Az irek védőszentjét ezen a napon végezték ki, s ennek emlékére minden évben a világ számtalan tájára sodródott irek hatalmas örömünnepet tartanak. Mondhatnánk, hogy a szent kivégzésén búslakodniuk kellene, ám ők nem ezt teszik. Zöld ruhákba és vicces jelmezekbe bújnak, s egy napra elfelejtik a világ baját.
Persze kivel mással, mint néhány magyar ismerőssel látogattam el erre a rendezvényre is. Sörözésre a parádé után, egy közeli városrészben volt alkalmunk.
Még egy megjegyzés a tömeg egységéről. Mindenki zöldben volt. Értsd: nem voltak kirivó szinek, minden látogató zöld pólót húzott, vagy tetőtől talpig zöldbe öltözött. Én viszont lilában világitottam, szabotáltam a zöldet, ugyanis nincs zöld ruhám, s nem is szeretem ezt a szint magamra ölteni. Ki is találtam egy saját magyarázatot az öltözékemre: ha majd március 15-én piros-fehér-zöldbe öltözünk, akkor 17-én zöldet öltök magamra. Addig nem.
Egyébként március 15-öt is megünnepeltük, jóval szűkebb magyar körben vasárnap délután az evangélikus templomban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése