Egy ideje Budapest a fő tartózkodási helyem. A város, amit történetesen Magyaroszág legnagyobb folyója, a Duna szeli ketté. A Dunaparton azonban ritkán fordulok elő. Legtöbbször autóban ülve vezetek át Pestről Budára majd vissza. Így a folyó vízállását, vagy éppen a téli fagyban úszó jégtáblákat csak futólag látom.
Viszont most egy nagy utazást tettem a Dunán. A Mosoni Dunán már voltam kenutúrán, s bicikliztünk, túráztunk az osztrák Wachau duna-menti régióban is. A Nagy-Duna több, mint 28oo km-es hossza viszont ennél sokkal több titkot és látnivalót rejt.
Nick Thorpe a BBC angol újságírója és magyarországi, közép-európai tudósítója. Több, mint 25 éve él hazánkban. Pár éve döntött úgy, hogy beutazza a Duna teljes hosszát, s a Fekete-tengertől, a Duna Deltától felfelé végigmegy a Dunaparton egészen a Duna forrásvidékéig, Donaueschingen-ig. Az utazását egy könyvben is megörökítette, melynek címe A Duna, utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig.
Vaskos könyv lett a kiadvány, ami nem egy tipikus útikönyv. Inkább személyes ismertető a Duna mentén élő népekről és országokról. Végigjárja Románia, Bulgária, Szerbia, Horvátország, Magyarország, Szlovákia, Ausztria, Németország part menti területeit, városait.
Tudósít az ott élő hétköznapi emberekről, beszél horgászokkal, halászokkal, komp- és hajóvezetőkkel. Közben rövid kitérőt tesz a közeli városokba és látnivalókhoz. Felidézi a történelem jeles eseményeit, ellátogat a part menti várakba (pl. Galambóc vagy Dévény), vízierőművekbe (Bős), sorsdöntő csaták (Nikápoly, Mohács) helyszínére, zarándokhelyekre (Melk, Tulln), vagy éppen történelmi nagyvárosokba (mint Regensburg, Passau, Bécs, Budapest, Belgrád).
Útközben az "ősidőkig" megy vissza: a bronzkori leletekig, a Római Birodalom emlékéig, a keresztesháborúkig, a középkori török hódításokig, a Habsburg-időkig, a két világháború, a zsidóüldözés, a kommunizmus és a rendszerváltás hatásáig. Sokféle néppel és kisebbséggel találkozik, cigányokkal, bosnyákokkal, csecsenekkel.
A Duna az idők folyamán országokat kötött össze és választott szét. Több helyen határfolyóként szolgált és szolgál, s közben a személy- és teherszállításban, katonai csapatok közlekedésében segített vagy éppen korlátozott.
A magyarokkal kapcsolatban van egy érdekes megjegyzése, ami sokat elmond rólunk: "...mindig nagylelkűek az idegenekkel, de gorombák egymással".
Már a könyv olvasása előtt elterveztük, hogy néhányan teszünk egy dunaparti biciklitúrát. A motivációnk most még erősebb. Eddig négyen vagyunk, még lehet nyárig csatlakozni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése