Kongó fent és lent

Helen Roseveare: Give me this montain (Add nekem ezt a hegyet) című önéletrajzi írását olvasva először nem is tudtam, hová vezet majd.

Helen, Peggy 1925-ben született Angliában, s a könyv jelentős részében gyerekkoráról, fiatalkori tanulmányairól, útkereséséről számol be. Okos volt, minden érdekelte, végül középiskolában a természettudományok felé fordult és orvosi egyetemre ment. Egy keresztény lánykollégiumban lakott, nyaranta táborokban önkénteskedett és érezte, hogy tanulmányai és munkája mellett neki többet kell véghezvinnie. Elhívást kapott, hogy misszionárius legyen.

Fiatal orvosként Afrikába, a belga Kongó vidékére vezetett az útja. Ez a második világháború utáni időszak, amikor nemhogy Afrikában, de Európában is bizonytalan idők jártak, nem lehet tudni, mi biztos, milyen vezetés, milyen hatalmak alakulnak ki. Ő fiatal nőként, semmit sem tudva a fekete kontinensről érkezett meg Kongóba, ahol járványok, himlő, lepra, mindennapos balesetek, ellenőrizetlen szülések, nem létezú kórházak és orvosok hiányában próbált rendet, betegápolást kialakítani.

Szünet nélkül dolgozott, kórházat épített, árvákat fogadott be, nekik iskolákat hozott létre. A gyógyítás mellett ápolókat képzett, és mindenek előtt Krisztust képviselte. Együtt dolgozott más misszionáriusokkal, lehettek azok fehérek vagy feketék. Megtanult több helyi nyelvet. Elkötelezetten végezte a munkáját.

Közben ő is el-elbizonytalanodott, volt, hogy csaknem elveszítette a hitét, az erejét, a kitartását, megbetegedett. A 6o-as években függetlenedett Belgiumtól az ország, s ekkor elég erőszakos és kiszámíthatatlan idők jöttek.

Miközben a legtöbb fehér ember elhagyta az országot, ő maradt, s az egyre nehezebb körülmények között gyógyított. Számára a nehézségek csak még jobban megerősítették, hogy feladata van, s hogy keresztényként kötelessége kitartani.

1964-ben őt is megtámadták, meghurcolták, több fehér társával azonban megmenekült és több hónapos rehabilitáció után Európában már újra azt tervezte, miként tér vissza Kongóba. S visszatért, hogy tovább folytassa a munkát, amit elkezdett. A helyiek Mama Luka-nak nevezték.

91 évesen tavaly hunyt el.

Itt lehet olvasni róla és néhány videót megnézni.

Több infó Kongóról itt.

Magyar misszió beszámolója