került az útitervembe. Igazán nem is volt útitervem, egy cél volt: hazajutni Európába, Magyarországra, Budapestre, Mándokra. De az égiek megakadályozták ezt a célt, így újratervezés és reptéri közelharc után három napos karácsonyi hangulatú városnézést kaptam ajándékba (poggyász és kártérítés nélkül). Hála Istennek a kézitáskámban volt a fényképezőgépem, így ma már én is elhiszem, hogy valóban ott jártam.
A zűrős előeste után azzal az elszántsággal ébredtem, hogy akkor most elfelejtem az összes hazaúttal kapcsolatos gondot, s három napra lelkes városnéző turistává válok. Sikerült.
Egyedül ez nem ment volna, köszönet illeti Ágit, aki szállást biztosított nekem, mégpedig nem máshol, mint Manhattan központjában, a 34. utcában. Köszönet Gábornak is, aki nélkül a szállásközvetítés nem jött volna létre, s aki erre a három napra városnéző útitársamul szegődött.
New Yorkot nehéz leírni, bemutatni. Igen, olyan, mint a filmeken, nyüzsgő, lüktető metropolis, ahol sosem áll le az élet (éjjel sem szünetel a metró például). Az utcákon sárga taxik (cab) érik egymást (saját autóba ülni nem ajánlott, viszont a taxi megfizethető), én rögtön első este utazhattam vele. A város felhőkarcolói az égig érnek, minden talpalatnyi terület be van építve. Az emberek színesek, jól megfér itt minden nemzetű (Little Italy, China Town, Kleines Deutschland), vallású, világnézetű. A végletek városa ez: a leggazdagabbak és a legszegényebbek élnek itt egymás szomszédságában, az előbbiek luxusapartmanokban vagy saját felhőkarcolóikban, az utóbbiak egyszobás szükséglakásokban, vagy éppen az utcán.
A várost járva bevillannak a filmeken látott képek: a Szex és New York elegáns üzletei, luxushotel A reszkessetek betörők-ből, Álom luxuskivitelben a Tiffany üzlet kirakatában, vagy éppen az üzleti negyed irodaházai a Tőzsdecápákból. Külön túrákat szerveznek a filmekben feltűnő helyszínekre. Bármikor szembejöhet valaki a hírességek közül, hiszen színészek, zenészek, üzletemberek kedvelt lakóhelye.
Mi előkészületek nélkül, egy kölcsön útikönyvvel a zsebünkben vágtunk neki a városnak. Turistásra vettük a figurát: az első sarkon háromnapos turistabérletet váltottunk, így busszal, hajóval, komppal és gyalog körbejártuk Manhattant, New York szívét.
Manhattan 4 km széles és 22 km hosszú sziget, egy épületrengetegből álló tömb. Sziget lévén a szél minden irányból keresztülfújja, így fáztunk is rendesen a fagypont körüli hidegben. Sziget, viszont ez itt még nem a tenger, vagy az óceán: az East River határolja kel
etről (innen a neve is), a Hudson folyó nyugatról (névadója fedezte fel anno a szigetet). Az épületek sűrűjében egy nagyobb zöldfelületet találni csak (mondjuk most épp az sem volt zöld): a Central Parkot. Ez a sziget északi felén épp középen helyezkedik el, olyan mint a mi Margitszigetünk, csak éppen szögletesre van formázva, s a Duna helyett utcák határolják. A parkban van itt is állatkert, ami valóban kicsi, így nem csoda hogy megszöktek innen a Madagaszkár állathősei.
Manhattan csak az egyik a város öt kerülete közül, ám itt is élnek úgy másfélmillióan. Laktak itt indiánok, meghódították a hollandok, majd tőlük az angolok vették át az irányítást.
A történelmi csatározásokra a sziget déli csúcsában található ősbelváros (downtown) emlékeztet, utcaneveivel (a Wall Street volt a városhatár anno), s kusza utcaszerkezetével. Ettől feljebb, már derékszögű utcák uralják a térképet: észak-déli irányban futnak a sugárutak (Avenue) számozva, vagy névvel, kelet-nyugati irányban pedig az utcák szépen számozva (én a 150-ig jutottam, ha számolni tudsz, nem lehet eltévedni).
Persze kihagyhatatlanok a klasszikus látnivalók: mi is felmentünk az Empire State Building tetejére (110 emelet a harmincas évekből), átkompoztunk a Szabadság-szoborhoz, éjszaka sétálgattunk a forgalmas, fényplakátokkal teli Times Square-n, s felkerestük a World Trade Center ikertornyainak hűlt helyét (Ground Zero). Itt most nagy építkezések zajlanak: az egyik torony helyén a korábbi magasságát meghaladó tornyot építenek, amit a 10 éves évfordulón adnak át, a másik torony helyén pedig emlékmű lesz. Még mindig élénk a majd tízéves történés az itteniek, s úgy általában az amerikaiak fejében. Kis karácsonyfa állt a közelben az áldozatok fotóival, mécsessel, üzenetekkel...
Ünnepi hangulat mindenütt, az irodaházak, s szállodák előcsarnokában jól megfér egymással a feldíszített karácsonyfa, s a hanuka gyertyatartó. A Rockefeller Center tornyai között a város és az ország karácsonyfája, a filmekből ismert jégpálya, s a kürtös angyalok.
S mit csinálnak ilyenkor a new yorkiak?
Van aki dolgozik, munkába igyekszik (például az üzleti negyedben az öltönyös, mobilos arcok a leggyakoribbak). S van aki ráér, s üzletről üzletre jár, s a hihetetlen ünnepi leárazásokat kihasználva hatalmas bevásárlószatyrokkal távozik. Az este a szórakozásé: a Broadway színházai ontják a darabokat, karácsonyi koncertek a Radio City Hall-ban, egymást érő éttermek, kávézók (Starbucks jut minden sarokra, de tényleg).
Azt hiszem, ami három napba belefért, mi láttuk, bejártuk, megízleltük kicsit a Nagy Almát (Big Apple). Legközelebb ha megyek, a most kihagyott helyeket keresem fel: a nagy múzeumokat (MOMA, Guggenheim, Metropolitain), egy koncertet (Carnegie Hall, Lincoln Center), színházat (Broadway). No meg jó lenne Manhattan mellett a többi kerületbe is eljutni: vár még Brooklyn, Staten Island, Bronx, Queens.
De még mielőtt újra nekivágnék a városnak, átkeltem az óceánon, hogy New Amsterdam-ból (New York első holland neve) Amsterdam-on át hazaérjek végre.
Egy kis zene, meg videós városnézés New Yorkról, kattints ide. Nekem ez a dal volt a fülemben végig, amíg jártuk a várost (unalomig játszák a rádiók, talán azért).
