Land+Liebe

Mi kell egy tökéletesen feltöltő hétvégi programhoz? Szikrázó őszi napsütés, egy megmászásra váró hegy és néhány jóbarát.

A múlt hétvégén három balatoni leánnyal csodás kirándulást tettünk a Csobánc tetejére. A hegy Badacsony "mögött" emelkedik, már messziről látszódik jellegzetes tanúhegy formája. Korábban sokszor autóztam el mellette, s lestem, hogy mi lehet a tetején az a szögletes épület. Hát most megnéztük, s kiderült hogy egy hatalmas vár romjait lehet itt meglátogatni.

A Csobánc egyébként nem egy hatalmas hegy, mindössze 376m. Ám mivel a semmiből tör a magasba, eléggé drámai képet mutat. A hegyre mi Gyulakeszi felől kapaszkodtunk fel, ebből az irányból van egy parkoló, ahol hátra hagyhattuk piros csajos járgányainkat. Aztán a négy elszánt nőszemély a meredekebb utat választva törtetett előre.

Szőlőlugasok között vezetett az utunk, több helyen szüreteltek, jártak a munkagépek és a szorgos emberkezek. A levegőben érezni az érett szőlő illatát, kóstolót az út melletti tőkékről szedtünk magunknak... Elszórtan kisebb-nagyobb pinceházakat találunk, van amelyik jó állapotú, ám vannak elhanyagolt vagy éppen teljesen elgazosodott kertek is.

Elhagyatott szőlő és egy présház tető nélküli falai - ide beköltöznénk!

Az úton felfelé több helyen egy-egy pad jelzi a panorámával rendelkező kilátóhelyeket. A látvány leírhatatlan, a képek is csak nagyjából idézik fel azt, amit élőben láttunk. Előttünk több ponton tűnik fel a Balaton szikrázó vízfelülete, körben a vulkáni képződmények, csúcsok, lent a völgyben a települések szövevénye, zöld szántók, szőlősorok.

A hegytetőn pedig ott a vár, amiről szinte semmit sem tudtam. Mint kiderült, ez nem török kori végvár, hanem a Rákóczi szabadságharc idején a Habsburgok ellen védték a kurucok. Több fala és tornya még ma is áll, tökéletes helyszín ez egy rögtönzött piknikhez.

Íme a csobánci vár

S hogy mi a címben szereplő Land+Liebe? Hát németül beszélő műkedvelőként ezen a napon igazán szerelmetesen éreztük magunkat, ám nem egy földi élőlény, hanem maga a táj iránt. Ez most jó kacifántosra sikeredett :)

Na jó, bevallom: teszteltük a Szilvi által hozott Landliebe termékeket. Egészen jó kis fotósorozat is készült a most bevezetés alatt álló tejtermékkel.

A kezemet tessék figyelni

S persze a táj, a jó levegő mozgásba hozott, s nem bírtam ki néhány jóga pozíció kipróbálása nékül. Íme. A túloldalt siklóernyősök keltek szárnyra, s suhantak a légáramlatokkal, eme oldalon mi gyalogoltunk a vulkáni homorkon, kavicson és sziklákon.

Hátul jobbra a szigligeti vár kúpja, balra Badacsony, a kettő között a Balaton túlsó oldalán Fonyód kettős csúcsa. Ez csúcs volt!

Vár állott, most..

Ez a táj hihetetlen kincseket rejt. Amellett, hogy valódi mesevilágot idéz, megterem itt szőlő, készül belőle bor. S a bornak kápolnát is építettek, s persze a védőszent nevét kapta: Szent Donát. S hogy a szőlődombra ne csak a borimádók jöjjenek, a tiszta lelkűeknek egy Máriaút van kijelölve, aminek a jelét a térképen megtaláltuk, de a helyszínen hiába kerestük. Mi mentünk a magunk útján, ösvényén, ahogyan tesszük ezt egyébként is a hétköznapokban.

Folyt.köv. hamarosan egy másik vulkáni csúcson!

Majdnem Toszkána, de nem. Ez jobb annál. 

Szent Donát kápolna a Máriaút mentén

Szarvas a ködben

Egressy Zoltán írót nem ismertem. Nemrég jelent meg a Szarvas a ködben című regénye, s a leírása alapján azonnal felkeltette az érdeklődésem. A könyv alcíme: Nő vagyok, túlélő.

A könyv alapján Egressy is bekerült a kedvenc kortárs íróim közé: ott lesz a polcomon Grecsó Krisztián és Dragomán György mellett. Úgy ír, mintha nő lenne. Egy nő vívódásait, emlékeit, álmait szövi egy sejtelmes történetbe, ami a mai Budapesten játszódik, ám mégis túllép a város határain.

A főhős, Mátyás Anna 34 éves és szingli. Önkormányzati alkalmazottként esküvőket celebrál, aszisztál mások boldog pillanataihoz, miközben a saját életéből eltűntek az örömteli események. Csinos, értelmes, megfordulnak utána a férfiak, ám a nagy Ő mégsem akar rá találni. Illetve elveszítette a nagy szerelmét egy balesetben, szeretett apját egy másik tragédia vitte el, s most épp egy esküvői mulatság közepén találja magát, ahol nem tudni, mi a valós és mi a képzelt.

Nem lövöm le a záró csavart, érdemes elolvasni. Mert magunkra ismerhetünk, a saját vívódásainkra. Érdekes, hogy épp a héten fejeztem be a könyvet, amikor épp egy esküvői szertartás közepén találtam én is magam, vendégként, szervezőként.

A köd pedig itt van már, hiszen szeptemberrel eljött az ősz, a nyirkos, hűvös reggelekkel. Szarvast ugyan most épp nem láttam (bár van esély, hogy keresztezik az utam a Balatonnál), de egy másik szarvast az Arc Plakátkiállítás idei díjazottjai között találtam. Lásd a mellékelt képet. Szóval ne lepődjünk meg, a szarvasok köztünk járnak.

Az egyik plakát az idei ARC Kiállításról

Kenya színei

Kenyába repültem egy regény szárnyán. Ngugi wa Thiong'o: Közöttünk a folyó című könyve most jelent meg magyarul, holott az eredeti angol kiadás már 1965-ben létezett.

Kicsit le vagyunk maradva, s igen kevesett tudunk erről a távoli afrikai országról. A könyvre márcsak azért is kiváncsi voltam, mert Amerikában az egyik legjobb barátom és évfolyamtársam épp kenyai volt. Klasszikusan elmaradottságra és a civilizáció teljes hiányára gondolunk, ha Afrikáról hallunk, ám jóbarátomat megismerve és az ő családi képeit nézegetve zöld gyepet, angol nyelvű, egyenruhás iskolákat, s a fővárosban modern irodaépületeket láttam.

A regény valamikor a 20. században játszódik, de nem tudjuk pontosan mikor. A helyet már rögtön az első oldalon meghatározza: a Honia folyó völgye, melynek egyik oldalán a Kameno, a másikon a Makuyu hegy áll. Itt él a gikujuk törzse, akik ősi, "pogány" szertartásokat végeznek, mint amilyen a fiúk és lányok körülmetélése. Ám megjelennek az angol telepesek, akik a kereszténység és a civilizált világ dolgait hozzák ide, s a törzs két részre szakad.

A folyó egyik oldalán élnek a kereszténnyé lett emberek, akiknek gyermekei a fehérek által működtetett iskolába és templomba járnak. A túloldalon pedig az ősi szokásokhoz ragaszkodók maradnak. A helyi lelkész lánya viszont megismerkedik a "pogány" törzsi Tanítóval, s a két fiatal között szerelem szövődik a folyó partján. Akár amolyan afrikai Rómeó és Júlia történet is lehetne, ahol az ősi hit vívódik az újjal, a fejlődéssel, s ahol a környezet, a család, a közösség útjában áll a szerelemnek.

Wayaki a Tanító, akit apja ezzel az üzenettel indított útjára: "Tanuld meg a fehér ember minden titkát és tudományát. De ne kövesd el a hibáit!". Ezért lett a fiú tanár, s ezért hozott létre egy helyi iskolát. S talán épp ezért jött el Amerikába tanulni a jóbarátom, aki a diplomázás után visszatért Nairobiba, hogy ott hasznosítsa a tudományát.

Az író emigrálni kényszerült, jelenleg egy amerikai egyetem tanára, s egyaránt ír könyveket angolul és a gikujuk nyelvén is.

Nők Iránban

Shirin Ebadi Nobel Békedíjat kapott 2oo3-ban. Ő egy Iránban élő jogász, jogvédő, a demokratikus értékek, a nők és a rászorulók védője. Az Iran Awakening (Ébredés Iránba) az ő memoárja, saját maga meséli el az életét.

Shirin a 7o-es évekig úgy élt, mint bárki akár a világ nyugati felén: tanult, egyetemre járt, jogász, majd bíró lett. Viszonylag korán sikeres karriert futott be bíróként, ám ezt az utat az 1979-es forradalom, majd az azt követő politikai átalakulás teljesen megtörte. Eddig az iráni sah irányította az országot, ám őt a forradalmárok elűzték, s helyére Komeini ayatollah került, aki többéves száműzetésből került haza.

A forradalmárok - így az írónő is - felszabadultan várták a változást, ám a demokratizálódás és a szabadságjogok helyett a siíta muszlimok a muzulmán jogrendszert vezették be, ahol a döntéseket, a törvényeket egyházi személyek egyoldalúan hozhatták meg. A nők nem tölthettek be semmijen szerepet, ezért Shirint is elmozdították, s adminisztratív háttérmunkát kellett végeznie. Ő a csendes ellenállást választotta: bejárt dolgozni, de nem végzett aktívan munkát.

Időközben férjhez ment, s egymás után született két lánya. A szabályok egyre szigorúbbak és logikátlanabbak lettek: a nőket fejkendőre kötelezték, nem léphettek ki az utcára férfikísérő nélkül, s a szavuk vagy a szavazatuk fele annyit ért, mint a férfiaké. Ez kellőképpen bosszantotta Shirint, aki éppen a jogot, az észszerű jogot képviselte. Miközben értelmiségi barátai sorra hagyták el az országot, ő úgy döntött, hogy Iránban marad, s itt képviseli az ország és az emberek érdekeit.

Itt élték át az irak-iráni háborút, a bombázásokat. Ő állandó életveszélyben volt, mivel politikailag nem felelt meg az új hatalomnak. Volt, hogy letartóztatták, bebörtönözték, ám nem tudták elhallgatni. Jogvédő szervezetet hozott létre, ahol elsősorban a nők és a politikailag bántalmazott, kivégzett embereket védte. Neve néhány nagy port kavart ügy miatt bekerült a nemzetközi sajtóba, s egy idő után már ezért nem is merték bántani.

Hatalmas meglepetés érte, amikor közölték vele, hogy ő kapta a Békedíjat. Rögtön azon kezdett gondolkozni, hogyan bővíti ki a tevékenységét, hogyan tudja ezt a díjat a további munkára fordítani. Iránban maradt, s bízott benne, hogy a dolgok jobbra fordulnak.

Elég részletesen írtam le a mű legfontosabb történéseit, hiszen olyan keveset tudunk Iránról. Shirin célja is az volt a könyvvel, hogy megismertesse a világot ezzel az elszigetelt országgal. Igyekezett bemutatni azt, hogy nem egyoldalúan gondolkodnak az irániak, hogy a nők nem mindig éltek elnyomásban, s ő sem szívesen hordja a kendőt. Ezért is látni a külföldi szereplései alkalmával európai ruhában, fejkendő nélkül.

A könyv 2oo6-ban jelent meg, s már a megjelenése körül is nagy viták voltak. Mivel Iránban nem jelentethette meg, ezért Amerikában keresett kiadót. Viszont az amerikai embargó nem engedte, hogy Iránból bármilyen áru vagy szellemi termék a tengerentúlra jusson. Ezért ő jogászként megtámadta ezt a törvényt, s pert nyert, így a szólásszabadság nevében az USA-ban adhatta ki a könyvét. Az már csak a dolog pikantériája, hogy ezt a könyvet a Dubai repterén szereztem be.

A megjelenés után a helyzet Iránban csak súlyosbodott, emiatt el kellett hagynia az országot, s néhány éve Londonban él. Még nincs 7o éves, s máris milyen sokat tett a szabadságjogokért.