Nők egymás közt

Gazdagrét az én lelki otthonom. Itt pihenek meg vasárnaponként, s itt frissülök fel a dolgos hétköznapok rohanásában. A Gazdagréti Református Gyülekezet immár 8 éve játszik szerepet az életemben. Innen indultam ki Amerikába, itt búcsúztam a gyülekezet tagjaitól és ide érkeztem vissza két évvel ezelőtt. Mikor ide belépek, akkor hosszú távollét után is érzem: itt otthon vagyok.

 Réka és a női hallgatóság

S mivel az ember lánya szereti csinosítgatni az otthonát, s "illik" kivenni a részünket a "házimunkából", hát én is bekapcsolódtam a gyülekezeti, templomi munkába: néhány lelkes barátommal és lelkésznőnkkel női programok szervezésébe fogtunk.

2o13. májusában volt az első programunk, ahol a Nőiség és szépség volt a téma, erről itt írtam is. Aztán ugyanezen év novemberében megtartottuk első hétvégi alkalmunkat, ahol Nőként Istennel címmel Piliscsabán jártunk, töltődtünk, erről itt van a beszámoló.

2o14-ben az Egyedülálló nők volt a témánk egy januári szombat délutánon, röviden itt íram is róla. Aztán áprilisban egy másik délutánon A Siker témáját jártuk körül, erről is íram itt.  októberben a Megbocsátás, elengedés kérdését jártuk körül Balatonszárszón, ahol sajnos én külföldi kiküldetésem miatt nem tudtam jelen lenni, ezért beszámolót sem írtam a blogba.

2o15-ben már a 3. évében jár a női programunk, aminek 5-6. programját tartottuk az elmúlt szombaton. A mostani programunk címe Sokszínű női szerepek volt és vendégelőadónak az általam mélyen tisztelt CTPs diáktársamat, az ösztöndíj-alapítványunk egykori elnökét, Rékát hívtuk meg.

Réka személyes életútját elmesélve mutatta meg, mennyire sokfajta szerepet kapunk vagy vállalunk nőként. Vannak szerepek, amiknek örülünk, s van, amiket elviselünk. Van, mikor hirtelen kell egyik szerepünkből a másikra váltani, sőt: párhuzamosan kell több szerepet játszani. S ilyenkor jön az, hogy a szerepeink konfliktusba kerülnek egymással, vagy éppen az adott szerepen keresztül mi kerülünk konfliktusba másokkal, a társadalmi elvárásokkal. Valami hasonlót írtam le nemrég a Kakukktojás című blogbejegyzésemben.

A bevezető "előadás" után kiscsoportokban beszélgettünk a saját szerepeinkről és szerepkonfliktusainkról. Kreatív foglalkozás keretében mindenki elkészíthette a saját "tablóját": egy lapra lerajzoltuk, képekből montázst alkotva kiraktuk a jelenleg nehézséget okozó szerepeinket, hogy aztán a program zárásaként összefoglaljuk, mi az ami segít a szerepkonfliktusok megoldásában.

A szervezőcsapat: Anita, Tünde, Annamari

A megoldások közül néhány: Mozgás, sport, zene, tánc - ami kikapcsol, megmozgat és oxigénnel tölt fel. Főzés, kézimunka, kézzel való alkotás - amivel valami kézzelfogható szépet, jót, hasznosat hozunk létre. Támogató barátok, család, szakmai mentorok - akikkel meg tudjuk beszélni a problémákat, s akik segítenek feloldani azokat. Humor és nevetés - hogy könnyedén vegyük a nehéz helyzeteket is. Gyöngy és virág - vagyis szép kiegészítők, ékszerek és növények, amikkel magunkat és a környezetünket is nőiessé tudjuk varázsolni. És persze a legfontosabb megoldás: az Istenbe vetett hitünk, a mindennapi elcsendesedés, ima, reflexió a történésekre és feszültségekre.

Lelkésznőnk, Anita záró áhítatában az Istenben bízó, Derék asszony dícsérete című bibliai részről beszélt (Példabeszédek könyve 31. rész). Záró igének, igés kártyának is innen kaptunk útravalót, amellyel mindannyian hazamentünk:

"Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé." (Péld. 31,25)

Hát így indulunk holnap is a hétköznapi szerepeinkbe, ezzel az igével felvértezve éljük meg a szerepkonfliktusainkat, nehézségeinket és örömeinket. Jó volt egy napra nőként együtt lenni, egymás közt lenni.

P.S. Mi a közös a mellékelt képeken? Hát a színek! Ahogy korábban is írtam, a karácsonyi piros után jön a pink. Valentin-napra, vagy csak úgy, mert nők vagyunk. Mi csak "úgy" rózsaszínbe öltöztünk egy napra, s rózsaszínbe öltöztettük a környezetünket is!