Az amerikai magyarok tudnak élni. Mióta itt vagyok minden hónapra jutott valami nagyobb esemény, ünnep, bál. Szeptemberben többezerfős cserkésznapon voltam, majd a helyi gyülekezetek, közösségek tartottak szüreti bált, vacsorát. Októberben 56-os megemlékezések, egy kis halloweenes hangulattal tarkitva. Novemberben hálaadási ebédek, s a Magyar Kongresszus Bálja, amin jómagam az elmúlt szombaton vettem részt.
Maga a bál egy háromnapost rendezvény kiemelt eseménye. Immár 5o éve. A második világháború után, majd az 56-ban kivándorolt magyarok igyekeztek hagyományt teremtő rendezvényeket, összejöveteleket, eszmecseréket létrehozni. Ezek közül az egyik a clevelandi Magyar Kongresszus, minden évben a hálaadási hétvégén.
A CTP-s diákok már évek óta meghivottjai az eseménynek. Erre a három napra igyekeztünk most is csaknem mindannyian (13-an) kiszakadni a saját kis életünkből, s bekapcsolódni az amerikai magyarok vérkeringésébe. A kongresszuson előadások, filmvetitések, képzőművészeti kiállitások, irodalmi est volt. Hallhattunk beszámolót az ausztráliai magyarok közösségéről, diavetitést a jubileumi 1oo.világszintű cserkésztáborról, vagy látványos fotóbemutatót egy Erdélyben évekig fotózó művész élményeiről.
Aztán jött a szombat este, amikor mindannyian előkaptuk a legszebb gúnyánkat. Eredetileg magyaros ruhában illett volna megjelenni, de mi ennek hiján a bőründünkben az óceánon átmenekitett egyszerű szerelésünket választottuk. A fiúknál szmoking volt az elvárt, szereztünk is az itteni cserkészek elfekvő készletéből néhányat kölcsön. Aztán indult a buli. Dijátadások, köszöntések, angol és magyar nyelven. Nyitótánc, az ezen az éven bemutatott 16 éves lányokkal (igen, itt még ennek is tartják a hagyományát). Aztán amerikai és magyar slágerek váltották egymást, no meg a lelkes partnerek. Nem panaszkodom, voltak bőven, akik jól megforgattak minket. Mondjuk elég vicces, amikor az Amerikában született ifjúság jobban ropja a csárdást, mint mi az óhazából.
Szóval Hamupipőke erre a hétvégére tényleg egy mese szereplője lett. Aztán persze kivirradt, s ő is ment a maga dolgára. Vissza a házitűzhelyhez, meg a házifeladatokhoz. De jövőre újra bálkirálynővé változik egy estére...
(A fenti képen a teljes CTP-alakulat)
15 éves a blogom
-
Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen
túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a
történés az él...
5 napja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése