Gyakorlatilag alig vannak nők a cégek felsővezetésében, a parlament széksoraiban, vagy az alapítványok és egyházak vezetői között. Miközben esélyegyenlőség van és a nemek egyenjogúságáról beszélünk, ha körbenézünk, a nők aránya még mindig sokkal kisebb, maximum 25%-os a főbb döntéshozó testületekben. Hol van ez ahhoz képest, hogy a lakosság fele-fele arányban nőkből és férfiakból áll?
Amerikai tanulmányaim során találkoztam az üvegszikla (glass cliff) fogalmával. Ez már tovább viszi, tovább gondolja az üvegplafon-elméletet. Vagyis eszerint azok a nők, akik áttörték az üvegplafont és esetleg mégis bekerültek egy cég felsővezetői vagy éppen egy állam élére, egy ún. üvegsziklán állnak, ahol mindenki minden oldalról jól látja őt, szabadon kritizálhatja a külseje, a családi háttere, vagy a szakmai hozzáállása és tudása miatt, s míg a férfiaknak bizalmat szavaznak, addig a nőkkel szemben egy rejtett "most mutasd meg" hozzáállást közvetít a környezet. (Na ez egy jó hosszú mondat volt, de csak kijött belőlem:)
Az én saját elméletem még ennél is tovább megy. Üvegsziklán állok, ahol mindenki mindent lát, mindenki mindent tud, mindenki mindent kritizál, kommentel, gondol. Csak éppen senki nem tesz semmit, mármint pozitív irányba. Nincs megerősítő támogatás, nincs hátbaveregetés, taps, vagy "ezt jól csináltad" vélemény. Csak inkább: "mikor esel már le a szikláról" megjegyzések vannak. Az ellendrukkereknek köszönhetően az üvegszikla összetörik, s üvegszilánkjai megvágnak, nem kicsit. Megsértenek, összekaristolnak engem, a sziklán állót. De ez csak a látszat.
Mert:
"Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet."
(4o. zsoltár 3. vers)
"Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép." (Mózes 2. könyve 17. rész 6. vers)
"Téged hívlak, Uram, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadóhoz."
(28. zsoltár 1. vers)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése