Sandy, a hurrikán

 A hurrikánokat az ábécé betűit követve lányokról nevezik el, nem is tudom miért. Katherine rombolta le New Orleans-t pár éve, tavaly Irene tombolt, s idén Sandy sodor végig a keleti parton. Sandy nem annyira szende lány, elérte, hogy az egész világon róla beszéljenek. Háttérbe szorult igy mögötte az amerikai elnökválasztás, a közelgő halloween, de még a világot sújtó recesszió is.

Cleveland nem egy hurrikános terület. Kicsit távol vagyunk az óceántól, viszont a napokban mi is testközelből érzékeljük, mit jelent a természet ereje. Ötödik napja megállás nélkül esik az eső. Tegnap több mint 100 km-es szél tombolt, s az eső esett nemcsak odafentről, de lentről, oldalról, minden irányból. Este a vihar eredményeként megszünt az áramszolgáltatás a környékünkön, s nem is állt helyre még máig. Az éjjelt beöltözve, három takaró alatt, édesen aludva töltöttük. Mivel törölték az iskolákat, igy a gyerkőcök is sokáig aludhattak  másnap.

Reggelre a szél nagyjából csendesedett, de az eső még esik, szakadatlanul. Ma már kimerészkedtünk, felmértük a károkat, a házunk körüli életet. A forgalom nagyjából beindult. Az utcánkban viszont még mindig nincs áram. Ennek oka a szomszédban kidőlt óriási fa, egyenesen a vezetéket célozta meg (lásd lenti képen). Megtanultunk fűtés nélkül létezni, villany nélkül lenni (8-tól 5-ig végülis világos van, ezidő alatt el kell végezni minden fényt igénylő dolgot), főzni pedig hála Istennek a gáztűzhelyen még lehet. Épp a hétvégen az amishoknál jártunk, s viccelődtünk, hogyan is tudnak ők áram nélkül élni. Most testközelből megtapasztaljuk. Minden túlélhető.

Emma 1 éves

Isten éltesse Emmát!

Emma Lavigne, az egyetlen húgom első gyermeke 1 éves lett.
Személyesen még nem találkoztunk, csak távolból tudok minden jót kivánni neki.
Légy egészséges, boldog és szép magyar-francia leány!

Modern amerikai épitészet

Modern amerikai épitészet. Van nem modern amerikai épitészet is? Az Egyesült Államok rövid történelme során nem lehet többszáz-ezer  éves épitészeti örökségről beszélni. Ám a rövid múlt ellenére, Amerika az épitészet területén is forradalmit tud alkotni: itt van s modern épitészet bölcsője.

Az elmúlt héten két érdekes, modern épületet is szemügyre vehettem. Pár hete adták át Clevelandben a MOCA-t. Ez a Museum of Contemporary Art, vagyis a Kortárs Művészetek Múzeuma. Pár hónap alatt épült fel a sokszögletű, háromszögekből összerakott meghatározhatatlan formájú üveg-fém épület. A héten nemcsak kivülről, hanem belülről is szemügyre vehettem a múzeumot.

Nem vagyok a modern művészetek rajongója, a múzeum tárlata alapján nem is leszek. Kb. 2o perc alatt bejártam az egészet, s valahogy nem tudtam elmélázni a szürke-fekete absztrakt képek előtt. Maga az épület látványos és érdekes, de bent inkább nyomasztó. Sötét boltozat, szűk lőrésszerű ablakok, s meredek lépcsősor. Senkit nem akarok lebeszélni egy látogatásról, de nekem csalódás volt.

A másik épület, amit láttam viszont a vártnál is nagyobb meglepetést okozott. Már mióta Amerikába érkeztem, készültem ellátogatni a szomszédos Pensylvaniában található Fallingwater (Vizesés) házhoz. Ez Frank Lloyd Wright amerikai épitész egyik legismertebb alkotása.

Az épület eldugott erdei úton közelithető meg, egy többezer hektáros terület közepén. A harmincas években épült, egy milliomos pittsburghi Kaufmann család megrendelésére. A terv az volt, hogy az erdei patak csodás vizesésére néző nyaraló épül. Ehelyett az épitész forradalmi tervet eszelt ki: az épületet a vizesésre épiti.

Két évig épült a csodaház. Területének több mint a fele lóg a viz fölé. A kőművesek annyira nem biztak a ház statikájában, hogy nem akarták lebontani a támasztó zsaluelemeket. A ház azonban bizonyitott: több mint 8o éve áll, s fogadja csodálóit. A tulajdonos család a nemzeti parknak adományozta, igy téve látogathatóvá a házat. Évente többezren zarándokolnak ide hozzánk hasonlóan.

Mi egyórás idegenvezetéses túrán vettünk részt. A ház nem hivalkodó. Hatalmas egyterű nappali-étkező-dolgozószobája ázsiai-japán ülőgarnitúrákkal és hatalmas ablakokkal néz az erdőre. Alatta a patak zúg. Fentebb vannak a hálók, melyek mérete igen kicsi, ezzel ösztönözve az itt lakókat, hogy menjenek ki inkább a természetbe, a teraszokra. A szobák visszafogottan vannak berendezve, de értékes műtárgyakkal. Láttunk a falon Picassot és Diégo Riviera képet is. 

Az épitész többszáz épületet tervezett világszerte. Kedvem támadt a többit is meglátogatni. 

MOCA Cleveland

Fallingwater 

Esküvői fotográfus 2.

A hétvégén megint esküvői fotográfus voltam. Ez volt a harmadik itteni esküvőm. Odahaza két esküvőt fotóztam, s a feladat itt is megtalált. Jobban mondva én ajánlottam fel jó barátaimnak, hogy szivesen megörökitem őket. Igy kaptam lencsevégre januárban Lacit és Mónit, akkor a téli táj, a hó, a hideg volt a legnagyobb kihivás.

Most szeptemberben Lacit és Tündét fotóztam. Náluk a kismamás-domborodó pocak volt a kihivás, no meg a minimális idő, ami alatt a közeli belvárosi utcán és parkban próbáltunk szép képeket varázsolni. Még a park öntözőrendszerével is csatára keltünk: szépen elzárattuk a gyepbe épitett vizsugarat a fotózás idejére.

Most hétvégén nem én voltam a fő fotós, csak asszisztáltam. Petra fotóit már régóta csodáltam. Három gyerek mellett, otthon tanulta ki saját maga a fotózás tudományát. Képein varázslatosak a szinek és az arcok. Az esküvőn én voltam a back-up (tartalék) fotós: amig ő elölről örökitette meg a párt a templomban, én hátulról fotóztam a násznépet és a párt. A fotózás eredményéből csak izelitőnek tudok pár képet itt közzétenni. Azért még van mit tanulnom a profiktól!

Őszi kép

Ezt a képet egy hétvégi sétán fotóztam. Brecksville Reservation. Ismerős környék, de most a legszebb oldalát, szineit mutatja. No comment.

Vidéki ház

Rá kellett jönnöm arra, amit mindig is tudtam: én örökre vidéki maradok. Képes vagyok városban élni, sőt nagyvárosban túlélni, érvényesülni, de békét és megnyugvást a vidéki tájon találok. Kicserélődnek az érzéseim mikor zöld területre, erdőbe, falusi utcába érek, ahol nincs tömeg, nincs zaj és bűz. Ahol van tér, levegő, szinek és érző emberek.

Ezért szeretem Ohiót. Az ősz itt a legszebb. Olyan élénk szinben játszanak a fák a kék ég előtt, a zöld fű felett, hogy néha le akarom venni a nemlétező szemüvegem, hogy elhiggyem valóság amit látok. A dimbes-dombos utakon autózva csinos portákat látok. Most van ideje a hálaadás és Halloween előtti diszeknek, szines tökök, kukoricagóré, krizanténok és madárijjesztők mindenütt.

Egy ilyen napos délutáni autózás során bukkantam a képeken látható házra. Magányosan, elhagyatottan áll az út mellett. Nincs szomszédja, sőt a túloldalon nincsenek is házak, a Cuyahoga folyó völgyére néz, az ezerszinű növényzetre. Elmentem mellette, visszafordultam. Biztos, hogy nincs rajta eladó tábla? A ház annyira hivogató, de miért is? Aztán rájöttem: mert egy magyar falusi háznak is elmenne. Előtte hosszú tornác, tetejét zsindely fedi, apró téglából épült, s hozzá van toldva egy amolyan nyárikonyha-féle épületrész. Gondolatban már berendeztem a tornácot, s odabent vendégszobákat alakitottam ki. Az útról betérő vándoroknak, kirándulóknak, a békére és nyugalomra vágyóknak.

(A cimet azért irom ide, hogy én is visszatalaljak: 7634 Riverview Road, Brecksville OH)

Kicsikocsi vége

Kicsikocsi végleg úgy döntött, hogy feladja. Nyár elején állt le alattam, aztán egész nyáron pihentettem, nem tudtam eldönteni, hogy talpra áll-e egy javitással, vagy inkább a roncstelepen végzi. Elég nehéz volt kiengedem, elengednem, s végül döntenem: bármennyire is jól néz ki az autó kivülről és belülről is, nem éri meg hozzányúlni. Igy potom áron (az egykori vásárlási érték kevesebb mint 1o százalékát kaptam érte) szabadultam meg tőle.

Közben az úton néha szembejön velem a kis Hyundai Accent. Kisért. Láttam már ugyanolyan szinű és évjáratú változatát. Viszont most szemet szúrt az új, 2o12-es változata, mégpedig élénkzöldben. Úgy néz ki, mint egy béka: a szine, a felfelé ivelő hátsó része és rövid formája miatt. Ilyen lesz az új autóm! Már csak finanszirozó kell hozzá. 

Mormonok

A mormonokkal először két éve találkoztam Utahban. Annyit tudtam róluk, hogy vallásosak, sok gyerekük van, néha több feleségük, s az Amerikát felépitő pionirok közé tartoznak. Most hétvégén egy ohiói mormon településen jártam, Kirtlandben.

 Fűrészmalom

A mormon vallás a 19. század elején alakult ki. Ekkor egy "ébredési folyamat" zajlott éppen Amerikában, többen a keresztény vallás megreformálását (restauration) szorgalmazták. Az irányzat vezetői New Yorkból indultak a nyugati vidékek, a Missiouri folyó felé. Épp útjukba esett Kirtland Ohióban, ahol egy virágzó települést hoztak létre.

Közösségi ház, az egykori fogadó

Ma az 183o-as években épült település legfontosabb épületeit egy sajátos skanzenben nézhetjük meg. Egy kupacban van itt templom, lakóház, egykori fogadó, vegyesbolt és fűrészmalom. A "skanzen" bejáratánál ingyenes idegenvezetést ajánlanak a helyi mormon közösség tagjai. A várost egyébként a mormon vallás alapitója, Joseph Smith hozta létre. Ő pár év alatt virágzó, növekvő közösséget hozott létre, majd tovább álltak nyugatnak.

Mi épp sötétedés előtt értünk ide, igy szétnézni már nem sok időnk volt. Visszatérünk majd még ide! A kiváncsiságomat azonban feléledt, s utánanéztem, kik is azok a mormonok.
Ma több közösségük is van, nevezik őket Church of Christ-nak (Krisztus Egyháza), Community of Jesus Christ (Jézus Krisztus Közössége) és az Utolsó Idők Szentjeinek (Latter Day Saints). Vallásuk alapja a Book of Mormon (Mormon Könyve), fő szakramentumaik a jelenések (van aki Istennel, Jézussal, vagy az angyalokkal találkozik, álmodik, vagy beszélget), a nyelveken szólás, az áldásvétel. A vallás több szálon összefonódott a szabadkőművességgel. Ma a legtöbben Utah államban élnek, s az elnökjelölt Romney is tagjai között van. A többnejűséget tiltja a törvény, ám mégis vannak közösségek, ahol egy férfinak több felesége és még több gyermeke van.

Kirtland jelentős szerepet játszott az egész amerikai mormon közösség életében. Itt épült az első templomuk, ami még ma is áll.

Kossuth Amerikában

Érdekes évfordulót ünneplünk idén: 16o éve járt Kossuth Amerikában. A történelemkönyvek nem nagyon hangsúlyozzák, hogy Kossuth az 1848-49-es szabadságharc leverése után egy nagy amerikai körutat tett 1851-52-ben. A célja volt, hogy felhivja a figyelmet a magyarok elnyomott sorsára, no meg hogy adományt gyűjtsön a harcok folytatására.

Kossuth amerikai útjának térképe

Útja végül nem érte el a kitűzött célokat. Mivel Amerika akkor az Észak és Dél ellentétével volt elfoglalva, Kossuth pedig egyik oldalra sem akart elköteleződni, igy 7 hónapos útjának végén némi csalódással tért vissza Törökországba, ahol számüzetésben élt tovább. Amerikai útja során meglátogatta az akkori Egyesült Államok jelentősebb városait a Missisipitől keletre. Adományt is gyűjtött, de abból egy későbbi harcra már nem futotta. Ennek ellenére ott hagyta nyomát a történelemben, az emberekben és a településeken.

Csaknem 5oo beszédet mondott a börtönévei alatt angol szótárból és Shakespeare műveiből megtanult angoljával. Ma is több településen találunk Kossuth Parkot, utcát, vagy teret. Vannak Kossuth nevezetű települések.

Kossuth Farm, Brecksville Ohio

Clevelandben szobra is áll, s van egy róla elnevezett park. Két hete hétvégén pedig a nemrégiben alapitott Kossuth Farmon jártunk. Egy nyugdijas magyarországi tanár-házaspár nem akarta tétlenül tölteni a boldog éveit, igy fogták és művelés alá vették a nemzeti park egyik földterületét. Kapujukban tábla hirdeti: itt organikus (vagyis bio) zöldségeket lehet kapni. Van itt magyaros paprika és paradicsom, cukkini, padlizsán, zöldbab, kukorica. Múlt szombaton 5o cserkésszel rohamoztuk meg a tanyát, ahol bográcsban főztünk lecsót, s az erdő szélén felállitott állomásokon feladatok várták a nebulókat.

A clevelandi Kossuth (Endre)

Most héten pedig egy történelmi műsor keretében jelmezbe öltözött történészek és tanárok adták elő Kossuth útjának történetét. Megjelent maga Kossuth is, akinek akcentusa próbálta megközeliteni az egykori szabadsághős beszédét.

Kossuth amerikai útjáról film is készül. Még tavasszal járt nálunk a Debreceni TV stábja, akik átszelték egész Amerikát, s lefilmezték a Kossuth-tal kapcsolatos helyeket és emlékeket. A film pár hónapon belül lesz látható.

Severance Hall

Amerikában élve kevés "klasszikus" kulturális élményben van részem. Ha eljutok szinházba, egy kiállitásra vagy koncertre, máris a mennyben, de legalábbis Európához közelebb érzem magam.

Legutóbbi kultúrélményem a Cleveland Orchestra előadására vitt. A világhirű zenekart történetetesen épp egy magyar, George Széll tette ismertté, a zenéjüket pedig világszinvonalúvá. Jelenleg épp egy osztrák karmester a zeneigazgató. A programon természetesen európai zenék voltak Richard Strauss-szal, Berlioz-zal. A koncertre szakértő hivott: egyik "újszerzeményű" barátom az Akroni Szimfónikus Zenekar programigazgatója. Tőle tudom, hogy mekkora különbség van az amerikai és európai klasszikus zenei oktatás között. Valamint, hogy másképpen játszik, énekel egy ázsiai mint egy magyar.

A koncertterem a Severance Hall. Csodás épület, eddig még nem jártam benne. Kivül klasszikus, homokkő épület, bent csodás eklektikus elemek. A nagyterem plafonját ezernyi virág-dombormű boritja, amelyek szine a fények változtatásával hol hűvös-fényes ezüst, hol meleg-arany. A koncerttermet a harmincas években épitették, s 2ooo-ben újitották fel. Nevét az alapitó-épittető házaspárról kapta.

 

 

 

Jó volt egy estére elvarázsolódni. Várom a következő kulturprogramot.

Severance Hall története