Test és szellem karbantartása

Valahogy nem tudok elszakadni az egyetememtől. Már nem köt oda tanulás, nem köt oda munka, ám hetente legalább egyszer mégis előfordulok ott.

Rájöttem: ahhoz, hogy egész ember maradjak, igenis fontos a test és a szellem ápolása. A szellemiekkel sosem volt gond, mindig is sokat olvastam, akár van munkám, akár nem, mindig követem a szakmai hireket, fejlesztéseket, trendeket. A testmozgás is mindig része volt a napjaimnak, ha nem is túl intenziven, de hetente egyszer-kétszer biztosan, hogy csináltam valami sportot, futást, biciklit, vagy túrát.

Most épp a John Carroll nyújtotta lehetőségeimről akarok beszámolni. Először a test megmozgatását kezdtem el a végzés után. Korábban is jártam az egyetem sportközpontjába úszni vagy jógázni. A jóga hatásával szemben eléggé szkeptikus voltam, viszont az egyórás órák után mindig be kell látnom: a gerincemnek igenis szüksége van a nyújtó, erősitő és mindent átmozgató gyakorlatokra. Nem beszélve a jóga lélekre kifejtett megnyugtató hatásáról.

A szellemi töltetet az egyetemi tanulmányaim adták meg korábban. De mi a helyzet a végzés után? Valahogy csak elértem, hogy mégse szakadjon meg a diákságom: egy ismerős tanár spanyolóráira jártam be az elmúlt félévben. A nyelvekkel mindig is szivesen foglalkoztam, ha már Amerikában vagyok, akkor az angolon túl miért is ne tanuljak meg kicsit a második legfontosabb nyelven? Igy 5 leckén és egy féléven túl még tart a lelkesedés.

Márcsak egy dél-amerikai országba kellene elutazni letesztelni a nyelvtudásom. Vagy Indiában a jógatudományom...

Születés és halál

Az elmúlt szombaton egy napon belül találkozhattam az élet két végletével: a születéssel és a halállal.

Csaknem napra pontosan ugyanazon a napon született két magyar hölgy, illetve néni. Az egyiknek a 90. születésnapját ünnepeltük, a másikat pedig aznap temettük.

Mária néniről már többször irtam. Jó kis feladat ő nekem. Munkát adott, feladatot, volt mikor kirándulni vittem, s közben sokat tanultam tőle Amerikáról, itteni magyarokról, emberségről. Sajnos egészségi állapota miatt már többször majdnem "elment" e világból, ezért külön öröm, hogy megélhette ezt a kerek évfordulót. Most is épp egy ápoló otthonban van több hete, ott szerveztünk neki szülinapi bulit. Bár nincs családja, mégis összejöttünk vagy egy tucatnyian magyarok és amerikaik. Volt zserbó és diótorta, no meg Boldog születésnapot! nóta magyarul és angolul.

A másik néni a temetése előtt két nappal töltötte volna be a 90-et. Személyesen sosem találkoztam vele, de családján keresztül sokat hallottam róla. Búcsúztatására nagyon sokan jöttek el, a templomban nem lehetett ülőhelyet találni, annyian voltak. Nem voltam még itt temetésen, igy nekem ez is "élmény" volt. Amerikában  nem annyira a halálra, a veszteségre, a gyászra koncentrálnak, egy temetésen is inkább az életet, az elhunyt szellemi örökségét "ünneplik". Most a templomi beszédek, a család személyes búcsúja után ebéd volt, s a temetőbe már csak a szűk család ment ki.

Az amerikai magyarok egyébként még halálukkor is magyarok maradnak. Magyar megemlékezés, himnusz, nemzetiszinű virágok. Clevelandben több temetőben is van magyar "szekció", ahol sorban egymás mellé temetkeznek az itteni magyarok. Sőt többen kérik a hamvaik magyar földben való elhelyezését.

Női tanulmányok

Érdekes projektbe keveredtem. A John Carroll egyik magyar származású professzora új feladatot kapott: ő lett az induló szak, a Women's and Gender Studies (vagyis Női tanulmányok) igazgatója. Magyar lévén eszébe jutott, hogy mi lenne, ha Magyarországra vinnénk egy csoport diákot, s ott tartanánk nekik egy kurzust. A feladatra, az utazás előkészitésére engem kért fel.

A feladat nagyon megtalált. Tanulmányaim alatt elég sokat foglalkoztam a nők szerepével az üzleti életben, a politikában, a médiában. Több tanulmányt irtam a témában, kutattam, milyen sajátosságai vannak a nőknek vezetőként, szónokként, menedzserként. Ezekről a kutatásaimról, itt a blogomban is beszámoltam korábban.

Sajnos, még mindig elég sok az előitélet a nőkkel szemben, sok területen szenvedünk hátrányt. Annak ellenére, hogy a nők aránya a felsőoktatásban nagyobb, mint a férfiaké, szerepük a vállalatok és egyéb szervezetek vezetésében igencsak háttérbe szorul.

A magyar programmal az amerikai diákok figyelmét országunkra, s Közép-Európára akarjuk felhivni. Azért, mert ott még élnek a tradicionális női szerepek, a magyar kulturának még része az, hogy a nő neveli a gyereket, főzi a vacsorát, s intézi a háztartást.

Emellett az is igaz, hogy a közép-európai nők jobban le vannak terhelve, mint a nyugaton élők. A mi nőink a 8 órás munka után még 4-5 órát töltenek háztartási és családdal kapcsolatos tennivalókkal, mig a nyugati fejlett társadalmakban a nők gyakran részmunkaidőben dolgoznak, vagy otthonról távmunkában, s a házimunkában is van segitségük (babysitter vagy bejárónő, takaritó stb).

A tanulmányutat előkészitettem, ezen keresztül bevethettem turisztikai és szervezési tudásomat, valamint a kapcsolatrendszeremet is aktivan bevonhattam. Az egyetemi szabályzások miatt idén nem, de jövőre megvalósulhat a program. Addig várhatóan számtalan előrelépés lesz a nők jogaival és helyzetével kapcsolatban, mind Magyarországon, mind a világ többi részén.

Jégcsap

A jégcsapok létezése eddig nem igazán hatott meg. Most viszont felhivták magukra a figyelmet.

Az ablakomban több jégcsap is növekedésnek indult, szépen befurakodva a kilátásba. (A képen látható jégcsapok nem az én ablakomat diszitik, s a kilátás sem ez tőlem.)

Az ereszről 3-4 nap alatt félméteressé nőttek a jégcsapjaim. Szépen haladtak lefelé, egyre inkább belógva az ablakba, a kilátásba. Ezek szerint eléggé hideg van odakint... Aztán nem is a legfagyosabb időben lettem figyelmes a természet eme csodáira, hanem mikor kisütött a nap. Az átlátszó üvegoszlopokon csodásan átfénylett a nap sugara!

Rá kellett jönnöm, hogy a jégcsapok az időjárás változásaival mozognak együtt. Nem jönnének létre, ha nem kezdene olvadni a hó, s nem fagynának meg, ha nem lenne elég hideg. A napközbeni felmelegedésnek köszönhetően indul el a létezésük, aztán az éjjeli fagyok konzerválják, jó alapot létrehozva a következő olvadós napnak.

Valahogy igy vagyunk mi is, én is. Megfagyunk, megdermedünk, télen kicsit begubózunk, elzárkózunk a külvilágtól. Aztán néha kiengedünk, felengedünk. Bizunk, remélünk, s akkor elkezd növekedni a fagyos jégcsap, melegszik a levegő, új reményeket, új formákat hoz létre az idő.

Az ereszen található jégcsapjaim a mai napsütésnek köszönhetően szépen letöredeztek, eltüntek. Remélem igy tűnnek el a bennem található jégcsapok is.

"A jégcsap egyre nyúlik,

a csöppje már nehéz,

egy-egy kis tócsa pattan

s szeliden égrenéz."

(Radnóti Miklós: A téli napsütés)

Mrs. Cleveland

Szeretem elolvasni ismert és példaértékű nők életrajzát. Legutóbbi washingtoni látogatásom alkalmával a first lady kiállitáson figyeltem fel egy számomra ismeretlen, de mégis ismerősnek tűnő elnökfeleségre: ő Frances Cleveland.

Grover Cleveland két periódusban is elnök lett. Először 1885-1889 között, majd 1893-1897 között. Itt most nem az ő elnöki vivmányairól, inkább a feleségéről irnék.

Frances sokkal fiatalabb volt a férjénél, 21 évesen ment férjhez az akkor már megválasztott elnökhöz. Az esküvőjük a Fehér Házban volt, ez azóta sem fordult elő egyik elnökkel sem. Frances apja korán meghalt, az ő végrendeletének volt a végrehajtója Mr. Cleveland, igy ismerte meg a lányt. Sokan úgy gondolták, hogy Frances anyját fogja elvenni, de meglepetésre a fiatal lányt kérte meg.

Frances felmenői angolok New England vidékéről. A lány egyetemre járt, még be sem fejezte a tanulmányait, mikor megkérték a kezét. Férje Európába küldte tanulmányútra, hogy több országot bejárva megismerje az ottani tradicionálisabb kultúrát. Esküvőjük után a Fehér Házban és egy közeli privát birtokukon éltek. Négy lányuk és két fiuk született.

Francesre fiatal kora és csinos alkata miatt figyelt fel a korabeli sajtó. Sokat irtak öltözködéséről, frizujáról, a nők követték az ő stilusát. Magas, barna hajú és barna szemű nő volt. Férje mellett aktivan részt vett női szervezetek támogatásában, elnökségében. Fiatalon, 44 évesen megözvegyült, majd újraházasodott.

Frances Cleveland életrajza

Arisztokrata családok

Arisztokratákkal, nemesi családok leszármazottaival nem gyakran találkozunk. Arra lettem figyelmes, hogy én több magyar nemesi család leszármazottjával találkoztam amerikai tartózkodásom alatt, mint annak előtte.

Az egész amerikai kalandom egy ilyen nemesi leszármazottal kezdődött. A Jármy család fiatal leánya úgy gondolta, hogy én alkalmas lennék egy amerikai ösztöndijra. Ő ültette el bennem a gondolatot, ami utána megvalósult. A Jármy család eredetileg Szabolcs megyéből való, a Jármi nevű településről. Van azonban családi birtok sokfelé, épp a Mándokkal határos Eperjeskén is az ő tulajdonuk volt a kúria.

Eperjeske, Jármy-kúria

Ha már Mándok, akkor Forgách grófok. Mindig is foglalkoztatott a helyi nemesi család története, hogy vajon mi történt velük a háborúk és államositás után. Aztán az amerikai ösztöndijam alapitójáról kiderül, hogy ő épp Forgách nevezetű, ch-val és nem cs-vel. Van-e kapcsolat, nem tudom, ő Gyöngyösről származik ugyan, de a Forgáchoknak sokfelé volt birtoka, s ki tudja hol van leszármazottja.

Mándok, Forgách-kastély

Az idei karácsonyt két amerikai magyar család vendégeként töltöttem. Az egyik családban kiderült, hogy a Geréby család leszármazottai. A nagypapa menekült el a háború után Magyarországról, hozta magával feleségét és egy kislányukat. A gyerekszám aztán szépen felduzzadt ötre: öt szépséges leányuk lett, aki apai oldalról a Geréby, anyai oldalról a Pálffy nevet örökölte. Az ő gyerekeik velem egykorúak. A család nevét viseli még odahaza a lajosmizsei Geréby Kúria Hotel.

Geréby-kúria, Lajosmizse

Washingtonban pedig a Széchenyi család még élő leszármazottjával találkoztam. Széchenyi Istvánnak egy fia volt, az ő unokája az, aki jelenleg amerikai magyarként a magyarok érdekeit képviseli Washingtonban. Az ő neve Teleki, egy másik neves családból, a miniszterelnök Telekitől...

Idő

Új év, 2012 vége, 2013 kezdete. Nem igazán szeretem a szilvesztert, az évváltást. Olyan, mintha egyetlen éjszaka alatt öregednénk egy évet. Mikor visszanézünk az elmúlt évre, olyan, mintha egy pillanat alatt elrepült volna.

Az idei szilvesztert nem társaságban, ünnepléssel, hanem magamban töltöttem. Jó volt hátranézni, lenyugodni, kicsit feltöltődni. Hangos ünneplés és felesleges fecsegés helyett inkább befelé nézni. Egy jó film és egy jó könyv társaságában.

A könyvről szeretnék most beszámolni. Mitch Albom-tól eddig egy regényt olvastam, s mivel az tetszett, igy esélyt adtam a most megjelent új könyvének. A cime The Time Keeper, vagyis Az időmérő. Vékonyka kis regény, három szálon futnak benne az események, amik egyszer csak összeérnek az időben. Az időmérő az a halhatatlan, csaknem istenszerű alak, aki többezer évvel ezelőtt elkezdte számolni az órákat, perceket, napokat, napórát készitett, majd naptárat. "Jutalma"  a halhatatlanság lett: magányából figyelheti a világ körforgását, az emberek halandóságát, saját szeretteinek elvesztését. Halhatatlan lett, de nem boldog.

Feladatot kap: a földre visszatérve két ember életét kell megváltoztatnia, bebizonyitva nekik az idő értékét. Az egyik egy tinédzser lány, aki szerelmi csalódása miatt öngyilkosságba menekül. Ő az időt eldobja, túl akar lenni az életen. A másik egy idős férfi, akinek a betegsége miatt már csak rövid idő maradt az életből. Ő az időt szeretné megvenni, gazdagságával örök életet nyerni.

Az időmérőnek köszönhetően egyikőjük terve sem sikerül. Sem halál, sem örök élet nem jön megoldásként, viszont megtanulják értékelni a jelent, a kiszabott időt. Mert nincs korán és nincs későn. Csak a jelen idő van.

Nekem ugyanezt tanitotta egy lelkigyakorlaton egy apáca. Élj a mának. Ezzel nézek az új évbe. Legyen tartalmas, elégedett új évünk!

"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt." (Préd. 3:1)