Szuper játszóterek, minden nap máshová mentünk
Még kiutazásom előtt az akkor 9 éves Balázs töltött nálam egy nyaralós hetet. Napközben táborban volt, este együtt programoztunk, nálam aludt, én fuvaroztam. Érdekes volt összeszokni, a feladatokat és programokat szervezni. Idén a most 5 éves Krisztike járt nálam, négy napot nyaralt Budapesten.
Krisztikét kevésbé ismerem, hiszen életkorának fele idejében távol voltam tőle. Viszont ő annyira nyitott és közvetlen, hogy nem akadály a hosszú távollét és hogy alig ismerjük egymást. Ő bátran belevágott a nyaralásba nálam.
Nem igazán tudtam, hogy mire számitsak. Megtapasztaltam már milyen több gyerekkel együtt élni, egy-kettő-három-négy gyerekért felelni. Viszont korábban volt mellettem segitség, a család, a lakóhely, mig most magamra, s saját ötleteimre támaszkodhattam. Azt hiszem, sikerült ezt is jól megoldani.
Állatkerti kalandok, a kedvenc a viziló
Első nap még vonakodva evett, halkan beszélt, bizonytalanul mozgott nálam a nagylány. Második naptól már ő irányitott engem, a programokat, nagyokat aludt, jókat evett és fáradhatatlanul mozgott. Falusi lányként jól birta a nagyvárosi tömeget, az átszállós közlekedést. Kipróbáltunk villamost, trolibuszt, hévet. Pancsoltunk kis medencében, kerti slaggal és fürdőkádban. Főztünk, virágot öntöztünk, szomszédokkal ismerkedtünk.
Beletanultam a játszótéri etikettbe (igen, ez sem akármilyen, mármint az interakció a szülőkkel, a többi aprósággal, a játékokkal), abba, hogy egy ötévest nem is olyan egyszerű lefoglalni, szórakoztatni. Megtapasztaltam, hogy a gyerekprogrammal nem is könnyű összeegyeztetni az én felnőttes ügyeimet és feladataimat, munkát, bevásárlást, főzést.
Mi volt előbb: a dinó vagy a tojás?
Azt hiszem, rendszert csinálunk a keresztgyerekes nyaraltatásból. Egy másik hétvégén a már 12 éves nagyfiút, Balázst fogom vendégül látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése