Michigan 2.

Az elmúlt héten itt tavaszi szünet volt az egyetemen. Nem voltak órák, s nem kellett a campuson dolgoznom. Még mielőtt azt gondolnánk,hogy egy teljes lazitós hétnek néztem elébe, meg kell hogy valljam, igencsak munkás héten vagyok túl. Az egyetemi elfoglaltságok helyett a többi munkámra tudtam igy a szünet ideje alatt összpontositani, szóval dolgoztam hétfőtől péntekig, mint egyébként. Aztán némi betegség és teljes fáradtság jelentkezése után döntöttem: a hétvége az enyém, s magam mögött hagyok munkákat, tanulnivalót, megszokott környezetet és irány Michigan!

Még jó, hogy vannak olyan kedves és önzetlen barátaim (persze magyarok, az otthoni készletből:), akik hajlandóak voltak leszervezni és hozzám igazitani a programjukat. Legutóbb Reninél és Jocónál jártam Grand Rapidsben és Zeelandben, most viszont Cleveland és az ő lakhelyük között félúton találkoztunk. Igy se nekik, sem nekem nem kellett túl sokat (csak 3 órát) autózni, s a gyönyörű napsütésben futottunk össze Ann Arbor városában.

A legutóbbi michigani utam során egy rövid pihenőt tettem itt. A városka legnagyobb látványossága a University of Michigan egyetem, amely a legjobb egyetemek sorában van az USAban. 4o ezer diákja a világ és Amerika minden sarkából érkezik ide. A campus a város közepén helyezkedik el, igazi angolszász épületegyüttes, ott sétálva Európában éreztük magunkat.
Az egyetem mellett hangulatos kávézók, éttermek, művészboltok tarkitják a városka utcáit. Igy elég sok a járókelő, s igazán otthoni hangulatot áraszt a sok kirakattal és üzlettel.
A városközponttól nem messze a természet lágy ölén tettünk egy kisebb túrát. Az idei első nagyobb kintlétem (4 órán keresztül egyfolytában) igencsak jól esett. A sétánk véletlenül az egyik régi temetőn át vezetett, sokféle mulatságos sirfeliratot illetve nevet találtunk itt. Aztán az Arborétumban a folyó partján fejedelmi látványban volt részünk. A "nagy" túrát hatalmas lakomával jutalmaztuk: egy valódi amerikai "diner"-ben (étterem) nagyon finom levest és steaket ettünk. A desszertre és a borra otthon került már csak sor.

Este értünk a szálláshelyre, ami a közeli Chelsea városka egyik bed&breakfast (szoba kiadó) magánszálláshelye volt. Egy kedves család nagyon barátságos otthonában szálltunk meg, ahol külön dij nélkül használhattuk a jaccuzit (vauh!!) és a házimozit. Reggelire pedig házilag készitett finomságokkal, terülj-terülj asztalkámmal vártak. Hát ezért megérte ide jönni!

A lazulást azonban nem sokáig élveztük, vasárnap délelőtt újabb túrára indultunk, a közeli Pickney-Waterloo Parkba. A természet még csak most ébredezik, de még igy is csodálatosak volt a lombnélküli erdők és a szikrázó tavak. Igen, itt nagyon sok tó van, ezt már az autópályáról is láttam. Jópár óráig élveztük a napsütést, azonban délután vissza kellett indulnunk, ki-ki a maga otthonába, ellentétes irányba. Előtte viszont az idei szezon első fagyiján is túlestünk!

Michigan továbbra is az elérhető kedvenc helyek között marad. Márcsak az ott élő kedves barátaim miatt is. De legközelebb ők jönnek Ohióba!