Kiskosztümmel munkába

Nos, az álláshalmozó mivoltomról már irtam. Most lássuk, miért is érte meg letenni a munkát három helyen és felvenni egy még bizonytalan, de annál inkább vonzón helyen.

Pár hete nagy felismerésre jutottam: az rendben van, hogy rendes szakmai, irodai munkára vágyom, de ahhoz előbb el kell nyernem egy állást, s még előbb interjúra kell mennem. Márpedig interjún szép ruhában, kiskosztümben érdemes megjelenni. Én pedig a sok hamupipőkés, piszkos teendőhöz nem kiskosztümökben szaladgáltam, hanem akármilyen egyszeri melegitőben és trikóban. S még ha odahaza több öltözet rendes ruhám is van, ideát nagyon is szükségem lesz valami "manageres" öltözékre.

Alighogy eme felismerésem megfogalmazódott bennem, az egyik kedves ismerős felajánlotta, hogy egy nagyszerű üzletben, igenjó áron tud nekem ruhákat szerezni. Sőt, eljön velem, s segit választani. A felajánláson kapva-kaptam, s végül négy teljes öltözet ruhával távoztunk a boltból. Igy mig egyik héten a gondolat született meg, következő héten már tett követte a szándékot.

Aztán jött az igazi csoda. A kosztümvásárlás utáni héten telefont kapok: szeretnének aszisztensnek egy általam is ismert és elismert kis PR-ügynökséghez. Igy a vágy és a terv beérik, s eredményhez vezet: lesz hely, ahová felölthetem az újonnan szerzett ruháimat! S még jobb: az Emmy-dijas (!) főnököm  bevezet a helyi rádió, tévé és nyomtatott sajtó világába, igy még az is lehet, hogy pár hónap múlva teljes állásom lesz valahol!

Szóval merjünk álmodozni és a megvalósitás útjára lépni. Még akkor is, ha a körülmények nem biztatóak, s ha nem látjuk a következő lépést. Csak lépjünk, s a többi majd jön.
Mert igy akár a korábbi "kosz"-ból "kosz-tüm" is válhat.