Sandy, a hurrikán

 A hurrikánokat az ábécé betűit követve lányokról nevezik el, nem is tudom miért. Katherine rombolta le New Orleans-t pár éve, tavaly Irene tombolt, s idén Sandy sodor végig a keleti parton. Sandy nem annyira szende lány, elérte, hogy az egész világon róla beszéljenek. Háttérbe szorult igy mögötte az amerikai elnökválasztás, a közelgő halloween, de még a világot sújtó recesszió is.

Cleveland nem egy hurrikános terület. Kicsit távol vagyunk az óceántól, viszont a napokban mi is testközelből érzékeljük, mit jelent a természet ereje. Ötödik napja megállás nélkül esik az eső. Tegnap több mint 100 km-es szél tombolt, s az eső esett nemcsak odafentről, de lentről, oldalról, minden irányból. Este a vihar eredményeként megszünt az áramszolgáltatás a környékünkön, s nem is állt helyre még máig. Az éjjelt beöltözve, három takaró alatt, édesen aludva töltöttük. Mivel törölték az iskolákat, igy a gyerkőcök is sokáig aludhattak  másnap.

Reggelre a szél nagyjából csendesedett, de az eső még esik, szakadatlanul. Ma már kimerészkedtünk, felmértük a károkat, a házunk körüli életet. A forgalom nagyjából beindult. Az utcánkban viszont még mindig nincs áram. Ennek oka a szomszédban kidőlt óriási fa, egyenesen a vezetéket célozta meg (lásd lenti képen). Megtanultunk fűtés nélkül létezni, villany nélkül lenni (8-tól 5-ig végülis világos van, ezidő alatt el kell végezni minden fényt igénylő dolgot), főzni pedig hála Istennek a gáztűzhelyen még lehet. Épp a hétvégen az amishoknál jártunk, s viccelődtünk, hogyan is tudnak ők áram nélkül élni. Most testközelből megtapasztaljuk. Minden túlélhető.