Hát nincs mire panaszkodjam. Az elmúlt egy évben négy bálon is voltam itt, Clevelandben. Mig odahaza nem igazán volt alkalmam báli ruhát ölteni, s hagyományos zenére, hagyományos módon mozogni, addig itt, a tenger innenső oldalán részem van abban, amiben a régi korok boldog békeidején az igazi hölgyek és urak részesültek: tündérmesébe kerülni egy éjszakára.
A hétvégén Hamupipőke újra bálban járt. Már szinte megszokásból. Szerencséjére már egyre kevesebb a piszkos munka és a borsóvátogatás. Királynői ruhát is könnyedén szerez, ha kell kölcsönkér egyet, vagy éppen leárazáson vesz magának, akár többet is a kelleténél.
Reni Budapest/Michiganből
A mostani alkalommal keverte a hagyományosat a magyarossal: egy visszafogott, de nagyon elegáns barna-drapp ruhát öltött magára, s ehhez himzett magyaros selyemkendő dukált.
Mivel még mindig a hercegre vár, lovagja helyett barátai kisérték el az alkalomra: amerikai osztálytársnője, valamint magyar barátai Michiganből.
Angie, Chris, Reni, Jocó
Ami jó volt, az a kiváló társaság és a régi, de mostanra megújult bálterem. Ami kevésbé volt jó, az a minimális mennyiségű kaja és a herceg távolmaradása.
Ildikó fogorvosnő, s a barátságon túl már dolgozom is neki: én lettem a marketingese!
Mese helyett legyen itt egy video az elsőbálozó ifjakkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése