A könyv alapján Egressy is bekerült a kedvenc kortárs íróim közé: ott lesz a polcomon Grecsó Krisztián és Dragomán György mellett. Úgy ír, mintha nő lenne. Egy nő vívódásait, emlékeit, álmait szövi egy sejtelmes történetbe, ami a mai Budapesten játszódik, ám mégis túllép a város határain.
A főhős, Mátyás Anna 34 éves és szingli. Önkormányzati alkalmazottként esküvőket celebrál, aszisztál mások boldog pillanataihoz, miközben a saját életéből eltűntek az örömteli események. Csinos, értelmes, megfordulnak utána a férfiak, ám a nagy Ő mégsem akar rá találni. Illetve elveszítette a nagy szerelmét egy balesetben, szeretett apját egy másik tragédia vitte el, s most épp egy esküvői mulatság közepén találja magát, ahol nem tudni, mi a valós és mi a képzelt.
Nem lövöm le a záró csavart, érdemes elolvasni. Mert magunkra ismerhetünk, a saját vívódásainkra. Érdekes, hogy épp a héten fejeztem be a könyvet, amikor épp egy esküvői szertartás közepén találtam én is magam, vendégként, szervezőként.
A köd pedig itt van már, hiszen szeptemberrel eljött az ősz, a nyirkos, hűvös reggelekkel. Szarvast ugyan most épp nem láttam (bár van esély, hogy keresztezik az utam a Balatonnál), de egy másik szarvast az Arc Plakátkiállítás idei díjazottjai között találtam. Lásd a mellékelt képet. Szóval ne lepődjünk meg, a szarvasok köztünk járnak.
Az egyik plakát az idei ARC Kiállításról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése