Aztán egy ideje feladatmenedzsmentről (task management) beszélnek, vagyis arról, hogy nem az időnk beosztása, a naptárunk a meghatározó és kiinduló pont, hanem az, hogy bizonyos feladatokat elvégezzünk (get things done) és kész. Vagyis nem az számít mikor, mennyi idő alatt csináluk meg valamit, hanem az eredmény a lényeg: meg legyen csinálva.
Így néz ki, amikor feladatot menedzselek otthon, home office-ban
Én viszont egy harmadik fogalmat vezetek be épp a saját életemben. Régóta tudom, hogy nagyszerűen tudom beosztani az időmet. Képes vagyok egyszerre háromféle dolgot csinálni, pl. miközben gépelek hallgatni a híreket vagy éppen még beszélni is a társamhoz. Azt is tudom, hogy a "get things done" hozzáállás már rég az enyém. Enélkül nem lennék ma itt, ha nem csinálom szépen sorban az egymásra épülő feladatokat, semmire se jutottam volna.
Viszont most jöttem rá, hogy miközben tökéletesen beosztom az időmet és párhuzamosan futtatok feladatokat, nem vagyok képes az energiámat menedzselni. Észre sem veszem és elillan a kezdeti lelkesedés, a motiváltság, a pozitív hozzáállás. Szóval most a saját leckém az, hogy felismerjem, mikor milyen az energiaszintem. S mihelyt megborul, kibillen a pozitív oldalról a mérleg, tegyek azért, hogy az egyensúlyba visszatérjek.
Ezért kellenek a csendes esték, a semmittevős hétvégi fél- vagy egész napok, néha a teljes telefon- és internetnélküli csatangolás erdőben, külföldön, ücsörgés egy fürdőben, vagy csak nézés ki a fejemből a kertben.
Aki esetleg nem érti miről írok itt, ne sajnálja. Örüljön, hogy még nem tart itt, s kívánom, hogy ne is jusson el idáig.
Ez pedig azt mutatja, amikor "energiamenedzsmentet" végzek a sok feladat- és időmenedzsment közepette, egy napos pénteki ebédszünetben.
