Kert 2

Még a tavasszal irtam Kert cimmel egy blogbejegyzést. Arról örvendeztem, hogy hazatérve Amerikából az egyik első dolgom volt, hogy újra bekapcsolódtam a társasházunk előkertjének a gondozásába. Akkor pályáztunk és kaptunk is növényeket, amiket néhány lelkes szomszéddal elültettünk.

Új rózsabokrok, tuják, disz-szilvafa és sok-sok liliom került a földbe, hogy aztán nekünk virágozzon egész nyáron. Mivel tikkasztó idő volt ezen a nyáron is, a locsolásról is közösen gondoskodtunk. Sikerült beszervezni a házban lakó ifjakat, akik egymással felváltva, a közeli utcai csapról locsolták a növényeket, a járdát, az egész előkertet. Igy legalább erre nem nekünk volt gondunk (:-)

Azóta eljött az ősz, s lassan már a tél köszönt be. Az őszi munkák zárásaként három szomszédasszonnyal egy napos októberi napon nekilendültünk és felkészitettük a kertet a télre. A közeli gesztenyefákról lehulló leveleket eltakaritottuk, az ágyásokból az elvirágzott virágokat visszavágtuk.

A munkánk eredményét mutatják a képek. Lehet, hogy most egyszinűnek tűnik a kert, de mi már látjuk a szines tavaszi nárciszokat, tulipánokat és krókuszokat is benne! Összefogásunk is bizonyitja, hogy a nagyváros elidegenitő közegében is lehet közösen létrehozni valamit, ami sok mindenkinek az örömére válhat. Nekünk a fáradtságos munka okozott örömet, az arra járóknak pedig a kertünk látványa.

Munkácsy balett-ben

A fárasztó hétköznapok és túlprogramozott hétvégék közepette jó volt megpihenni és feltöltődni az Operaház Aranyeset cimű előadásán. A balett-darabot az ismert regény alapján irták. Dallos Sándor A nap szerelmese és Aranyecset cimű regényének lapjain Munkácsy Mihály élete elevenedik meg. A festő felnőtt éveiről, sikereiről, szerelmeiről szól az előadás, amit múlt hétvégén láttunk.

Az Operába jegyet kapni nem egyszerű mutatvány. Ráadásul ezt a darabot csak néhány hétig játszák. Végül az utolsó helyek közül szereztem meg kettőt: mégpedig a diszpáholyba! A jegyár itt mindössze 500 Ft volt! De hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a diszpáholy első sora a legdrágább helyeket jelenti, viszont a második sort majdnem, hogy ingyen adják, ugyanis onnét ülve alig lehet valamit látni. Mi ide kaptunk helyet, s ahhoz, hogy lássunk, többnyire felálltunk. Igy viszont nem ültük el a hátsónkat.

Az Opera varázslatos hely. Az épület az Andrassy úton csodásan néz ki hivogató fényeivel. Belépve az arany-bordó faliképek és lépcsők márványa fogad, igazán királyi dolog felsétálni az elegáns lépcsőkön. Mi a szinpad melletti zárt páholyba megyünk, itt saját gardrób és budoár van, igy nem kell sorban állni a ruhatárnál.

Az Operaházban leginkább balett-előadásokat láttam eddig, s a klasszikus operákkal szemben ezeket preferálom. Ez az előadás sem okozott csalódást: a zenéhez az alapot Liszt, Wagner és Berlioz művei szolgáltatták, a táncosok pedig lendületes, fiatal, csodás művészek. A cimszerepet játszó balett-táncos hihetetlen teljesitményt nyújtott: alig volt jelenet, amelyikben nem táncolt, sőt legalább 5-6 különböző partnernővel láthattuk duett-ben. Engem lenyűgöztek a jelmezek: a ruhák Munkácsy korát, a  19.század végét idézték, nem volt két egyforma fazon, s a terebélyes női ruhákat sikerült a tervezőnek igazán légiessé tenni a táncosok számára.

Az előadás szünetében az egyik diszteremben eredeti Munkácsy-képek voltak kiállitva. Egy amerikai magyar gyűjtő képei ezek, nagyon jó volt igy testközelből megtapasztalni a műveket. A fent látható festmény közös kedvencünk Anne-Marie-val, akivel ezt az előadást megnéztük. Mindketten szeretjük a növényeket (Pálmaházban a kép cime) és a jó beszélgetéseket (a képen látható két hölgyhöz hasonlóan). Kicsit olyan volt az előadás, mintha egyszerre lennénk koncerten és múzeumban: tobzódtunk a hangélményekben és látványban.

Munkácsy egyébként nagyon ellentmondásos személyiség volt: a nyomorból előkelő palotákig, királyok, császárok udvarába jutott. Még Amerikába is meghivták, ahol fogadta az elnök és kiállitását több helyen bemutatták. Kutatta az élet titkát, szerelmeken, képeken, utazásokon. Festett szegény parasztokat, az ő életük nyomorát és előkelő házak lakóit, csendéleteit, lakásbelsőit. Képeit gazdag műgyűjtők vásárolták meg, s ő végül egy elmeintézetben halt meg. Legismertebb művei a Krisztus-trilógia óriási faliképei.

Az Operában látható előadásról további infók itt.

Ha érdekel, mi köze Munkácsynak Mándokhoz, arról itt olvashatsz.

Adományt gyűjtöttünk

Mostanában adományt gyűjtök és adományozok. Épp az ezt megelőző bejegyzésemben irtam festőművész barátom kampányáról, s közben szépen el is indult az adakozás az ő oldalán. Október 24-én, egy nappal a 23-i ünnepnap után pedig a CTP-nek gyűjtöttünk adományt, az immár hagyományos Adománygyűjtő Estünkön.

Sokan nem értik körülöttem, miért jó nekem, hogy minimum heti egy, de inkább két estém szabadidő helyett mindenféle önkéntes tennivalóval töltöm. Egyik kedves barátnőm, Szilvi még be is nevezett egy pályázatra, ahol olyan kommunikációs szakembereket kerestek, akik önkéntes feladatokat is vállalnak. Elég nehéz megmagyarázni az értetlenkedőknek miért jó ez nekem: kevesebb idő jut magamra, többet ülök számitógép előtt és megbeszélésekre járok, ahelyett, hogy a lábamat lógatnám valahol.

Viszont az emlitett Adománygyűjtő Est a bizonyitéka annak, hogy megtérül a befektetett energia. Több, mint 110-en jöttek el, ami csaknem negyedével több a tavalyi résztvevők számánál. S sikerült tisztán több, mint 1 millió forintot gyűjtenünk! Az adományokat az alapitványunk fenntartási költségeire forditjuk.

Maga az est megszervezése sem volt kis feladat. Két szervezője igencsak későn kapott észbe, hogy még mi minden nem készült el. Igy páran bekapcsolódtunk a végére, s sikerült felpörgetni az előkészületeket. Az Est diszvendége Pál Feri atya volt, akinek a méltató beszédét (laudáció) jómagam tartottam. Igazán izgalmas és felemelő érzés volt ennyi ember előtt egy általam is mélyen tisztelt emberről beszélni.

Az Est találkozhattam a többi, korábban végzett CTP-s diákkal, akik mind bizonyitékai annak: érdemes mangalicaként (mármint magyar diákként) a bölények földjére menni (értsd Amerika), hogy aztán hazatérjünk, s tegyük a dolgunkat ott, ahol igazán szükség van rank.

A rendezvényről a CTP saját blogjában olvashattok többet (persze azt a bejegyzést is én irtam:-)
http://ctpinfo.hu/nincs-kategorizalva/iden-is-eredmenyes-volt-adomanygyujto-estunk/

Himzések festményen, New Yorkban

Egy nagyon kedves festőművész barátom, Votin Dóra képeit jövő tavasztól egy new yorki galéria is forgalmazni fogja. Dóra Budaörsön él férjével és három gyermekével. Az, hogy egy amerikai galéria felfigyelt rá, óriási lehetőséget jelent számára.

 

De miért érdekes ez számomra? Dóra engem kért meg, hogy segitsek neki az amerikai ügyek menedzselésében, a new yorki kiállitás előkészitésében. Mivel ahhoz, hogy a festmények eljussanak New Yorkba magyarországi viszonylatban jelentős összeget kell biztositani. Ezért elinditottunk egy online adománygyűjtő kampányt, ennek segitségével szeretnénk összegyűjteni a galéria promóciós diját, a képek és Dóra kijuttatásának költségeit.

 

Éjszakai angyal

 

Arra kérem minden kedves barátomat és ismerősömet, hogy amennyiben lehetősége van rá,  támogassa a kezdeményezésünket. A kampányról a lenti linken olvashattok. Van ott egy rövid video is, ahol láthatjátok a festményeket. Dórát a hagyományos magyar himzésminták szimbolikája, s Bartók zenéje ihlette, amikor angyalos képeit festette. Tudtátok, hogy a virágminták a nőiséget, a női-férfi kapcsolatot, a szexualitást jelképezik? S azt gondoltátok-e, hogy virágos himzésekből angyalokat lehet formázni?

 

Bármilyen kis összeggel lehet támogatni a kampányt, csak egy bankkártya szükséges hozzá, az adományozásnak nincs semmilyen extra költsége. A kampány egy hónapig tart.

 

Zárásul a kedvenc képem Dórától. Sajnos ez már elkelt...

 

Damaszkusz felé

 

A kampány linkje itt található:

http://www.indiegogo.com/projects/get-art-to-new-York

 

Dóra weboldala:

www.votin.hu

 

Szőlőtő

"Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. ... Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. ... Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek." (János evangéliuma 15. rész)

 

 

Fű, fa, virág

Ehhez a bejegyzéshez nem irnék hosszú szöveget. Inkább meséljenek a képek.

A Balázs által Ausztriában készült természetfotókat mutatnám be itt. Csodás időnk volt, csodás tájakon jártunk, s csodás képeket készitett a kis fotósunk.

 

Bali fotós

Emlékezés és hála

Októberben és novemberben egymást követik a jelentősebb ünnepek, mind Magyarországon, mind Amerikában. Október 31. a reformáció ünnepe, ami fontos egyházi ünnep minden protestánsnak. November 1. halottak napja Magyarországon, ugyanakkor Halloween Amerikában. A két ünnep ellentmondásáról már irtam korábban. Aztán november végén jön a hálaadás, amit csak és kizárólag Amerikában ünnepelnek.

Az elmúlt három évben az amerikai ünnepeket éltem meg. Halloweent és hálaadást, s kevésbé a halottak napját. Idén, Magyarországon magamban valahogy ötvözöm a két különböző világ ünnepeit. Idehaza furcsa lenne halottak napján jelmezbe bújni, ezért a Halloween-es maskarákat majd később, a farsangi időszakban öltöm fel.

Halottak napja szomorú ünnep, ám számomra mégis a hálát, a hálaadást juttatja eszembe. Mert ne az eltávozottak hiányát fájlaljuk, hanem legyünk hálásak azért, hogy éltek, s általuk mi is élhetünk. Igy emlékezem magamban nagyszüleimre és dédszüleimre, s minden felmenőmre.  Mivel épp nem vagyok a temetőjük közelében, idehaza gyújtottam mécsest emlékükre.

A koraőszi időszakot itthon vénasszonyok nyarának hivjuk, Amerikában pedig indián nyárnak. Bár szeptemberben volt egy igazán fagyos időszak, október verőfényes napsütéssel és csak kevés esővel örvendeztetett meg minket. Az indián nyár örömére én is indiános szinekbe öltöztettem a lakást.

Az igaz, hogy a virágokat a fagyok elől be kellett hoznom az erkélyről a lépcsőházba, de az ablakokat és párnákat napsütötte sárga-narancs-bordó szinekbe öltöztettem. S tart még a napsütés!

Ősz, az aratás, szüret, a betakaritás ideje. Odahaza volt szőlő- és almaszedés, tengeritörés. Szilvából finom lekvár készült, háromszori főzéssel több, mint 150 üveg lekvár készült, s mind el is fogyott az ismerősi körben. Most épp sütőtökszezon van.

A fenti kép az én kis hálaadási csendéletem. Van rajta minden, amit a természet adott most ősszel. Az üvegben Szilvi barátnőm által készitett rozmaringos almapüré van, még várok a felbontásával.

Hála. Adás. Hálaadás.