A virág (és aki mögötte van)

Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - tartja a régi mondás. Szeretem a növényeket, az erdőt, a kertet, a virágokat. Ha lehet, saját magam kapirgálok is a ház előtti kiskertben, vagy a vidéki nagyobb kertben.

Viszont a tavasz és a kerti szezon még el sem kezdődött, s máris virág teremt nálam. Egyik nap hazafelé a kilincsemre akasztva ez a csodás gyöngyvirág-csokor várt. Lehet, hogy eltévesztették az ajtót? Lehet, hogy titkos hódolóm akadt? Valaki így akar nekem kedveskedni, köszönetet mondani?....

Türelmesen vártam egy-két napot, hátha jön valami üzenet, egy vicces hívás, s kiderül, ki volt az elkövető. Végül a Facebook-hoz folyamodtam: ha valaki az ismerőseim közül tud a dologról, jelezze! De az izgatott hozzászólásokon kívül nem kaptam direkt választ. S sajnos azóta sem derült ki, kinek volt ilyen csodás ötlete, s örömet szerzett vele nemcsak nekem, hanem rajtam keresztül még sokaknak. 

Kortárs argentin irodalom

Samanta Schweblin: Reményvesztett nők című novelláskötete nemrég jelent meg. Az írónő kb. velem egyidős és Argentínában él. Több díjat kapott már a spanyol nyelvű területen.

A novellák kicsit szürreálisak, filmbe illőek. Alakjai valós személyeknek tűnnek, de ami velük történik, az álomszerű, vagy abszurd. Nők, akiket esküvőjük napján hagyott el a párjuk, idős házaspár, aki a gyereküktől válik meg, csalfa feleség, aki egyszerűen kiteszi az autóból a megunt férjét és férj, aki megöli és bőröndbe szuszakolja a házastársát.

Nem akarom leírni a történeteket, inkább akit érdekel, kóstoljon bele ebbe az amerikai-latino-európai hangulatba.

Jó olvasást!

Kicsinek maradni?

A legtöbben azt hiszik, hogy a nagy, a sok, a luxus a jó. De mi a helyzet a kicsivel, a kevéssel, az egyszerűvel? Mi van akkor, ha egy cég a folyamatos növekedés helyett beéri kevesebbel, s a terjeszkedés helyett megmarad "jelentéktelennek"? Vezethet ez sikerhez?

Bo Burlingham: Small Giants  (Apró óriások) című könyve ezt a dilemmát járja körül. Olyan vállalatokat választott ki, melyek ahelyett, hogy hatalmasra nőttek volna, ragaszkodtak az eredeti céljukhoz, a minőséghez, s megmaradtak egy alacsonyabb szinten. Ennek ellenére egyedülálló termékeket és szolgáltatásokat nyújtanak és a dogozóikra rendkívül figyelnek.

A könyv amerikai, a céges példák is. Van köztük sörfőzde, new yorki raktárház, lemezkiadó stúdió, designer, étterem, élelmiszerbolt. Közös bennük, hogy az üzleti tevékenységen túl a cégnek "lelke" van. Ez legtöbbször az alapítótól jön, amolyan elhivatottságot jelent, mely alapján autentikus, megbízható és minőségi marad a cég.

A vállalkozások legtöbbször jó kapcsolatot ápolnak a várossal, városrésszel, ahol megalakultak. Visszaadnak a közösségnek, támogatják a helyi termelőket, beszállítókat, fogyasztókat. Különösen figyelnek a munkaerőre, hogy minél tovább megtartsák őket, s ne legyen nagy a fluktuáció. A cégek többféle formában működnek, de mindenütt van valami egyedi vezetési módszertan.

Jó lenne az amerikaihoz hasonlóan magyarországi példákat is felsoroltatni. Összegyűjteni olyan vállalkozásokat, melyek mertek megmaradni kicsinek, de etikusnak és minőséginek. 

Kultúratérkép

Most kivételesen nem egy adott országba "utaztam" olvasás közben, hanem bejártam a fél világot. Erin Meyer: The Culture Map (Kultúratérkép) című könyve nemrég jelent meg, magyarul még nem elérhető. Hallottam őt a GLS Konferencián, s innen jött az ötlet, hogy az általa kutatott kultúratérképet megismerjem.

Nagyon praktikus, jó használható az elmélet, amit Erin kidolgozott. Multinacionális környezetben dolgozó vezetőknek, kollégának nyújt segítséget azáltal, hogy feltérképezte, milyen kulturális különbségek választanak el minket, mi az, ami alapján egymással beszélünk, időt menedzselünk, másokat vezetünk.

Nyolc dimenzióban vizsgálta meg a világ országait és azok kultúráit:
1. Kommunikáció
2. Negatív kritika
3. Meggyőzés
4. Vezetés
5. Döntés
6. Bizalom
7. Ellenvetés
8. Idő

Nekem különösen tetszett a kommunikációs felvetése, miszerint vannak alacsony kontextusú és magas kontextusú kultúrák. Ez előbbiben vannak az angolszász országok, ahol a kimondott szó pontosan azt jelenti, amit mondunk. Az utóbbiban az ázsiaiak vannak, akiknél ismerni kell a beszélőt, a környezetet, a hátteret, olvasni kell a sorok között.

A munkát igencsak megnehezíti, ha különböző kultúrák dolgoznak együtt. Erre számtalan személyes példát olvasunk a könyvben. Még ha ismerjük is a kulturális különbségeket, nem egyszerű a másikhoz igazodni, elfogadni és hatékonyan dolgozni. Máshoz viszonyulunk például a vezetőhöz, a döntéshozás folyamatához, vagy például az időbeli pontossághoz.

Nagyon olvasmányos és hasznos könyv, ajánlom mindenkinek, aki nemzetközi környezetben mozog. 

Magyar sorozatok bűvöletében

Nem csak az amerikaiak tudnak jó sorozatokat készíteni, hanem az utóbbi években a magyarok is előrukkoltak sok jó filmsorozattal.
 

Az egyik legdurvább és mégis nagyon profi az Aranyélet. Az HBO két évadot forgatott eddig, s talán készül a harmadik is. Olyan profi színészekkel, mint Ónodi Eszter, Döbrösi Laura, vagy Thúróczy Szabolcs. Egy budai villában élő újgazdag család életét követhetjük nyomon, akik ügyeskedéssel és nem túl etikus módon gazdagodtak meg. A gazdagságot azonban nehéz fenntartani, ez nem kevés nyomást tesz az apára, de a gyerekekre is. A feleség az a pénz után mozdul, ha kell, gazdagabb pasira vált. A film nagyon jól bemutatja a rendszerváltás okozta meggazdagodási hullámot és napjaink "tetőzését". Durva film, van benne erőszak, de érdemes megnézni. A zenék külön díjat érdemelnek.

A Válótársak az RTL sorozata, a helyszín szintén a budai úrivilág, de itt nem az etikátlan gazdagok, hanem a tisztes budai polgárok életét követhetjük. Akik tisztes családokban élnek, modern kertes házban vagy villában laknak, azonban a családi élet kicsit defektes, így a válás szóba kerül. 3 férfi életén keresztül látunk bele 3 családba. Az egyik a terhes barátnőjét hagyja el, a másikat félrelépései miatt teszi ki az asszony, a harmadiknál meg csak éppen a feleség beleunt az ellaposodott kapcsolatba. A férfiakat Lengyel Tamás, Stohl András és Scherer Péter alakítják, a nőket Földes Eszter, Gubás Gabi és Balsai Móni.

A mi kis falunk amolyan anti-jóléti  sorozat. Az elegáns budai hegyek közül a pilisi völgyben játszódó képzeletbeli Pajkaszeg minden csak nem elegáns. Az apró falu polgármesteri hivatalában, a helyi edzőterem-plébánián, az állatorvosi rendelőben, s legfőképp a kocsmában játszódnak a jelenetek. Igazi falusi életképek ezek közmunkásokkal, értelmetlen ünnepségekkel, pletykálással. Ha sokat akarunk nevetni, akkor ez a legjobb választás. Hozza a formáját Szabó Győző, Csuja Imre, Reviczky Gábor és Lovas Rozi. Lengyel Tamás meg a budai szépfiú után jól hozza a helyi vagány csávó figuráját. Ez is RTL-sorozat, eddig 2 évad készült el, várjuk a harmadikat.

A Korhatáros szerelem kicsit erőltetett, de mégis jó. Kovács Patrícia színpadon és filmen is mindig profi alakítást nyújt, itt is jól hozza a majd 40 éves 3 gyerekes családanyát, aki kalandba keveredik egy nála 15 évvel fiatalabb sráccal. Azt, hogy miként harcolják meg ezt egymással, a családdal, s hogyan bonyolódnak a szálak az első évad részeiből tudhatjuk meg. A TV2 forgatta, jó minőségben. Dobó Kata, Ónodi Eszter és Bánsági Ildikó emelik a sztár-színészek sorát.

Bécsi játszótér

Bécs két ikonikus látványosságához nem jutottam el elsőre. Sok év és sok látogatás telt el, mire eme két nevezetes helyre is ellátogathattam.

A Prater a város vidámparkja. Óriási zöldövezet közepén már messziről látszódik a hatalmas óriáskerék, a hullámvasút és az egyéb őrültségek. A vidámparkba bárki besétálhat, nem kell belépőt fizetni. Pénzbe az kerül, ha ki akarjuk próbálni valamelyik szórakoztató-eszközt. Nem vagyok egy vidámpark-fun, viszont a Praterben eltöltött séta  mégis megéri az időt.

 A másik nevezetesség a Hundertwasser Ház. Ez a város jelképévé vált, Hundertwasser sokfelé alkotott, tervezett épületeket, de a bécsi ház lett a védjegye. A feltételezésekkel ellentétben a ház falai csak kívülről tűnnek girbegurbának: odabent teljesen normális lakások vannak, a dekor "csupán" a ház falát díszíti. Meglepetésünkre maga a Ház nem is látogatható, viszont vele szemben van egy szuvenírbolt kávézóval és rengeteg vásárolnivalóval, ott ízelítőt kaphatunk abból, mit is jelent Hunderwasser stílusa.

Szóval Bécs mindig megér egy látogatást. Sokadik alkalommal is találni fogunk látogatásra érdemes helyszínt!