2012. december 14., péntek

Smithsonian

Washingtoni programom egyik csúcspontja volt, amikor végre eljutottam a Smithsonian Társaság Amerikai Történelmi Múzeumába. Egyrészt a Smithsonian-re voltam kiváncsi, mivel ez a világ legnagyobb múzeumegyüttese, 19 múzeummal, állatkerttel, könyvtárral, kutatóintézetekkel. Másrészt az amerikai történelemről kevesett tudok, s szerettem volna átfogó képet kapni róla. Sikerült.

Amerikai Történelmi Múzeum csarnoka

A Smithsonian múzeumok Washington központjában a Mall nevű hatalmas park köré épültek. Az eredeti épület kastélyszerű téglaépitmény. Van itt Amerikai Indiánok Múzeuma, Szobortár, Természettudományi Múzeum. Az Amerikai Történelmi Múzeum egy modern épületben található. Kiállitásai interaktivak, könnyen értelmezhetőek, látványosak. Most egy áttekintést adok a jelenlegi kiállitásokról.

Az amerikai történelmet érdekes megközelitésből mutatja be a múzeum. Témakörei nem a történelmi korszakokat követik, hanem egy-egy érdekes témát. Például Utazás, Háború, Elnökök stb. A Háború kiállitás amerikai hadászati történetét követi végig a nagy háborúk áttekintésével. 1754-ben még nem volt Amerikai Egyesült Államok, akkor épp a franciák és brittek csaptak össze az itteni területekért, ez utóbbiak kerültek ki győztesen. 1775-83 között a függetlenségi háború az amerikai új lakosok és a kontinentális brittek között zajlott. Érdekes, hogy a brittek oldalán harcoltak németek és indiánok, mig az amerikaiaknak a spanyolok és franciák segédkeztek. Ezt követően több kisebb háború volt, például 1812-ben újra az angolok ellen, majd az indiánok és mexikóiak ellen, főként területszerzési célból. 1861-65 a polgárháború ideje, észak és dél. Aztán 20. század, két világháború, hidegháború, 1950-53 koreai háború, majd egész hosszan 1956-75 között a vietnámi. A Szovjetunió összeomlása után a kommunista hatalmak helyett arab területeken folyt a harc: 1991-ben az Öbölháború, majd 2003-ban Irak, végül Afganisztán.

A múzeum egyik kiállitásának plakátja. Ha jól megnézed, én is rajta vagyok a képen.

Külön kiállitást láttam az amerikai lobogóról, mégpedig az 1812-es háború hatalmas, szobányi zászlójáról. Ez  ihlette a nemzeti himnusz megiróját.

Az amerikai elnökök az itteni történelem sajátos mérföldkövei. A kiállitás az összetett szerepüket, lakóhelyüket (Fehér Ház, ahol több esküvőt is tartottak), családjukat (nemcsak First Lady, hanem First Mother és First Pet is létezett) mutatja be. Külön összegyűjtötték az elnökről szóló filmeket és utcanév-táblákat is.

A First Lady kiállitás a kedvencem. Az összes "első asszony" megtalálható itt, valamint az általuk a Fehér Házba hozott étkészletek és a beavatási bálon viselt ruháik. A legutóbbi Michelle Obama hófehér kristályokkal kirakott ruhája és gyémántékszerei van a fő helyen.

Michelle Obama ruhája

A történelmet jelképezik hétköznapi használati tárgyak. Véletlenszerűen állitják ki ezeket. Jelenleg épp Dorothy cipője volt közszemlére téve az Óz cimű filmből, amit Judy Garland viselt, de van itt háborús bevetésen használt ejtőernyőből varrott ruha is.

A másik kedvenc kiállitásom az amerikai étkezéskultúrát mutatja be. Fő helyen áll az ismert gasztronómus Julia Child konyhája (a róla készült filmről korábban irtam is). Sajnos amerikai étkezéskulturáról eléggé korlátozott keretek között beszélhetünk. Az itteni kiállitáson is a feldolgozott ételek, a gyorsételek és snack-ek, a barbeque és a nemzetközi konyha szerepelt.

Az Utazás kiállitás a különböző, a történelem folyamán használt közlekedési eszközöket sorolja fel. Rögtön a bejáratnál van a pionirok szekere, aminek azért ferde az oldala, hogy a hegyi utakon ne csússzanak le a szállitott tárgyak.

Smithsonianbe még biztosan vissza fogok térni. Az indián múzeumot mindenképpen látni akarom. Jövő nyáron pedig Magyarország lesz a fő vendég és atrakció a Smithsonian Folklife Festival-on, ami a világ legnagyobb népi kultúrfesztiválja. Lehet, hogy nekem is lesz itt szerepem....Konkrétabbat később.

Washington újra



Múlt évben májusban voltam először Washingtonban, s már akkor is a kedvencem lett a város. Idén egy röpke villámlátogatást tettem múlt hétvégén, s a véleményem csak erősödött: ez az a város Amerikában, ahol tudnék élni és dolgozni.

Mostani látogatásomnak több magyar rendezvény és megbeszélés volt az oka. Idén nem autóval, hanem repülővel utaztam. Ez elvileg gyorsabb lenne és kényelmesebb, gyakorlatilag az átszállás és reptéri biztonsági intézkedések miatt - no meg pár óra késésés miatt - eléggé fáradtan és épphogycsak odaértem a péntek délutáni programra.
Fehér Ház

Az első programpont a Fehér Ház volt. Igen, jól olvassátok, egy megbeszélésre mentem a Fehér Házba. Úgy, hogy a gépem késése miatt a reptéri mosdóban öltöztem át kiskosztümbe és tárgyalóképes sminkbe. A reptéri busz vezetője kérte a cimet, mondom Fehér Ház. De ő a cimet kéri. Erre én: Fehér Ház, rögtön Obamáéknál... Vicces volt odafurikáztatni magam, no meg a kis bőröndömet húzva átmenni biztonsági ellenőrzésen. Bent vagyok! Egy csodás, elegáns tárgyalóteremben volt a "briefing" ahol a magyar ügyekkel foglalkozó amerikai kornányzati tisztviselők udvariasan összegezték az elmúlt évet, s hogy mennyire jó kapcsolatot ápol az USA Magyarországgal. A kényesebb kérdéseket az amerikai magyar delegáció tagjai tették fel, érintve a szlovákiai kettős állampolgárság és nyelvtörvény dolgait.

A második programpont a magyar nagykövetségen volt, ahol Mikulás vacsora és fogadás volt. Jelen voltak a követség diplomatái (vicces volt, mikor a magyar nagykövet angolul jön bemutatkozni hozzám, én meg nem ismerem fel...), s az összes amerikai konzul Hawaii-tól Puerto Ricon át Atlantáig. Igazán prominens társaságba keveredtem, s próbáltam még tovább keveredni. Apropó a kultur ataché épp mellettem ült, s ő is a Miskolci Egyetemen végzett mint én...

Fehér Ház karácsonyfája

Szombaton újabb két magyar program következett. Délelőtt a Washington belvárosában található Kossuth Házban volt a HAC (Hungarian American Coalition) éves megbeszélése. Ennek a publikus részén én is ott voltam, s számtalan érdekes embert, szervezetet és programot ismertem meg általa. Délután a gyűlés már nem volt annyira publikus, igy én a városnak vettem az irányt: irány a Smithsonian múzeum! Ez külön bejegyzést érdemel, igy erről a következőkben szólok.

Mögöttem a Fehér Ház (a kordon mögött a távolban)

Vasárnap vendéglátómmal, Enikővel (akiről még tavalyi látogatásunkkor kiderült, hogy Mándokról menekült el a második világháború végén a szüleivel, s nem mellesleg Nancy Pellosi évfolyamtársa volt) D.C. elegáns külvárosában található katolikus templomba mentünk advent második vasárnapját megünnepelni. Profi énekesek és kórus szolgáltatták a zenét.

Sajnos ez a hétvége hamar elrepült, s én is hazarepültem. De van még miért visszatérni, például a tavaszi cseresznyefa-virágzást jó lenne élőben látni.

Adventi kalendárium

Még tavaly megfogadtam karácsonykor, hogy a következő évben nem fogok időt és pénzt áldozni a karácsonyi ajándékok beszerzésére. Ehelyett az összeget, amit elköltenék egy rászoruló szervezetnek vagy személynek adom.

Idén tartom magam a tavalyi ötlethez és ajándékmentes karácsonyt tartok. Oka ennek a karácsony körüli ajándékvásárlási őrülettel való szembenállás (mondja ezt egy termékvásárlásra bujtó marketinges, de majd erről később), illetve a pénzhiány. Azt már tudom, melyik szervezetet segitem az adományommal.

Eddig sikerült is tartanom magam a tervhez: nemhogy ajándékokat nem veszek, de boltba is alig megyek. Közben viszont igyekszem annál többet adni a nekem fontosaknak. Időt, figyelmet, szeretetet adok ajándékok helyett. Ezt osztom személyes látogatáskor, telefonon vagy skype-on, emailben, s kézzel irott képeslapokon. Sőt "titkomat" a nagyérdemű közönséggel is megosztom.

Tavaly az egyik blogbejegyzésem egy sajátos adventi kalendáriumról szólt. Az adventi naptár egyes napjaihoz nem ajándékok és édességek kapcsolódtak, hanem gondolatok, ötletek a karácsonyi időszakról, arról, hogyan ajándékozzuk meg magunkat, szeretteinket, vagy akár az idegeneket mindenféle ajándékok nélkül. A blogbejegyzésem gondolatait idén "publikálom", a facebookon teszem közzé.

Ritkán vagyok aktiv a social médiában, viszont most az ünnepi missziómul választottam, hogy ami bennem zajlik, amit az ünnepről és az ajándékozásról gondolok, azt megosztom. Meglepetésemre elég sokan jelezték, követik a napi bejegyzéseimet, sőt kérik előre a minden napra szánt okosságokat. Egyik jóbarátom felhivta a figyelmemet, hogy a folyamat, amit elinditottam hasonlit egy másik kezdeményezésre.

Odahaza az Angyalműhely cimű könyv talált sok követőre. Az ismert tévés személyiség, Ördög Nóra és barátnője egy sajátos tréning segitségével a nőket az önmagukra figyelésre, önmaguk megajándékozására ösztönzi, ezáltal épitve önbizalmukat. Egy amerikai iró a Happiness Project cimű könyvével inditotta el a lavinát. Ebben egy éves programot hirdetett, aminek a célja önmagunk boldogságát megtalálni a hétköznapokban.

Próbáljunk meg ezen az idei karácsonyon boldogak lenni. Felszabadulni az ünnep stressze alól. Angyallá válni, másokon, de leginkább magunkon segiteni. Ezt tegyük a fa alá.






2012. december 3., hétfő

Karácsonyi reklámfilmek

Karácsonykor minden eladó. Az ünnep eredete elsikkad a csillogó kirakatok, csomagolópapirok, karácsonyi zenék és dekorációk mellett. Ilyenkor mindenki vásárol, ajándékoz és ajándékot vár.

A kreativ szakma képviselői (értsd: marketingesek, reklámfilmesek, fotósok) is hónapokkal előre megtervezik, s heteket dolgoznak azon, hogy mivel fognak előrukkolni az ünnepre. Ilyenkor a leghétköznapibb reklámfilmben is feltűnik legalább egy karácsonyfa, szines papirba csomagolt ajándékdoboz, vagy piros ruhás mikulásbácsi.

A lenti linken a szakma kiválóságai által válogatott reklámfilmeket találunk a világ minden tájáról. Az első a Coca-Cola nemzetközi reklámfilmje, amit Budapesten forgattak. Főszerepet játszik itt a Mikulás, eredetileg nem is volt karácsonyi "szimbólum", csupán a kólagyártó hozta divatba pirosra festett ruhájával, hatalmas pocakjával és szakállával.

A reklámfilmek közül az én kedvencem a hóemberes: szöveg nélkül, csupán a zenével és a képekkel meséli el a történetet. Ha nem reklámfilmről lenne szó, én máshogyan rendeztem volna ezt a rövidfilmet: az ajándékátadás helyett "csupán" egy öleléssel hoztam volna össze a két hóembert.

Tudunk mi igy készülni az Ünnepre? Nem pénzköltéssel, műfényekkel, hanem meleg, szivbőljövő öleléssel? Az én kivánságlistámon csak ennyi szerepel.

Karácsonyi reklámfilmek a világból

2012. december 2., vasárnap

Magyar Kongresszus

Akik ismernek, tudják, nagy hobbim kongresszusra, konferenciákra járni. Mindig figyelemmel követem, mi zajlik a szakmámban, közösségemben, s ha tudok, személyesen is elmegyek, aztán a hallottakat megosztom a nekem fontosakkal. A legutóbbi konferenciámról a beszámoló most következik.


A clevelandi Magyar Kongresszust hagyományosan a hálaadást követő péntek, szombat és vasárnap rendezik meg. Érdekesebbnél érdekesebb előadásokon és pódiumbeszélgetéseken vehettünk részt az idén.

Több diáktársam is előadott itt (ahogyan én is tavaly). Ildikó a mesékről, a gyerekek fejlődésében betöltött szerepéről "mesélt" a pszichológus szempontjából. Gábor a kárpátaljai Beregszászról érkezett, s közgazdászként az ottani befektetési lehetőségekről ill. nehézségekről számolt be. Veronika magyar bajnok evezős, ő az evezőssport (ez nem a kajak-kenu) múltjáról és jelenéről beszélt. Máté pedig saját dédapja, Krasznai Lajos hatalmas életművét mutatta be. A művész szerte Magyarországon alkotott, szobrászként a művei templomokban, temetőkben, középületeken vannak.

Fülemile Ágnes néprajzkutató a hagyományos magyar viselet szerepéről, modern kori helyéről beszélt, arról hogyan él tovább a nemesi öltözék a diszmagyarban, ill. hogyan tűnt el a paraszti viselet a 2o.század végére. A clevelandi Regős néptánccsoport viseleteket mutatott be, mégpedig egy rögtönzött "divatbemutató" keretében. Nem is gondolnánk, hogy Magyarország tájegységeinek sokszinű viseleteit hogyan befolyásolta a történelem, a praktikum és a divat.

Balogh Balázs az MTA néprajztkutatója az amerikai magyarok hagyományait, emlékeit kutatva bukkant Vintondale pennsylvániai bányászvároskában egy komplett felszerelt, magyarok által működtetett fűszerboltra, amely 1929 óta állt bezárva. Még érdekesebb, hogy a település legtöbb magyar munkása a  Bereg megyei Pátyu, Fornos falvakból érkezett. Őket vándormadaraknak nevezték, mert pár év amerikai pénzkeresés után visszatértek Magyarországra, ahol földet vettek, vagy saját üzletbe kezdtek. Még érdekesebb, hogy az üzlet teljes berendezését Magyarországra, a Szentendrei Skanzenbe szállitották, ahol a magyarországi emlékek mellet most már a tengerentúli magyarok emlékeit is be tudják mutatni. Erről a rendkivüli múzeumi csodáról itt olvashatsz cikket.

Nehéz lenne felsorolni az összes érdekes előadást és előadót. Petrás Mária csángóföldi keramikus kiállitása Kovács Margit nőies formáit hozta elénk. Nem mellesleg ő a Muzsikás együttes énekese. Max Teleki egy neves amerikai-magyar szervezet elnöke, s Széchenyi és Teleki leszármazott. Várdy Béla történész könyvgyűjteményét éppen a Miskolci Egyetemre Amerikanisztika Tanszékének adományozza. Oláh Timea pedig a másfeledik amerikai magyar emigráns generáció sajátosságairól számolt be (másfeledik, aki Magyarországon született, kisgyerekként érkezett az Újvilágba, s Amerikában szocializálódott).

Zárásul két idézet, melyeket a kongresszuson hallottam:
"Magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen" (Széchenyi István)
"Ne hagyjátok a templomot, a templomot és az iskolát!" (Reményik Sándor)

Magyar bál újra


Próbáltam összeszámolni hány magyar bálon voltam amerikai tartózkodásom során. Mig odahaza igazán luxus elegáns bálba menni, báliruhát ölteni, itt szinte 2-3 havonta van alkalmam egy ilyen eseményen részt venni. Ide-stova valami 8 bálon jártam már.

New Jersey, elsőbálozók

Az ilyen bálokra illik szmokingot ill. báli ruhát ölteni, s persze nem illik ugyanazt a ruhát túl sokszor felvenni. Nekem is van már egy kis készletem rövidebb és hosszabb báli öltözetekből, kistáskákból és cipőkből. Volt, amelyiket kölcsön kaptam, vagy megörököltem, de vettem is párat.


Az elmúlt két hétben két bálon is voltam. New Jerseyben minden második évben szervezik meg a nagy cserkészbált, ahová más államokból, még Kanadából is jönnek vendégek. Idén több mint 3oo-an voltak. Hihetetlen volt 2o nyitópárt látni a parketten, fiatalokat, akik nemcsak magyarul beszélnek, de kicsit magyarul is élnek.

Cleveland, CTP eslőbálozó fiúk

A másik bál a hagyományos hálaadás utáni magyar bál volt Clevelandben. Itt már otthonosan mozgom, nagyon sok ismerőssel találkozom ilyenkor. Most a legújabb CTPs diákok voltak itt, nekik ez volt az első báljuk, s igazán nagy élmény volt, nemcsak nekik, hanem nekem is. A képek majd mesélnek helyettem.

Cleveland, CTPs lányok


2012. november 26., hétfő

Hálaadás után

Immáron a harmadik hálaadást éltem meg Amerikában. Az első évben nem is igazán tudtam, mit ünneplünk, az egyetemi közös diákvacsorán kivül nem volt hálaadási élményem. Tavaly itteni barátaimnál jártam, ahol amerikai, magyar, kolumbiai módra ünnepeltünk. Idén igazi magyar hálaadáson voltam.


Nekünk magyaroknak a hálaadás nem ünnep, viszont a jelentése, hagyománya üzenettel bir. Állj meg, nézz hátra, s adj hálát azért, amit kaptál, s ne a hiányaidat listázd, hanem az áldásaidat. Count your blessings, vagyis vedd számba az áldásokat. Nehéz? Igen. De megéri.

Amerikában a hálaadás a legfontosabb családi ünnep. Igazi ünnep, mely nem az ajándékokról szól, hanem a családi összejövetelekről, közös elcsendesedésről, vacsoráról. Itt ritkán van munkaszüneti nap, vagy olyan alkalom, amikor az üzletek bezárnak, de erre az estére mindenütt lehúzzák a rolót, s igyekeznek haza a családjukhoz.

Az ünnep meghatottsága után az amerikaiak viszont máris visszatérnek a fogyasztói társadalomba. Hiszen a hálaadás csütörtöki napja után pénteken van a Black Friday, az év legakciósabb napja, amikor hatalmas leárazásokon lehet vásárolni, pénzt költeni, fogyasztani. Idén több cikket, rádióadást olvastam, hallottam, ahol az ünnep eme kettősségét boncolgatták. Mert lehet bár válság és pénztelenség, pénzt költeni itt élmény és állampolgári kötelesség.

Aki mégis inkább a csendes hálaadásra szavaz, a lenti linken talál gondolatébresztő igehirdetéseket. Az én igehirdetésemen a félig teli-félig üres pohárról volt szó. Igyekszem a félig tele poharat látni, s a nem a félig üreset. A félig teli pohár még megtelhet, csak idő és türelem kérdése. A félig üres viszont csak még tovább fogy...

Hálaadási gondolatok