Dobozolok 3

Dobozolásról már irtam: kiutazásom előtt illetve hazatérésemkor Clevelandben. Most épp a magyarországi dobozolás van soron.

Dobozba zárt életek. Három dobozt hagytam magam után Clevelandben, pár hét és áthajóznak ide, befut hozzám a hátrahagyott életem, a könyveim, ruháim, emlékeim.

Idehaza megszámlálhatatlan sok doboz várt. Egy részük Budapesten: dobozba pakolt könyvek, fotók, egy lakás teljes felszerelése. Más részük Mándokon, régi emlékek, ruhák, iskolai kellékek. Dobozoltam itt is, ott is. Szelektáltam a hasznosat, a mindennap használtat, ami kikerült a polcokra. S dobozba zártam el a minden nap már nem szükséges régit, emléket, ami ment le a pincébe vagy a padlásra.

A dobozok lassan fogynak. Több körben viszem a kiürült, az igénybevételtől kicsit megsérült papirkartonokat a szelektiv gyűjtőbe. Van még pár teli doboz a szobám sarkában. Lassan helyre kerül az életem, vagy legalábbis annak kellékei. Nem is gondolnánk mennyi mindenre van szükség egy aprócska lakáshoz, a szürke hétköznapokhoz...

Néha már épp azt hiszem, nincs is szükség semmire. Egy bőrönd ruha elég (most kb. ennyi van a szekrényemben), pár hasznos tárgy, s készen állunk a túlélésre.

Hamaroasn újra olvasom Örkény Tóthék kisregényét. Csak, hogy teljessé tegyem a dobozolás fogalmát, hogy kellőképpen elrettenjek a további dobozhajtogatástól és pakolástól.