Indián nyár

Kiskoromban sosem értettem mit jelent az indián nyár. Biztos valami misztikus, sejtelems dolog. Aztán megértettem a vénasszonyok nyara fogalmát, nyárutó, őszelő, amikor még melegen süt a nap. Mostan inkább az indián nyárra szavaznék, főleg hogy szinte testközelben vagyok az indiánoktól...

Az idei ősz nem annyira meleg és napos mint a tavalyi. Az első amerikai őszöm elkápráztatott ezernyi szinével és hosszúra nyúlt napos heteivel. Idén többet esett az eső, s igen korán, már szeptemberben hűvös, fázós estéink voltak. Viszont az elmúlt héten mégis megmutatta magát a melengető ősz.
Tavaly már irtam az itteni hihetetlen szinorgiáról. Autózom az úton és szó szerint tátva marad a szám. Az út melletti erdők zöldje, világitó napsárgája, meleg narancsszine és pikáns vöröse a szemnek már-már felfoghatatlan kihivást jelent. Ráadásul ha süt a nap és kék az ég valami giccses képnek gondolnám a valóságot az orrom előtt. Ilyenkor legszivesebben felhivnék valakit, hogy megpróbáljak szavakkal elmondani a lehetetlent. Ezt látni kell.

Kiszállok az autóból és a házunk előtt a lágyan lengedező szél az arcomra hullajtja a napsárga leveleket. Hull az elsárgult levél... s mégis valami annyira élő fénye és pozitiv üzenete van.
A hétvégén a fényképező masinámat is magammal vittem, de az elkészült képek mégsem adják vissza a valóságot. Azért mellékelek pár illusztrációt.

Gondolkodtam azon, hogyan lehetne a magyar őszt is megszinesiteni. Azt hiszem, hazatértem után ültetek egy juharfát, s reménykedem hogy szines leveleivel elhozza majd az amerikai őszök hihetetlen szinvilágát. Addig meg ámulok és bámulok ideát, s reménykedem, hogy minél később jön meg a tál végtelen fehére.

Ragadós

A sok kötelező egyetemi olvasmány mellett ha nehezen is, de időt szakitok más könyvekre, olvasmányokra is. A legutóbb egy sikerkönyvet végeztem ki, Made to Stick a cime, s azt a kérdéskört járja körül, hogy mitől ragad meg valami (jelen esetben egy termék vagy márka) az emberek fejében.

A szerzőpáros alapos kutatásának eredményeképpen egy egyszerű modelt vázoltak: a SUCCESS (magyarul siker) betűi a model egy-egy alapkövét rejtik. Lássuk ezeket röviden.

1. S, vagyis simple,egyszerű. Kommunikálj keveset, egyszerűen. Ha lehet egyetlen fontos üzeneted legyen, amit maximum három elem támaszt alá.
2. U, vagyis unexpected, váratlan. A váratlan dolgok felhivják magukra a figyelmet (ez az egyszerűbb), viszont a figyelmet hosszabb távon fent is kell tartani (ez már nehezebb feladat). Figyelemfelkeltésre alkalmas, ha a megszokottól eltérő dolgot használunk, a fenntartáshoz viszont változás, valami misztikum szükséges. Dobj fel egy kérdést, ami gondolkodásra készteti a közönséget, majd válaszold meg (vagyis nem kijelentünk, tényeket közlünk, hanem kérdéssel aktivitásra buzditjuk a hallgatót).
3. C, vagyis concret, konkért. Kutatások bizonyitják, hogy az emberek könnyebben megjegyeznek konkrét dolgokat, mint absztrakt jelenségeket.
4. C, vagyis credible, megbizható. A megbizhatóságot egy referencia személy vagy intézet tudja erősiteni. Használhatunk statisztikákat, de csak az üzenetünkkel szoros, konkrét formában.
5. E, vagyis emotional, érzelmi. Az emberek érzelmét kell megmozgatni, hogy ne is gondolkodjanak, hanem tudatalattijukkal csak cselekedjenek (az üzenetünk hatására).
6. S, vagyis stories, történetek. Az érdekes történetekre jobban figyelnek (konkrét, érzelmeket mozgat, megbizható, hiszen egy referenciaszemély közvetiti), s ráadásul tudást, bölcsességet ad, inspirál.

A hat SUCCES tényező után a könyv végén lehull a lepel a model lényegéről. A szerzők bemutatják, hogy ezek a kommunikációs elemek hogyan befolyásolják a döntéseineket.
1. figyelemfelkeltés
2. megértés és emlékezés
3. egyetértés és hit
4. gondoskodás
5. cselekvés
6. megragadás

Még egy megjegyzés a könyv boritójához: a képen is látszik, hogy a boritón is van egy ragasztószalag. Próbáltam leszedni, nem ment. Ragadós.

Almaszezon

Nemrég épp arról irtam, hogy mindent elleptek a tökök a tenger innenső oldalán. A mostani hétvégém viszont egy másik őszi gyümölcs, az alma jegyében telt.

Anyukámtól folyamatosan kapom a hireket az otthoni történésékről. Ilyenkor, ősszel egymást követi a szilvaszedés és lekvárfőzés, a szüretelés, az almaszedés, meg a tengeritörés. Amig otthon voltam nyomasztó volt ez a sok kerti munka, aztán budapesti városlakóként szinte felüdülés volt egy-egy hétvégére hazatérni, s almát szedni egész álló nap. Amerikában valahogy nincs hagyománya a háztáji veteményezésnek, sehol sem látni gyümölcsöktől roskadó fákat a kertekben. Rá kellett jönnöm, hogy hiányzik a kert, a az őszi gyümölcs friss illata, az hogy mindig van valami aktuális finomság a kertben.

Ebbéli hiányomat orvosolandó a hétvégén egy valódi amerikai farmon jártunk, ahol percek alatt tele szedtük a nekünk szánt szatyrokat friss piros és zöld almákkal. A magyaros virtushoz tartozik, hogy a zacskókba elvileg 11-15 font gyümölcs fért, de mi ehhez képest 17-18 fontot sűritettünk bele... Kellett is a finom alma, hiszen csorgott a nyálam egy kis otthoni almássüti vagy almakompót után. Hazatérve nem is vártam sokáig, hanem kedvenc gasztrobloggerem s jóbarátném Szilva tuti almareceptjeiből válogattam. Jelentem az ő Gyors almássütije igen gyorsan ekészült, s teljes kiőrlésű liszttel, s négy mosolygó amerikai almával is igen finom lett. Olyannyira, hogy a süti egy napot sem élt túl, oly gyorsan elfogyott, igy kénytelen leszek újra nekilátni a sütésnek.
Ha esetleg kipróbálnátok néhány almás finomságot, lentebb Szilva linjei.

http://szilvaszemmel.blogspot.com/2011/10/gyors-almas-suti.html

http://szilvaszemmel.blogspot.com/2011/09/bundaba-bujtatott-almakarikak.html

Caro Emerald

Rég nem kaptam igazán jó zenéket, de most egyik ismerős egy nekem való előadóval ismertetett meg.
Caro Emerald érdekes modern jazz-t, swinget énekel. Engem a stilusa, a számok pozitiv hangulata a régi kedvencemre, a De Phazzre emlékeztet. Nem is ragozom tovább, a zenék többet mondanak ezer szónál.

Ja, még egy megjegyzés: ezek a zenék tökéletesen passzolnak a Barátok bejegyzésem dámás fotójához. Lányok, irány a Riviéra luxussétányai, kikötői!

http://www.youtube.com/user/caroemerald#p/c/C0FD897889497F74

http://www.youtube.com/user/caroemerald#p/c/C0FD897889497F74/0/pLY2vQnotxg

http://www.youtube.com/user/caroemerald#p/c/C0FD897889497F74/2/74LXx0wSqMI

Ékszerek

Úgy kezdődött, hogy születésem után kaptam egy fülbevalót. Egyszerű arany kék kövekkel, minden második lánynak ilyen volt akkortájt. Ez a fülbevaló ki sem került a fülemből úgy 13 éves koromig: akkor konfirmációmra kaptam egy "nagylányos" ékszert. Pár évig nem is cseréltem le. Bár volt nyaklácom, karkötőm, gyűrűim, a fülbevalón kivül nem hordtam mást. Aztán felfedeztem, hogy az arany ékszereken kivül más is van a világon. Igy szépen lassan áttértem az ezüstre, fülbevaló, lánc, karkötő, ami kell. Majd a természetes kövekből és ásványokból készült csodákat kezdtem beszerezni: borostyánt, ametiszt, korallt. S elérkeztem a már nem is nemesfém, nem is féldrágakő bizsukhoz!

Sokáig tiltakoztam a mindenféle gagyi, csillogó és hivalkodó ékszer ellen. Aztán rájöttem, hogy a mutatós darabokkal ugyanazt a ruhát többféleképpen is lehet hordani. Szereztem hosszú nyakláncokat, szines karkötőket, s fülbevalót szinte minden szinben. Egy fióknyi kincs gyűlt össze egyhamar...


