Castell del Novo
De milyen is a valódi Nápoly? Utazásunk előtt sok negatívumot hallottunk róla. Hogy nem biztonságos, hogy koszos. Azonban kellemesen csalódtunk. Kiderült, hogy nem koszosabb, mint a mi városaink, s a közbiztonsággal sem volt gondunk. Igaz ugyan, hogy vannak elég hajmeresztő utcái, ahol sok a romos, graffitis ház, s az utcát szemét szegélyezi, de ez így hangulatos. A legtöbb helyen a fejünk felett, a házak erkélyein vagy éppen a házak között kifeszített kötélen szárad a mosott ruha. Ez a sajátos kép jellemzi leginkább a várost.
Galleria Umberto
Mi ittlétünk alatt leginkább a város környékét jártuk be, viszonylag kevest jártunk a városban. Voltunk azért a tengerparton, ahol a parti sétánynál találjuk a Castell de Novo-t (Új Palota), a Palazzo Reale-t (Királyi Palota), a Tojásvárat és persze a kikötőt.
Jártunk a történelmi belvárosban, ahol macskaköves szűk utcák és sok-sok templom színesíti a képet. Vannak utcák, ahol gyakorlatilag egymásra nyílnak a szemközti templomok ajtajai. Az utcákon mindig zajos a forgalom, akár napközben, akár este jártunk kint. Az autóknál már csak a robogókból van több, egy-egy motorbiciklin gyakran egy egész család utazik 3-4 fővel. A dudák állandóan szólnak, itt nem számít a piros lámpa, a zebrán iparkodni kell, mert simán áthajtanak rajtunk.
Felújítás alatt a Királyi Palota
A házak földszintjén kis bárok, cukrászdák, étkezdék sorakoznak. A helyiek a kávét a pult mellett álva isszák meg gyorsan. Sajátos üzlet a helyi lottózó, ahol nem csak fogadást lehet kötni, hanem a nagyobb sporteseményeket kivetítőn meg lehet nézni. Lehet itt kapni buszjegyet, információt és még internetezni is itt tudtunk.
Az utcákon viszonylag kevés a fa, de annál több a kipakolt terasz, kisebb-nagyobb étkezdék, virágüzletek, újságosbódék, zöldségárus. A forgalom sajátos ritmusban hömpölyög, a fürgébb jut előrébb, sok itt a balesetes autó, a sérüléseket egyszerű ragasztószalaggal rögzítik, aztán már robognak is tovább.
Tipikus nápolyi utca sok-sok autóval és száradó ruhákkal
