Amerikai talákozások

Amerikába idén nem városnézni mentem. Elsősorban a kapcsolatok, a meglévők ápolása és újak építése volt a cél. Sok-sok érdekes találkozáson vagyok túl, voltak csoportos és egyéni beszélgetések, szemináriumi előadások, ünnepi vacsorák és szervezeti gyűlések.

New Yorkban egy vegetáriánus helyen közösen reggeliztünk egy hírműsorokat szerkesztő amerikai lánnyal, aki többször élt már Európában, s van fogalma a magyarokról, Budapestről is. Tőle azt tanultam meg, hogy a munkát időnként tanulással meg lehet szakítani, épp azért, hogy sikeresen előrébb juthasson a pályáján.

New yorki "üzleti" reggeli

Aztán Washingtonban újabb találkozók jöttek. Jártunk az AARP (American Association of Retired Persons), ami egy non-profit szervezet és egy üzleti biztosító együttese és az idős, nyugdíjas emberek számára nyújtanak különböző jóléti szolgáltatásokat. Itt azt láttam, hogy egy non-profit szervezetet is lehet profin, üzleti szemlélettel vezetni, amit jól visszatükrözött az egységess arculattal kialakított, szigorú biztonságú, ám mégis barátságos, ott dolgozó több ezer ember kényelmét szolgáló irodaház.

Az AARP megbeszélése után

A Fehér Házban valódi "White House Briefing"-en vettem részt, ahol a közép-európai és magyar ügyekért felelős kormányzati tisztviselők beszámoltak az elmúlt év amerikai-magyar történéseiről, s ahol a jelenlévő amerikai magyaroknak lehetőségük volt közérdekű témákat felvetni, konkrét kérdéseket elmondani. S hát ki mással találkozok itt meglepetés-szerűen, mint egykori clevelandi vendéglátó családom férfitagjával? 

Endrével a Fehér Ház tárgyalójában, ami néhány évtizedig az Ovális iroda szerepét töltötte be, vagyis ez volt az Elnök irodája.

Ott voltam a washingtoni Magyar Nagykövetség és a Hungarian-American Coalition (HAC, www.hasusa.org) Mikulás-vacsoráján. Korábban, 2o12-ben is jártam már itt, akkor még clevelandi diákként. Olyan jó volt sok régi ismerőssel találkozni, a beszélgetést ott folytatni, ahol egykor abbamaradt. 

A Mikulás-vacsora asztaltársasága

Az én asztalomnál épp a clevelandi tiszteletbeli konzul ült a feleségével és a HAC több vezetője. Azért új ismerősöket is találtam, akiktől megtanultam, hogy a tenger innenső vagy túlsó oldalán is lehet tenni a magyar ügyekért, s lehet közösen gondolkodni, együtt cselekedni, akár az üzleti vagy a non-profit szférában is. 

Ráadásul megismerkedtem George Patakival, New York egykori kormányzójával, akinek a nagyszülei a Szabolcs-megyében található, szomszédos Aranyosapáti falujából érkeztek Amerikába, s aki ezért engem, a földijét unokatestvérének (!) nevezett. 

A díszvacsora legfontosabb vendégei, köztük George Pataki

A Mikulás-vacsora után a HAC éves közgyűlésén vehettem részt, itt is jártam már korábban. Anno sokkal kevesebben vettek részt a közös amerikai-magyar ügyeket szövetségi szinten képviselő lobbyszervezet és gyakornoki program feladataiban. Idén hatalmas létszámú volt a megbeszélés, s nagyon örültem, hogy most egy kicsit magyarországi szemmel én is hozzájárulhattam a megbeszélésekhez.

HAC éves megbeszélése, a fotót a clevelandi Bocskai Rádió készítette.

S sorolhatnám még a találkozókat és beszélgetéseket, amikről sajnos nem készült fotó, vagy éppen nem szeretném itt megosztani. Különös köszönet illeti Zsófit, aki a CTP vezetőségének tagjaként Amerikában képviseli a szervezetünk érdekeit, s aki sok érdekes személynek mutatott be Washingtonban, s akivel a kevés és rövid találkozók ellenére is olyan sok őszinte közös gondolatunk született.

Egy másik kép a Bocskai Rádiótól a Mikulás-vacsoráról