Karácsonyi várakozás 2

Alig pár napja kiírtam magamból az advent és a karácsonyi várakozás lényegét. És most újra erről írok. Mert olyan dolgok történnek körülöttünk, a világban, amire újra meg újra reflektálnom kell.

Karácsonyi fényben a kismartoni (Eisenstadt) Esterházy-kastély

Várakozás, lassulás. Ezzel szemben türelmetlen rohanás, a vesztünkbe hajtás. Adventi buszbaleset az M3-as autópályán, terrorakció a berlini karácsonyi vásárban. Mindkettő érint, megérint, elgondolkodtat és megálásra, hálára késztet.

Adventi vásár Bécsben a városháza előtti téren

Mert én is rohanok, türelmetlen vagyok, s én is utaztam, utazom, vezetek autópályán, ráadásul az M3-ason rendszeresen, néha gyorsan, néha csak a türelmetlen sofőrök miatt flusztráltan.
S igen, én is mentem nagyvárosi adventi vásárokba, Berlinben is, ahol épp az érintett Charlottenburg kerületben laktam.
S épp a nevezett események hétvégéjén kirándultunk el Bécsbe, ahogyan tettük tavaly is, hogy a karácsony hangulatát elhozzuk az életünkbe.

Bécs, a Hofburg bejárata előtti téren császári időket idéző adventi sátrak sorakoznak

S mindeközben a rohanás, utazás, karácsonyi készülődés közben elfelejtjük, hogy miről is szól az ünnep és hogy mennyire sérülékenyek vagyunk, egy pillanat alatt megtörténhet a baj, amit utána a hiányok és a ki nem mondott érzések, szavak követnek.

Ezen a karácsonyon nem a hiányokra gondolok, ehelyett érzéseket, korábban ki nem mondott szavakat osztok meg. Személyesen, telefonon, emailen, vagy kézzel írott lapocskákon, no meg itt a weben. Mert ez a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adni tudunk.

Ahogyan adtunk is egymásnak ezen a hétvégén, Bécsben, ahol unokaöcsémnél vendégeskedhettünk ketten jóbarátnémmal, akivel a sofőr-navigátor duettet adtuk elő már nem először, s valszeg nem is utoljára.

S közben lássuk meg, hogy mi a legnagyobb ajándék. Az, amit nem ember készít, gyárt, vásárol, csomagol, odaad. Hanem, amit odafentről kapunk.
Az életet. A túlélést.
Ahol a káoszban is a szeretet, a hála és a békesség kerül fölénybe.

"Hála legyen Istennek, az ő kimondhatatlan ajándékáért." (2 Korintus 9,15)

"Boldogok a békességre igyekvők, mert ők az Isten fiai." (Máté 5,9)

Türelmes, megérkezős, csendes, odafigyelős karácsonyt kívánok.

Béke legyen veletek! - Shalom - Salam

Múzeumkörút

Washingtonban a már sokat emlegetett hatalmas Park, a Mall szélén sorakoznak a nemzet múzeumai. A Smithonian volt az első, s ezt folyamatosan fejlesztették tovább. Anno jártam az Amerikai Történeti Múzeumban, most pedig benéztünk a Repülési és Világűr Múzeumba.

Smithonian Institute éjjeli fényben

Minden múzeum ingyen látogatható, csak a szigorú biztonsági ellenőrzésen kell átjutni. Az épületeken belül nagyon kreatívan, egyszerű, érthető formában mutatják be a tudomány, a művészet, vagy éppen a történelem  csodáit.

Air and Space Museum - A repülés és a világűr múzeuma

 

Egy klasszicista stílusú képtár

Museum of Natural History - Természettudományi Múzeum

Modern Művészeti Múzeum és Szoborpark - itt az épület lebegő kör alakja volt lenyűgöző. 

Fehér Ház

A Fehér Házban még 2o12-ben jártam. Akkor és most is az amerikai-magyarok "fogadóóráján" vettem részt, vagyis az Elnöki ház melletti irodaépületben a magyar és közép-európai ügyekért felelős elnökségi alkalmazottak tájékoztattak minket arról, mi minden történt az elmúlt évben a magyar-amerikai kapcsolatok háza táján.

A Fehér Ház jól ismert képe a Mall, a park felől. A többszörös kerítések miatt nem igazán lehet belesni az Elnök ablakán..

Idén a leköszönő Obama kormányzás tisztviselői amolyan búcsúbeszédet mondtak. Nem tudtak a jövőről nyilatkozni, ugyanis a teljes gárda lecserélődik: januárban beiktatják Trumpot, aki hozni fogja a maga embereit. 

Térkép, középen a Fehér Ház, mellette az irodaépület jobbra, amiben mi jártunk, körben parkok.

A Fehér Ház és a Capitolium előtt is ácsolták már az elnöki beiktatáshoz a nézőknek az álványzatot, a dísztribünt. Érdekes látni, hogy milyen gyorsan reagálnak a változásra, s már mindenki a vezetőváltásra van hangolódva. 

 

Az Eisenhower Building, amit a párizsi városháza mintjára építettek az elnöki tisztségviselők irodáit rejti. Itt volt a mi megbeszélésünk is. 

Azt csak találgatni lehet, hogy milyen lesz az új Elnök. Annyi biztos, hogy az üzlethez ért. Mi elsétáltunk a Trump szállodalánc nemrég átadott washingtoni épülete előtt. Sőt, be is kukkantottunk. Állítólag az új Elnök nem fog beköltözni a Fehér Házba, ingázni fog New York és Washington között. De az is lehet, hogy a saját hoteljében fog megszállni.

A Trump Hotel Washingtonban

A Fehér Ház életéről jónéhány film készült.
Egy korábbi sorozat a West Wing, egy újabb a House of Cards. Ez előbbi még régimódi, tradicionális politizálást mutatja be, ez utóbbi már újvonalas, nagyon bevállalós és kemény.

Amerika sokszínűsége

Idemásolok néhány fotót, melyek jól mutatják, milyen sokszínű is Amerika.

New yorki szállásunk a Chinatown-ban, a Kínai negyedben

Itt minden kisebbség megkülönböztetett figyelmet kap. A mozgássérülteket például nem passzívan ábrázolják a táblákon, hanem aktív "versenyzőként".

 

A new yorki taxik sárgák, a washingtoniak viszont pirosak!

Nemrég adták át az African-American Museum épületét, ami a feketék történelmét összegzi. Márciusig minden jegy elkelt. 

Itt még színesek a fák levelei, a kertvárosi utcán egy ház elé "bedobott" napilap várja a háziakat. 

Színes zebra vagy kereszteződés?

Egy nemzet emlékművei

Washington Amerika, az USA fővárosa. Ez nem egy ország, hanem 5o állam szövetsége. Egy nemzet. One nation.
 Ennek a nemzetnek is megvan a maga történelme, még akkor is ha jóval rövidebb, mint az óvilág, Európa történelme. A történelemnek pedig itt is igyekeznek emléket, emlékművet állítani.

A város közepén található az a hatalmas zöld park, a Mall, ahol a legtöbb emlékművet találjuk. Államférfiak, elnökök, háborúk emlékhelyei ezek. Hiszen Amerika képét vezetői és a függetlenségéért, szabadsága nevében vívott harcok határozzák meg.

Washington Monument: Washington elnökre emlékeztet a Mall közepén álló 17o méteres obelix, ami kilátótoronyként is szolgál. 

Az obelix mögött a 2. világháború emlékműve található. A kör alakú szökőkutat az 5o állam oszlopai veszik körül, s a négy óceán "bástyája" töri meg a kört.

A vietnámi háború emlékműve egy szoborcsoportból és az összes elesett harcos márványba vésett nevéből áll. A háború 1955-75 között zajlott. 

A Lincoln Memorial előtt Martin Luther King 1963-as beszédére emlékeztet az "I have a dream" felirat

Lincoln Memorial ülőszobra

A koreai háború emlékműve az 195o-53-as harcosoknak, elesetteknek állít emléket.

 A távolban a Jefferson Memorial

A végére hagytam egy kakukktojást: a Magyar Nagykövetség a külvárosi épületből egy belvárosi villába fog költözni. S előtte már áll az 56-os szabadságharcos fiú szobra. Mi épp arra jártunk:)

Karácsonyi várakozás

Idén a karácsonyi időszak idején csöppentem be Amerikába. Náluk a karácsony előtti időszak a fontosabb, hiszen hálaadás az ország fő családi ünnepe, s a vásárlási láz az azt követő napon tör ki a lakosságon, aminek Black Friday neve.

Karácsonyi koszorú egy amerikai tűzoltóautón - fura párosítás

Ezekről még korábban, Amerikai életem idején beszámoltam. Most viszont már Magyarországot is elérte ez a láz. A hálaadás napja ugyan kimarad nálunk (a magyarok úgy általában nem tudnak hálát adni, köszönetet mondani, vagy csak úgy megállni, s értékelni azt, amilyük van), mi rögtön a Black Friday-ba dobjuk magunkat.

Idén már november elején elkezdődtek az akciók Magyarországon, s a Black Friday is november utolsó péntekje előtt elindult. Hajtja az embereket a vásárlási láz, hogy nehogy lemaradjanak valamiről, hogy minél több cuccot, minél jobb áron tudjanak beszerezni.

Hangulatos üzletbejárat Washington egyik külvárosában

Közben a Black Friday-jal egyidőben advent is elindult csendesen. Egy égő gyertyával, koszorúval. Márha vannak, akik még készítenek koszorút, vagy legalább megállnak, leülnek, megpihennek és meggyújtanak egy gyertyát.

Amerikában nincs advent. Ott rögtön hálaadás után felállítják a karácsonyfát és várják a Santa (mármint a Télapó) érkezését. Nincs jászol, betlehem, s a karácsonyfa mellett sok helyen épp hanuka gyertyatartót találunk.

Az egyik karácsonyfa a Fehér Ház hivatali épületében

Nincs megállás, lelassulás, hiszen épp az év utolsó hónapjában kell begyorsulni, eredményt produkálni az üzletben, a munkában. S sajnos ez az advent-kimaradás már elért minket is. Mi is rohanunk, ügyintézünk, dolgozunk, vásárolunk, ahelyett, hogy az ünnepre, annak lényegére figyelnénk.

Katolikus templom Washington belvárosában - azért itt talátunk az ünnepre, adventre utaló jeleket!

Idén megfogadtam: nincs ajándék, nincs pénzköltés. Mert az ünnep, Jézus az ajándék maga. Nincs szükség felesleges tárgyakra, csillogó szalagokra és szemétbe kerülő csomagolópapírra ahhoz, hogy az ünnepet megéljük. "Csupán" időre van szükség, odafigyelésre, együttlétre. Közös asztalnál való étkezésre, beszélgetésre, hálaadásra, az egymás iránti szeretet kifejezésére.

Áldott adventet,
békés karácsonyvárást kívánok!

Szabadság vagy biztonság?

Egy magvas idézetet láttam Washingtonban az American Enterprise Institute épületében.

"The Founders saw government as essential to freedom and happiness and a threat to both." Vagyis: "Az alapító atyák úgy látták, hogy a kormányzat szükséges a szabadsághoz és a boldogsághoz, de azonban épp ezt a kettőt veszélyezteti is."

Ez az idézet visszaköszönt egy mostani olvasmányélményemben. Fabricius Gábor regénye a Más bolygó nemrég jelent meg. Az ismert reklámügynökséget vezető íróként még most kezdi bontogatni a szárnyait. Ezen műve amolyan "roadmovie" vagy az úton levés regénye.

Két szálon fut az esemény. A jelenben a magyar kereskedelmi csatorna 5o-es igazhatóját elbocsájtja a német anyacég. A múlt szála a rendszerváltozáskor játszódik, amikor ugyanez a férfi ifjú titánként, hippiként elindul a kelet szocialista Magyaroszágáról első nyugati útjára a tenger felé.

A két szál egymást keresztezi, s közben az érett, befutott férfi számot vet az életével, sikereivel, a bukással, felidézi régi szerelmét, a család hiányát, a magányát. Mi történt közben? Hová lettek az őszinte álmok és vágyak? Miért állt be a sorba és vált kizsigerelt, majd eldobott alkalmazottá?

A válasz itt is a szabadság és a biztonság kettős fogalmában van. Feladhatjuk a szabadságunkat azért, hogy biztonságban érezzük magunkat. Vagy éppen szabadon élünk, de állandó bizonytalanságban. Melyik a helyes út?

Amerikai talákozások

Amerikába idén nem városnézni mentem. Elsősorban a kapcsolatok, a meglévők ápolása és újak építése volt a cél. Sok-sok érdekes találkozáson vagyok túl, voltak csoportos és egyéni beszélgetések, szemináriumi előadások, ünnepi vacsorák és szervezeti gyűlések.

New Yorkban egy vegetáriánus helyen közösen reggeliztünk egy hírműsorokat szerkesztő amerikai lánnyal, aki többször élt már Európában, s van fogalma a magyarokról, Budapestről is. Tőle azt tanultam meg, hogy a munkát időnként tanulással meg lehet szakítani, épp azért, hogy sikeresen előrébb juthasson a pályáján.

New yorki "üzleti" reggeli

Aztán Washingtonban újabb találkozók jöttek. Jártunk az AARP (American Association of Retired Persons), ami egy non-profit szervezet és egy üzleti biztosító együttese és az idős, nyugdíjas emberek számára nyújtanak különböző jóléti szolgáltatásokat. Itt azt láttam, hogy egy non-profit szervezetet is lehet profin, üzleti szemlélettel vezetni, amit jól visszatükrözött az egységess arculattal kialakított, szigorú biztonságú, ám mégis barátságos, ott dolgozó több ezer ember kényelmét szolgáló irodaház.

Az AARP megbeszélése után

A Fehér Házban valódi "White House Briefing"-en vettem részt, ahol a közép-európai és magyar ügyekért felelős kormányzati tisztviselők beszámoltak az elmúlt év amerikai-magyar történéseiről, s ahol a jelenlévő amerikai magyaroknak lehetőségük volt közérdekű témákat felvetni, konkrét kérdéseket elmondani. S hát ki mással találkozok itt meglepetés-szerűen, mint egykori clevelandi vendéglátó családom férfitagjával? 

Endrével a Fehér Ház tárgyalójában, ami néhány évtizedig az Ovális iroda szerepét töltötte be, vagyis ez volt az Elnök irodája.

Ott voltam a washingtoni Magyar Nagykövetség és a Hungarian-American Coalition (HAC, www.hasusa.org) Mikulás-vacsoráján. Korábban, 2o12-ben is jártam már itt, akkor még clevelandi diákként. Olyan jó volt sok régi ismerőssel találkozni, a beszélgetést ott folytatni, ahol egykor abbamaradt. 

A Mikulás-vacsora asztaltársasága

Az én asztalomnál épp a clevelandi tiszteletbeli konzul ült a feleségével és a HAC több vezetője. Azért új ismerősöket is találtam, akiktől megtanultam, hogy a tenger innenső vagy túlsó oldalán is lehet tenni a magyar ügyekért, s lehet közösen gondolkodni, együtt cselekedni, akár az üzleti vagy a non-profit szférában is. 

Ráadásul megismerkedtem George Patakival, New York egykori kormányzójával, akinek a nagyszülei a Szabolcs-megyében található, szomszédos Aranyosapáti falujából érkeztek Amerikába, s aki ezért engem, a földijét unokatestvérének (!) nevezett. 

A díszvacsora legfontosabb vendégei, köztük George Pataki

A Mikulás-vacsora után a HAC éves közgyűlésén vehettem részt, itt is jártam már korábban. Anno sokkal kevesebben vettek részt a közös amerikai-magyar ügyeket szövetségi szinten képviselő lobbyszervezet és gyakornoki program feladataiban. Idén hatalmas létszámú volt a megbeszélés, s nagyon örültem, hogy most egy kicsit magyarországi szemmel én is hozzájárulhattam a megbeszélésekhez.

HAC éves megbeszélése, a fotót a clevelandi Bocskai Rádió készítette.

S sorolhatnám még a találkozókat és beszélgetéseket, amikről sajnos nem készült fotó, vagy éppen nem szeretném itt megosztani. Különös köszönet illeti Zsófit, aki a CTP vezetőségének tagjaként Amerikában képviseli a szervezetünk érdekeit, s aki sok érdekes személynek mutatott be Washingtonban, s akivel a kevés és rövid találkozók ellenére is olyan sok őszinte közös gondolatunk született.

Egy másik kép a Bocskai Rádiótól a Mikulás-vacsoráról

Baltimore-i kitérő

New Yorkból Washington felé "félúton" megálltunk Baltimore városában. Ez Maryland államban van, közel Washingtonhoz, a Chesapeak-öbölben. Ez az öböl közvetlenül a tengerhez kapcsolódik, ezért a város fontos kikötőhely.

Chesapeak-öböl Baltimore belvárosában. Eső, köd, este, szürkeség.

Akvárium és hajó "Chesapeak" felirattal

A tájékozódásban kedves helyi rendőrök segítettek, akik szerint a legfontosabb látnivalók természetesen az éttermek és az ott található finomságok. Ám mielőtt nagyon előítéletesek lettünk volna az amerikaiak érdeklődésével szemben azért kiderült, hogy nagyjából képben vannak a mi európai problémáinkkal és nagyon értékelték, hogy megtekintettük a várost. Sőt, a végső poén az volt, hogy befektetőknek néztek minket. Mármint akik pénzt hoznak az USA-ba. Ez tényleg vicces.

A rend őrei és csapatunk

A kedves rendőrök tanácsára mi az öböl partján parkoltunk le, s tettünk egy sétát a beesteledő, esős parton. Itt sorakoznak a különböző éttermek, a város sajátossága a rák, mi most ezt idő hiányában kihagytuk. Az öbölben található az Akvárium, a legfontosabb látnivaló, valamint néhány vitorláshajó.

Szintén az öbölnél egy valódi német-osztrák karácsonyi vásárba is botlottunk. Kerestük a német eredetet, de a helyiek nem tudtak válaszolni a kérdésre, hogy van-e. Azért mi fotózkodtunk a kulturális keveredésben az európai Mikulást, az orosz Hópelyhecskét és az amerikai törpéket ábrázoló képpel.

Karácsonyi életkép

Karácsonyi vásár

A helyi World Trade Center előtt egy absztrakt szobor a new yorki katasztrófára emlékeztetett. Közelebbről nézve rájöttünk, hogy ez nem is egy szobor, hanem az összedőlt épület fém tartóvázának egy része.

World Trade Center emlékmű

Összességében egy várossal többről van most fogalmunk, s amennyit az egy-két órás séta alatt látni lehetett, mi láttuk, magunkba szívtuk, aztán tovább utaztunk.