- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.Anyuka mondja:- Miért, miből látszott?- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki. Talán volt más is?- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. - így az óvónő.- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska?- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva. - Csonka tehén? Hm..., ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci, boci tarka, se füle, se farka.- ... és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ... kertek alatt a ludaink megfagynak.
Nemrég kaptam a fenti viccet egy diáktársamtól, gondoltam közkinccsé teszem. Már csak azért is, mert nekem is vannak itteni ovis élményeim.
Történetesen a vendéglátó családom legkisebbik tagja, Olivia most van beszokatás alatt. Nem viseli valami jól. Egyelőre a hét két utolsó napján, akkor is csak délelőtt megy az "odovába", de már hétfőn azzal ébred, hogy "Ugye ma nem megyek odovába?". Ha valakinek van ötlete, hogy lehet a nevezett problémán segiteni, szóljon. Jómagamnak sincsenek pozitiv élményei az oviról, igy nem tudok okos lenni a témában.
A magyar mondókák tényleg félelmetesek. Szoktunk mi is énekelgetni a kiscsajszival, van hogy ő spontán elkezdi, van hogy én próbálok új éneket tanitani neki. A viccben szereplő gyűjteményt a végtelenségig lehetne bőviteni. Nálunk a nagy kedvenc épp a Hinta-palinta, ami szintén elég agresszivan fejeződik be: "ugorj a Dunába!". Talán nem ártana pedagógiai szempontból megvizsgálni ezeket az ártatlan dalocskákat, vajon tényleg teljesen ártalmatlanok? Vagy csak a magyar pesszimista hozzáállást benevelő rendszer igen korai szintjét képviselik?
Aki tudja a választ, jelentkezzen.
Azóta a kicsilány megtanulta a Süss fel napot. Sokszor kellett elénekelnem, mire magától kezdete énekelni. Épp kint hintázott, borult, esős idő volt. Ő énekelte szakadatlanul, s akkor a naplemente utolsó fényei, napsugarai beragyogták az eget. Kicsi szeme felcsillant: működik! Napocska meghallgatta az énekünk!
VálaszTörlés