S legújabb felfedezésem, hogy ezeket az ékszercsodákat én is el tudom késziteni! Nem vagyok az a gyöngyfűzögetős tipus, de nagyon hiányzott már valami kreativ tevékenység. Betévedtem egy hatalmas kreativ üzletbe, ahol láss csodát a gyöngyök épp akciós áron voltak. Alig tudtam választani a sok kincsből. Az első alkotásaim egyike látható a képen, ezektől az érdekes szinvilágú kerámia-gyöngyöktől valahogy nem tudtam elszakadni. Remélem nem is szakadnak el egyhamar...
Szóval, vigyázat, jövök! Bár még a gyémántokat nem fedeztem fel eddig..

Pumpkin

Pumpkin, vagyis sütőtök. Most ennek van a szezonja. A házak bejáratát a legtöbb helyen szines krizanténok, madárijjesztők, no meg hatalmas narancssárga tökök diszitik.

Az amerikaiak szeretnek dekorálni, főleg ilyenkor, Halloween előtt a leggazdagabb a választék. Az üzletekben már most akciós a tök mintás abrosz, tányér, ablakdisz, vagy éppen jelmez. A tök élénk narancs szine élő szinfoltot varázsol bárhová.

A dekor mellett idén arra lettem figyelmes, hogy a legtöbb étteremben és kávézóban kinálnak valami "tökös" finomságot. A pumpkin pie, vagy sütőtökös pite hagyományos hálaadási étel. Egyszerű pite pürés, édes tökkrémmel. A kávézók egymással versenyezve kinálják a forró, habos, sütőtökös izű kávéfinomságaikat: van pumpkin latte, cappuccino, sőt pumpkin turmixot is kérhetünk!

A hatalmas választékban elmerülve azért nekem az otthoni sütőtök ize jut eszembe (no meg jelenik meg az ize a szamban...). Itt a hagyományos sült tököt nem igazán eszik, nem is lehet jófajta tököt kapni hozzá. No meg eszembe jut, mikor pár éve otthon sütőtök-krémlevest próbáltam varázsolni. Az egész konyha tökreszelékes volt a munkálatok közben, a végén elkészült a nagy mű, amiről csak azt nem tudtam eldönteni, hogy a leves édes vagy éppen sós kategóriába tartozik-e....

Ha valakinek esetleg kedve van a sütéshez, a lenti linken kipróbálhatja a hagyományos pumpkin pie receptjét. Jó étvágyat hozzá!

www.joyofbaking.com/pumpkinpie.html

Chicago

Chicagoban jártam a hétvégén! Egy éve nem sikerült eljutnom ide, nagy fájdalmamra. Azóta készültem a Városba, amit látni kell - ahol mindig zajlik az élet, s amelynek a felhőkarcolóit oly sok filmben láttuk már. Látni akartam, hogy Chicago valójában Csikágó-e, vagy egészen más, mint amilyennek a hire alapján gondoljuk.

Chicago elvileg (erről a későbbiekben irok) nincs messze Clevelandtől, 5 óra alatt oda lehet jutni autóval. Nyugatnak indulva átszeljük Ohio észak-nyugati részét, majd Indiana állam északi határán haladunk a Michigen-tó partjára, Illinois állam legnagyobb városába. Chicago egyébként az USA 3. legnagyobb városa, a Midwest (Középnyugat) legforgalmasabb városa hatalmas reptereivel, úthálózatával, irodaházaival.

A város felé közeledve nagyon hasonló a kép Torontohoz: végtelen tó partján számtalan égbe nyúló ezüstös-fémes felhőkarcoló, kétszer öt sávos utak, alagutak, hidak. A hasonlóság azonban nem érvényes a továbbiakban: az autóból kiszállva, a város utcáit járva hamar megérezzük ennek a helynek a lelkét (amit annyira hiányoltunk Torontoban). Rend, tisztaság, jól szervezett közlekedés (magasvasút, metró stb), egymásra odafigyelő gyalogosok, s gondozott virágágyások teszik emberivé és élhetővé ezt a várost.

Egy szűk napunk volt bejárni, megismerni, megérezni. Mentünk is szünet nélkül. Itt is merőlegesek az utcák, középen a pénzügyi központ legoszerű égbe szökő épületei helyezkednek el. A szűk utcákon a közlekedést úgy oldották meg, hogy az autóút feletti hidra vezették a vasuti forgalmat. Érdekes látvány a távoli keresztutcákon az égben szaladó vasút. Zajos, de praktikus és gyors.

A város az 187o-es években porig égett. Azt követően teljesen újjáépitették, itt húzták fel az első, akkor rekordnak számitó 12 émeletes felhőkarcolót. A hatalmas toronyházaknak is van stilusuk: kedveltek a neogót bejáratok, és ablakfülkék az alsóbb szinteken, de van angolszász stilusú, szecessziós-art deco, vagy éppen több stilust keverő posztmodern. Volt alkalmunk bekukkantani az egyik városi könyvtár épületébe. Meglepetésünkre odabent fény, világos, stilusos bútorok és terek fogadtak. Az amerikai szokástól eltérően itt úgy látszik még az épületek is emberközpontúak: van ablakuk!

A Michigen-tó partján hatalmas parkok, sétányok, öblök vannak. Mi a Millenium Parkot jártuk be, itt van több hatalmas szabadtéri szinpad, s Chicago egyik újkeletű, népszerű látnivalója "tükrös babszem". Ez egy hatalmas, egész épületnyi szobor, melynek formája egy babszemre hasonlit, felületét pedig ezüstös tükör boritja. Nagyon mókás, állandóan változó tükröződések jönnek igy létre. A tóparton kikötő és egy vidámpark, lentebb homokos strand. Hiába, Chicago tényleg élhető, multifunkcionális hely.

A belső utcák között van néhány igen forgalmas. A Michigen Avenue-n elegáns hotelek, éttermek és luxusüzletek sorakoznak. A tehetősebbek hatalmas bevásárlószatyrokkal laviroznak, a kevésbé tehetősek - mint mi - beérik a kirakatok csillogásával. Az éttermekbe nem egyszerű a bejutás: több helyen az utcán kigyóznak a sorok. Mi a speciális chicagoi pizzat, az ún. "deep dish"-t (talán serpenyősnek forditanám) változatot kóstoluk meg. Ezt több személyre készitik, egy kör alakú fém tálban sütik meg az igen vastag, kalács-szerű tésztába töltött sajtot, kolbászt, paradicsomszószt. Nyammm.... Recept lentebb.

A várost átszeli a Chicago folyó. A folyón kirándulóhajók, a viz fölött kovácsolt fémhidak, némelyik a gyalogosoknak van fenntartva, a legtöbben autók, s a magasvasút suhan.

Nem szóltam még utunk apropójáról. Hát persze, hogy magyar rendezvényre mentünk! Most tartották a chicagói magyarok szüreti mulatságukat. A katolikus Szent István templom alagsorában található rendezvényteremben több mint száz magyar gyült össze. Volt finom étek (pörkölt galuskával), itóka (magyar borok!), no meg jóféle talpalávaló (amolyan egyszemélyes lakodalmi zenekar). A helyiek bemutatták népzenei és néptánctudásukat: a lányok üveges tánca igencsak elismerést érdemel, a fiúk "csapásolós" koreográfiája pedig még a nézőket is megizzasztotta.

A magyar mulatság után mi azért megnéztük, hogyan mulat a chicágói amerikai. A város nemcsak nappal, de éjjel is forgalmas. Limuzinok az utakon, ultramini ruhában a lányok, szombat esti láz. Az első kiszemelt célállomásra nem jutottunk be, igy egy kevésbé népszerű, de tipikus amerikai pub-ba mentünk. Az itteni kocsmákban a falakon kivetitők, a hangszórókból zene üvölt, a pultoknál söröző fiatalok. Az amerikaiak nem igazán szoktak táncolni, inkább a sörösüvegbe kapaszkodva próbálnak egymással kommunikálni (már amennyire az üvöltő zene mellett lehet). A magyarok ezzel szemben a parkettre pördülnek, s a 8o-as évek slágereire ropják, amig birják...

S hogy Chicago olyan-e, amilyennek gondoltuk? Hát nem. Sokkal jobb annál. A gengsztervárosnak nyoma sincs, helyette egy szines, lüktető, rendezett várost talátunk, ahol van munka, kultura, ahol lehet és jó élni. Azért jónéhány film képei felderengtek az utcákon: a Chicago musicelfilmben szereplő szinház épp látszik a csoportképünkön, voltunk a Ház a tónál filmben szereplő téren, kerestük a Vészhelyzet kórházépületét... s még sorolhatnám.

Hát ennyi fért a chicágói hétvégénkbe. S akkor lássuk, miért is van a valóságban oly távol ez a város. Ha nem egyedül, hanem több diáktársaddal utazol, akik ráadásul a szélrózsa több irányából szeretnének a kiszemelt célpontba jutni, akkor valószinűleg az útvonaltervező által ajánlott legrövidebb és leggyorsabb út nem fog működni. Igy lesz az 5 órából 8,5 vagy még több. Ráadásul, ha a többieknek autójuk sincs, akkor az autós útitárs (mármint én) futja a legtöbb kört. Hurrá. Azért jó volt.

A végére a fini pizza recept:

http://www.foodnetwork.com/recipes/emeril-lagasse/chicago-style-italian-sausage-and-pepper-deep-dish-pizza-recipe/index.html