A hegyen

Szemem a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet.
Nem engedi, hogy lábad inogjon, nem szunnyad el a te őzirződ. 
Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!
Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.
Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.
Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!
121. zsoltár

Fenn jártunk a hegyen. Egy egész hétvégét. A gyülekezetünk vezetősége, lelkészei. Jelenlegi és jövőbeni presbiterei. Köztük én is.

Galyatetőn még nem jártam korábban. A Kékest már többször is megmásztuk a Mátrában, de Galyatető eddig kimaradt. Most viszont a hólepte fagyos tájba érkeztünk.

Piroska kicsikocsi ügyesen felszállított minket a kanyargós emelkedőkön, hála Istennek szépen le volt takarítva az út, s vadakkal sem találkoztunk.

Odafent viszont ragyogó napsütéses napra ébredtünk a terméskőből épült hegyi házikóban. Tudtunk is tenni egy csodás erdei sétát a térdig érő hóban, fel a Galyatető tetejére, egy szépen felújított és átépített kilátótoronyba. A mellékelt képek ott készültek.

Amiről nincs kép, az a csaknem egész napos megbeszélés, ahol beletanulhattam, figyelemmel követhettem, milyen felelősségteljesen végzi a 8 tagú presbitérium és a 4 lelkészünk a munkáját. Hogy milyen elhívással és alázattal tervezik az új évet. És hogy ennek a formálódásnak, tervezésnek én is a része lehetek.

Szemben a Kékes, tetején a jól ismert tévétoronnyal

Galyatető szállás