Két regényt olvastam mostanában, mindkettő a rendszerváltás körüli időszakban játszódik, ám más-más országban, más nyelven íródott.
Dragomán György: Máglya című műve magyarul íródott egy népszerű, kortárs, Erdélyből származó magyar író tollából. Ő a romániai rendszerváltást mutatja be a regényben.
Sofi Oksanen: Tisztogatás című munkája finn nyelven íródott, s Észtországban játszódik. Jó kis kavar ez időben és helyben.
Mindkét könyv nagyon női könyv. Főbb szereplői nők, akik az elnyomók, a nélkülözés, a diktatúra férfias erőitől szenvednek. Ám a maguk módján mégis boldogok, nem lázadnak, elfogadják a sorsukat, s igyekeznek abban apró örömöket találni.
Dragomán könyvét olvastam először. Magával sodor a könyv nyelvezete. Nagyon meglepő, hogyan tud egy férfi ennyire a női lélek belsejéről, belsejéből írni, Márainál éreztem hasonlót.
Sofi Oksanen könyve először színdarab volt, majd azt átírva született meg a regény. Ez is könnyen olvasható, s elénk varázsolja a második világháború utáni szovjet-észt vidéket, majd a rendszerváltozás utáni idők egyvelegét.
Rá kellett jönnöm, hogy ez a két mű sem térben, sem időben nincs oly messze egymástól. Nagyon hasonló dolgokat éltek át e két, nagyon is különböző nemzet tagjai. S jó ezen könyvek alapján értelmezni a nem is olyan régmúlt történelmét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése