban a teofil listának irom, hogy elsősorban imát, misét, lelki bázist, lelki segítséget kérünk. Ez után szellemi segítséget, együtt gondolkodást a továbbiakról. Erről később részletesen, de ötleteket adni a kormánynak, hol lehetne télig egy új helyen lakótelepet felépíteni, vagy más ötlet. Többen soha többet nem fognak ide visszatelepülni.
Segélyezés: legtöbbet jelent, akik személyesen ide tudtak jönni, szervezői és egyéb munkára.Egy katasztrófa-védelmis atya és a katolikus karitasz veszprémi vezetősége velem van, nagyon kell.Sok a tehetetlenség is a szerveknél. Pl nekem kellett intézkedni, magam jártam első nap mindkét helyen hangosbemondóval pl. hogy merjenek vizet inni, stb, egy kábel tv stáb letelepítésén tegnap fáradoztam, mert fontos a tájékoztatás stb. Alapjaiban az országos szervek a helyükön vannak, de elsősorban a matéria szintjén.Pl. védelmi bizottsági üléseken, minden elhangzott élővilág, 1 disznó, egy marha és számtalan tyúk elhullott, de arról nem volt szó hogy emberi holtestek vannak az iszapban, ezt számon kértem, ezért szóváltásba kerültem a belügyminiszterrel. Csak ezután adták ki az elhunytak és a keresett személyek neveit. Innentől hitelesnek tűnik a tájékoztatás. Sajnos a tegnapi napon csak egy újabb elhunytat találtak meg, így még 2 t keresnek. Imádkozzatok, hogy megtalálják, mert valóban vannak nehéz helyek, ahol nehéz a keresés.Tudjátok, hogy ránk, az egyházközségre, több minden feladat jut- szállást adunk a katasztrófa védelmiseknek és károsultaknak mindkét helyen- gyorsaságban szereztünk védőeszközöket, mellyel mindenben segítem a két önkormányzatot- támasza vagyok a polgármestereknek- első nap felállítattam az információs irodát- mai napra képbe vagyok mindkét helyen a szervezettség szintjével és az adományokhelyszíneivel és mennyiségével, most például a tartós élelemből van hiány, vagyis szalámi és egyéb, amit a károsultak, segítők, reggelire, vacsorára ehetnekDevecserben megoldott a déli meleg étel, folyamatosan harcolok azért, hogy éjjel is legyen a segítőknek meleg étel. Kolontáron egy pesti ember jött le és az utcán, rőzsén, bográcsban főz az embereknek, de holnap hazamegy. Kolontáron nincs étterem és közösségi konyha. Holnaptól 24 órás ellátásra 200 főre rendeltem meleg ételt, melyet a katolikus karitasz fizet egy hétig.Kérem Fülöp Ákost, hogy vállalja az eddig is betöltött információs szerepét. Általánosabb kérdésekkel és információkért hozzá forduljatok.
Természetesen mindenki személyesen is fordulhat hozzánk a következő lépcsőkben.
devecserpleb@invitel.hu ezen folyamatos ügyelet lesz
jezusösveny@invitel.hu
modmiklos@invitel.hu
06 88 224-091 állandó napközi ügyelet06 20 823-0596 (sokszor túlterhelt, sem hangpostát nem tudok hallgatni, sem visszahívni)adományok.
Kérlek benneteket, hogy csak az alábbi szerveken keresztül támogassatok,Magyar katolikus karitasz : Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00800007 számú bankszámlájára várják, a közlemény rovatban az "ISZAPÁR" megjegyzést kell feltüntetni.
Plébániánk számlaszámán a Raiffeisen Bank Róm. Kat. Plébánia Devecser 12084003-00103523-00100003 számlaszámra küldje el segély megjegyzéssel.És közvetlen a 2 polgármesteri hivataltBátran kijelentem, hogy semmi betelefonálósÉs egyéb !!! segélyszervezeteket nem támogatnék. Minden gyűjtést a helyi polgármester engedélyéhez kötnék, hiszen így vissza lehet élni a falu nevével, helyzetévelA szisztémával nem értek egyet: lehet 1 ft marad a cégnél és 99-et vagy fordítvaDe szerintem, aki gyűjt az önzetlenül adja oda és ne fordítsa önnön cége fenntartására, gyarapítására,Nem részletezem, de már itt van a hitgyüli, az ökumenikus (!) szsz szolgálat (ők jók, de nem ismerem szisztémájukat) és rettegek, mikor jelenik meg a scientologi egyház (!) 15 lelkésszelÉcsy Gáborral (karitasz) ma egyeztetek, hogy Bp ek és túliak nála gyűjtsenek.
Köszönünk minden együttérzést, segítséget
Miklós atya

Gyógyszermarketing innen nézve

Bár most nem dolgozom, s távol vagyok az otthoni szakmámtól, de mégis eljutnak hozzám a szakmai hirek, események. Igyekszem naprakész maradni a szűkebb szakmám, a marketing és a gyógyszeripar dolgaival kapcsolatban. Hiszen ki tudja, talán lesz még közöm ehhez a témához.

Épp a héten olvastam, hogy lezajlott az éves rendszeres Gyógyszermarketing Konferencia a Kreativ szaklap szervezésében. Izgatottan néztem az előadókat és a témákat, kerestem az ismerős arcokat a feltöltött fotókon.

Anno én voltam az a cégnél, aki szorgalmazta, hogy legyünk jelen az ehhez hasonló rendezvényeken, és gyűjtsünk be minél több aktuális infót, kontaktot beszállitókkal, ötleteket konkurens cégektől. Érdekes látni, hogyan változnak a témák évről-évre. Tavaly még a web 2.o dolgait taglalták, azt, hogy milyen hatással van az internet, a közösségi oldalak, a felgyorsult infoáramlás a gyógyszermarketingre, a betegkommunikációra. Idén a PR és annak kapcsolata a marketinggel állt a középpontban.

Mondhatom, sziven ütött a témáválasztás, hiszen én épp ezzel foglalkozom itt, épp engem is ez a kérdés ösztökél! Lehet-e eredményt elérni PR-rel, anélkül, hogy a klasszikus marketingkommunikációs eszközöket használnánk, s hogy magáról a gyógyszerről mondanánk valamit? Milyen eredményt tud elérni egy cég, ha a cég imázsát megerősitő lépéseket teszünk?

Zakatolnak a gondolatok a fejemben. Arról, amit itt tanulok, látok, és arról, amit otton tapasztaltam. S a kettő kapcsolódásáról, ellentmondásairól. Mert az van bőven.

Példának okáért otthon a legnagyobb mutatvány az volt a munkámban, hogy úgy erősitsük gyógyszereink forgalmát, hogy azokról konkrétan, nevük megemlitésével nem beszélhetünk a betegek felé, csak kizárólag az orvosokkal kommunikálhatunk.

Megérkezve ide, az igéret földjére, első dolgom volt, hogy a reptéren vettem pár szines magazint. Lapozom az egyiket, s jönnek az ismerős gyógyszerek 3 oldalas hirdetései! Aztán kapcsolgatom a tévét az egyik motelszobában nagy utazásunk során, s a kozmetikum-autó-bank reklámfilmek között feltűnik egy hosszabb blokk, ahol épp egy antidepresszánst, vagy inzulint hirdetnek.

Hogy is van ez?

Amerika a szabad információ-áramlás hazája, az egészségügy és a gyógyszerek, betegségek területén is. Irtam a Cleveland Clinicről, hogy milyen profi a betegszervezés ennél a hatalmas intézetnél. Van egy részlegük, ahová bárki betérhet, s a betegségével, kezelésével, gyógyszereivel kapcsolatos infókat brossurákon, vagy interneten keresztül beszerezheti. Az orvosok el is várják, hogy felkészült legyen a beteg a saját baját érintő kérdésekről.

Betértem gyógyszertárakba is (Walgreens, CVS). Kint hatalmas feliratok hirdetik hatalmas épületeken, hogy itt egy gyógyszertárat találsz. Bemegyek, s keresnem kell a gyógyszeres részt, mivel az üzlet inkább egy drogéria, fotószalon, élelmiszerbolt, mint sem patika. A polcokon szabadon válogathatsz az OTC-gyógyszerek között, több olyan készitmény is a polcokra van kitéve, amit otthon az orvos ir fel, például az én allergiaszereim. Találsz itt komplett gyógyszer-enciklopédiát, amiben az orvos által felirható szerek találhatóak betegek nyelvén, közérthetően fogalmazva.

Érdekes lenne megvizsgálni, hová vezet ez a nagy szabadság ideát, s hogy mennyivel tudatosabbak az itteni beteg-fogyasztók. Egészségesebbek, odafigyelőbbek-e (szerintem igen), határozottabbak-e a kezelésüket tekintve. Bár a bőrömön nem akarom tesztelni az itteni rendszert, de ha mégis megbetegednék, nyitott szemmel figyelném az itteni orvos szolgáltat - beteg fogyaszt helyzetet.

Magyarok ha találkoznak 2.

Még augusztusban irtam, hogy a négy államot átszelő utunk alatt egyetlen magyarral sem találkoztunk. Illetve csak eggyel, Katicával Phoenixben, de ővele ez előre megbeszélt találkozó volt.

Azóta itt Clevelandben viszont javitottam a statisztikán. Amerre csak járok magyarokba botlok. Vasárnap magyar istentisztelet, magyar öregekkel, akik közül már csak néhányan használják a nyelvet. Van köztük Varga, Varró, Sándor és Alexander, Frank és Ferenc.

Az egyetemen is sikerült felkutatni a magyar professzorokat. Két hölgy is tanit az idegennyelvi tanszéken, általuk megismerhettem a többi 'eredeti amerikai' kollégájukat is, akikről a második mondatban kiderül, hogy van magyar kötődés. Például a német tanár Németországból jött Károlyi névvel... A laborvezető felesége magyar. Hiába, minden bokorba jut belőlünk.

Aztán járom az utaim, nem magyar körökben, s az ismeretlenek ismerősökké válnak hirtelen. Kiderül, hogy magyar vagyok, s ők hozzák a sztorikat magyar kollégákról, barátokról, vagy éppen budapesti utazásról.

Autózom a városban és érdekes feliratokra lelek. A Szalay's Farmról már irtam, ők elég ismertek itt. De láttam Molnar felirattal épitési vállalkozót, Nagy Service autóját, Toth ingatlankereskedőt, s most a legújabb Dezso nevezetű birót, akire az itteni önkormányzati választásokon lehet szavazni.

Kiváncsi leszek, hogy Olah felirat mikor es hol bukkan majd fel... Most van egy titkos ötletem, ha összejön irok róla. Lehet, hogy fognak még itt hallani erről a névről is.

Oktoberfest

Ezen a héten egyik nap a menzára mentem ebédelni, s nagy meglepetésemre az egész Oktoberfest hangulatba volt öltöztetve. Kék-fehér bajor szinek, német zászlók, perecek lógtak a pultok fölött. Gondoltam, na most végre eszem valami finom, európai kaját.

De csalódnom kellett. A választék ugyan a német sör-virsli hangulatot idézte, de az izek nyomokban sem voltak felfedezhetőek. Volt Bratwurst-nak nevezett sima virsli, itteni tömegmustár hozzá. Volt vöröskáposzta párolva, de beazonosithatatlan izzel. Desszertnek feketeerdő-tortát imitáló csokis, műmeggydarabos borzalom.

Hát értékelem én az igyekezetet, de ez nem volt az igazi. Nem beszélve arról, hogy borzasztó sramli-zene szólt a rádióban. Ja, s a legfontosabbat ne felejtsem: épp az Oktoberfest lényege, a SÖR hiányzott. Ugyanis az egyetemi szabályzat tiltja mindenféle alkohol árusitását, fogyasztását a campuson.

Szóval kedves németországi ismerősök, berlini barátok, kénytelen leszek felkeresni titeket, s 1.5 euroert eredeti kolbász-virslit lakmározni.

Eat pray love

Most láttam a filmet a fenti cimmel (Evés, ima, szerelem). Sok irányból futottam bele a filmbe, volt hogy valaki beszámolt a sztoriról, s nagyon hozzám szólt, volt, hogy a film eredetijéül szolgáló könyvet láttam meg. Szóval kiváncsian vártam, milyen lesz.

Összességében csalódott vagyok. A film hosszú, vontatott. Szépek a képek, a tájak (Bali, Olaszország, New York, India), de valahogy akadozik a sztori mögött a főhős megnyilvánulása. Egy házasságától fél év után megcsömörlött fiatal nő elindul, hogy megtalálja magát, az egyensúlyát, Istent, s újra tudja élvezni az életet. Ismerős a történet?

A film alapjául szolgáló könyv valóságon alapul. Irója, Elizabeth Gilbert 2oo7-ben sok dijat és eladási toplistát besöpört magának. Aki többet akar tudni róla, az a lenti cikken olvashat egy vele készült riportot (angolul).

A film profin elkészitett, főszerepben Julia Roberts, aki önmaga garancia lehetne, de most mégsem az, sajnos.
Bár lehet, hogy azért nem állt össze a sztori, a mögötte húzódó érzelmek, mert a valóságban sem olyan megkomponáltak a cselekedetink, érzéseink, gondolataink?

Azért 'jó' látni, hogy más is szenved, keresi az egyensúlyt, s nem feltétlenül találja meg elsőre. Persze ha én választhattam volna, akkor biztos, hogy Olaszországra szavazok, ott megvan minden, ami az élethez kell: finom ételek (a legjobb a világon), hit és vallás (kereszténység bölcsője), s jóképű olaszok (akiket nem kell bemutatni).
De ha őszinte akarok lenni, akkor talán el sem kell feltétlenül indulnunk. Hiszen a legfontosabb, hogy önmagunkkal szembe tudjunk nézni, s arra bárhol sort kerithetünk. A helyszinváltoztatás csak segiteni tud ebben, de nem hozza feltétlenül magával a megoldást. Szóval útra kellni vagy sem, a változásért meg kell dolgozni.

http://filmtrailer.hu/film/eat-pray-love/

http://www.elle.com/Pop-Culture/Movies-TV-Music-Books/Elizabeth-Gilbert

Kulturprogik az egyetemen

Ha belegondolok a legjobban a sok-sok kulturális program hiányzik otthonról, Budapestről. Amerika városai nem erről hiresek, kivéve persze néhány kultur-metropoliszt mint New York vagy Chicago.

Mit tud nyújtani Cleveland?

Ha abból indulunk ki, hogy ittlétem alatt kétszer jártam a belvárosban, hát nem azt mutatja, hogy lenne bármi izgi itt. Szinházak általában idényszerűen hoznak társulatokat, produkciókat máshonnan, mozik vannak, nagyok mint otthon, zenei fesztivál pedig nyáron szokott lenni.

S akkor jött az egyetem hirlevele. Benne számtalan programmal, jónéhány nagyon is az én izlésemnek való. Szóval van itt havonta könyvklub, hónapról hónapra változik, melyik regényt kell elolvasni, aztán róla értekezni. Az igazi meglepi, hogy novemberben A viskó kerül sorra, amiről én akartam otthon beszélgetést kezdeményezni hcs-körben, s lám.

Aztán van filmklub, minden héten péntek este. Eddig még nem sikerült eljutnom, sajnos. Pedig imádom a filmeket, innen nézve meg egészen más az amerikai filmek értéke (vagy mégsem).

Aztán szerveznek közös kávézós-vacsizós eszmecseréket. Vagy valami tantárgy, tanulmány körül, vagy csak úgy egymás között diákok, tanárok. Volt nemzetközi diákoknak egy ilyen klubdélután, etettek, itattak, közben jó volt kapcsolatokat épiteni.

A legutóbbi élményem egy szombat esti szinházi program. Akron a szomszéd városka, ahol az ottani egyetem (szinház, tánc, film fellegvára) egyik szinpadán volt egy balettelőadás. Bolero, a kedvenc klasszikus zenem (legalabbis a legregebbi kedvenc) alapján, modern feldolgozas. Balett Amerikában? Eleg abszurd, de igen. Modern new yorki társulat, sok fiatal táncossal. Rávezetésnek 6o-7o-es évek zenéje volt, Elvis slágereire mutattak be páros számokat. Jó volt kulturkörben lenni itt.

Kiváncsian várom, mi lesz a következő kulturális program. Ja, s mindez ingyen van a JCU diákjainak. Még szép, hogy kihasználom.

Kicsi-kocsi egy hónapos

Kicsi-kocsi most töltötte be egyhónapos életkorát, az én tulajdonomban! Ezen jeles alkalomból több dologgal is megajándékoztam.

Kapott szép új rendszámtáblát, ohioit. A képen látható egy példa az itteni kreativ, de ezáltal nehezen olvasható rendszámtáblára. Az enyém FBS kezdetű, akartam valami találó kifejezest keresni hozzá, elsőre ez ugrott be: free born student, vagyis szabadnak született diák. Most ez az itteni státuszom, szabaddá váltam az otthoni kötöttségektől, s diák lettem, az ezzel járó szabadságjogokkal (és természetesen nehézségekkel együtt). Hurrá.

Autóka kapott még szép matricát, nagy H betűvel. Büszkén hirdeti, hogy amellett hogy ohioi, ő magyar illetőségű is. A matrica hirtelen ötlet volt, még a cserkésznapon vettem. Ki gondolta volna, hogy itt csinálok vásárt belőle.

Aztán van még egy meglepije a kicsikének. Még nem tud róla, de már megrendeltem egy szuperszonikus GPS-t. Na nem magamért (én ugye elkötelezett térképpárti vagyok), hanem miatta döntöttem a navigációs rendszer mellett: az utóbbi időben futottam pár felesleges kört, idióta házszámokat kutatva, s hogy kiméljem az autóm állagát, meg a környezetet, egyszerűbbnek tűnt, ha térkép helyett most útitársul egy magyarul beszélő mindentudó szerkezetet veszek. Na majd meglátjuk, mennyire lesz jó társaság.

Szóval autók ünnepel, én is. Telik az idő.

Mértékváltás

Úgy szó szerint. Megérkezel ide, s mintha egy másik bolygón lennél. Leszállsz a gépről, átállitod az órád, eltérés a tenger ezen oldalán -6 óra az európai időhöz képest. Ja, s itt nem 24 órában mérik a napot, hanem 12-őt számolnak délelőttre, meg ugyanennyit délutánra.
Nézed a hőmérsékletmutatót, s töprengesz, hogy a 84 Fahrenheit mennyi Celsiusban.
Beszállsz az autóba, nyomod a bedált, de 6o-65-nél többel nem tudsz menni, persze nem km-ben, hanem mérföldben mérve.
De hogy is van ez?

Az eddig eltelt időszak nem volt még elég, hogy profivá képezzem magam amerikai mértékegység-váltásból. Lehet, hogy be kellene csempészni párat az otthoni matekpéldák közé. Például jó feladat lenne meghatározni, mekkora a legkisebb kávé (12oz) dl-ben. Meglepődnénk az eredményen: ez kb. 3 decilitert jelent.

A saját súlyomat fontban mérik itt. Vicces: hány fontot nyomsz? (angol valutában kérded? mert abban sokat, nagyon sokat).
Itt szinte darabáru nem létezik. Tojást, csokit tucatjával lehet venni, ami ugye tudjuk, 12 darab.
Vizet, tejet, gyümölcslét hiába is keresnénk, nincs literes vagy félliteres kiszerelés. Van helyette viszont csini 1 gallonos kanna, célszerű ezt venni, ez majdnem 4 liter. Kisebb háztartásoknak tartanak félgallonos kiszerelést is.
A benzint is gallonban tankolod, mint ahogy a tőzsdei hirekben hallod. Gallonja (3,8 literje) most épp 2.65 dollár.
Aztán a szép hosszmértékek: centi, méter itt nem létezik. Van helyette incs, láb. Ezekről tudok a legkevesebbet. (Mennyit incselkedik egy láb vajon?)

S aztán ott vannak a ruha- és cipőméretek. Szerintem kivételesen nekik van jobb mértékrendjük ehhez. Ruhánál az otthoni 36-os itt 6, a cipőnél nem vagyok tisztában, de talán ott is hasonló, s 39 9-esnek felel meg. Életben vannak az S, M, L méretek. Ahogy hallottam, nemrég lejjebb tolták a méretek elnevezését, hogy ne frusztrálja a népeket, hogy XL-est hord. Igy én az XS-S kategóriába esek.

A végére hagyok egy kis segédanyagot, mértékváltó útmutatót, szigorúan csak Amerikába készülőknek.

1 miles (szárazföldi mérföld) = 1,6 km
1 gallon = 3.78541178 liter
1 Fl.oz (folyadék uncia) = 3 dl
1 oz (uncia) = 28 gramm
1 lb (font) = o,454 kg
1 feet (láb) = 0.3048 méter
1 inch = 2,54 cm

A hőmérsékletet meg sem próbálom korrektul átadni. Egy sajátos kalkulátor szükségeltetik a Fahrenheit-Celsius váltáshoz, ami nem az egyenes arányon alapul. Például o Celsius 32 Fahrenheit, 2o Celius 68 Fahrenheit stb.

A tudás ára

Ez a téma már régóta foglalkoztatott, hiszen a bőrömön érzem a hatását. Mibe kerül Amerikában tanulni, élni, diáknak lenni?

Mielőtt jöttem volt pár infóm az egyetemről, a körülményekről. De most hogy itt vagyok sem látok még teljesen tisztán. Mindig vannak hirtelen felmerülő költségek, amire nem számitok.
Lássunk egy kis összefoglalót a legfontosabb tételelekről.

A legnagyobb költség a tandij lenne, ha ki kellene fizetnem. Tantárgyanként kb. 2ooo dollár, mindenkire rábizom, hogy szorozza fel durván 2oo Ft-tal. Ez az én 18-2o tárgyamnál megközeliti a 9 millió forintot....
Aztán a tandij mellett vannak ugye könyvek. Egy új egyetemi tankkönyv ára 1oo-13o dollár. Olcsóbbak a használt vagy régebbi kiadások. Igy sikerült most megúsznom a bulit 12o dolcsiból 3 könyv esetén. Persze a meglepi nem maradt el: az órákon tárgyalt Harvard esettanulmányokat magunknak kell előfizetni, darabját 7 dollárért. Ez összesen kb.7o dollár lett.
Egyetemi kiadás még, hogy félévente 15o dollárt vasalnak be a campuson való parkolásért.
Előny viszont, hogy az egyetem területén bárhol használhatom a számitogépet, a nyomtatót, az internetet, ingyen.

A tanulás persze csak akkor megy, ha van fedél a fejem felett. Ez most még nem jelent költséget, hiszen egy családnál lakom, cserébe viszont besegitek a gyerkőcöknél. Ha máshol élnék, min. 4oo dollár lenne a bérelt szoba, lakás ennél több.

A suliba való eljutáshoz kell egy jármű, hiszen nincs tömegközlekedés. Autót, használtat, régit meglepően olcsón lehet szerezni, az enyém 28oo-at kóstált adóval, járulékokkal. Erre jön még a biztositás, ami nálam nagyon jutányos lett (mivel jó környéken lakom és az autó sem régi), félévente 18o dollár. A tankolás itt nem gond, hiszen a benzin ára kb. fele az otthoninak. Viszont nagyobbak is a távolságok. Egy tankkal egy hétig nem birom ki, ami 3o dollár körül mozog.

Aztán étkezés, egyéb programok, ruhák lehetne a további tétel. Itt szükség szerint nagyok az eltérések. Szerencsére nem kell külön főznöm, vásárolnom. De ha étteremben, gyorskajáldában eszem, min. 8-1o dollárt rá kell szánni egy étkezésre. Csábitó a Starbucks kávéja, 4 dollár körüli összegért meggondolom, hányszor térek be.

Hát egyelőre ennyi a költségvetés. Amiről nehéz lenne összegzést irni, az a kiesett jövedelmem. Hiszen most diákként nem jön a havi fix bér a számlámra, nincs nagylábon élés, hirtelen jött költekezés. Itt minden garasnak (bocs, dollárnak) megvan a helye.
Legközelebb majd az itteni munkás, dollárkereső életemről számolok be.

Ja, s majd számba veszem, hogyan is fog ez nagy befektetés megtérülni a jövőben...