Marokkó filmeken

Marokkóban rengeteg filmet forgattak, forgatnak ma is. Az utazásra való ránhangolódásként egy nagy klasszikust néztem meg: a Casablanca című filmet Ingrid Bergmannal és Humprey Bogart-tal. Na erről a filmről tudni kell, hogy csupán a címe és a cselekmény helyszíne köthető Marokkóhoz, a legnagyobb városához, Casablancához.

Magát a filmet hollywoodi stúdiókban vették fel. Bár klasszikusnak számít, nekem inkább eltúlzott, szirupos, s a hősszerelmest alakító páros sem meggyőző. Inkább nézzük meg Casablancát élőben, a többmilliós metropolisz az óceán partján ma is lüktető, modern város, ide érkezett a mi gépünk is, ide futnak be az óriáshajók, s itt áll a parton a legnagyobb marokkói mecset.

Egy másik klasszikus Az Arábiai Lawrence, ami számtalan Oscar-díjat nyert. Ezt már nem fekete-fehérben forgatták, mint a Casablancát, hanem színesben. Itt is van jónéhány stúdióban felvett jelenet, de a szaharai képek azok eredetiek, s ráadásul épp a marokkói Szahara azon részén vették fel, ahol mi is tevegeltünk. Ha valaki azt hinné, hogy a film sivatagi képeit kiszínezték, az nagyon is téved: a valóságban is ilyen ragyogó narancsos-barna a sivatag homokja, amit folyamatosan rendez, redőz a szél.

A Gladiátor című film már a 2ooo-es évek klasszikusa, szintén Oscar-díjas. Hátborzongató története és zenéje a római birodalom korába visz. S bár Marokkóba való érkezésem előtt meg sem fordult a fejembe, hogy itt római romvárosba, sőt a Gladiátor film és Russell Crow nyomára akadok.

Jártunk abban a majd 1ooo éves agyagvárosban (Ait Benhaddau), ahol a film rabszolga-jeleneteit felvették. Az agyagváros többszáz éves, ám még ma is élnek falai között áram és víz nélkül gazdálkodó családok. Szerintem ők simán statisztáltak is a filmhez.

Utunk során kitérőt tettünk Ouarzazate városába is. Ez a marokkói filmgyártás fellegvára, itt több stúdió is működik, most nyáron például a James Bond filmek legújabb részét forgatják itt. Marokkó olcsó helyszín, tele autentikus hellyel: van itt sivatag, tenger, hegy, völgy, oázis, romváros, agyagváros és szűk sikátoros élő település.

 Oarzante, filmstúdió

Mi is betértünk az egyik múzeumként működő egykori filmstúdióba.  Egy kívülről spanyol missziós templomnak (ilyet többet láttam anno Californiában) kinéző épület belsejében több történelmi kor díszletei sorakoznak: az egyik csarnok Salamon trónterme, ebből egy római kori belső udvar nyílik, majd egy egyiptomi képekkel telefestett "fáraóterem" jön kézi hordszékekkel, kerevettel, a háttérben egy ortodox őskeresztény mozaikképpel és a sarokban egy óriási hétágú zsidó gyertyatartóval.

Salamon trónterme

Egy térben keverednek itt a korok, a vallások, a stílusok. S a filmesek mindig tudják, hogy melyik sarkot hogyan mutassák be. Ráadásul, a múzeumtúra alatt a háttérben ismert filmzenék szólnak, így a Gladiátor szívbemarkoló dala, épp mikor a filmben is használt börtön rácsai mögé megyünk.

Egyiptom a marokkói filmmúzeumban

Ebből a múzeumból tudjuk, hogy Marokkóban forgatták az alábbi filmeket is:  A Nílus gyöngye, Szahara, Mennyei királyság, A csillagok háborúja, Asterix és Obelix, Babel, Hét év Tibetben, s számtalan bibliai témájú film.

Mennyei királyság és Gladiátor helyszín: Ait-Ben-Haddou agyagvárosánál

Egy nagy kedvencem, Az angol beteg című film. Ezt sajnos épp nem Marokkóban, hanem a majdnem szomszédos Tunéziában vették fel. Azért a képek sokban hasonlítanak az itteniekre.

Aki pedig a mai Marokkó életét bemutató filmekre kiváncsi, itt van néhány ajánló.

http://www.port.hu/a_marokkoi_kaland_hideous_kinky/pls/w/films.film_page?i_film_id=9348

http://www.port.hu/marokko_marock/pls/w/films.film_page?i_film_id=76359

http://www.port.hu/last_minute_marokko_last_minute_marocco/pls/w/films.film_page?i_film_id=98303

Vác női

Hogy jönnek a nők Váchoz? Hát úgy, hogy mikor helyszínt kerestünk az idei gazdagréti női hétvégénknek, akkor a csillagok együttállása és több ajánlás miatt egy vadonatúj szálláshelyet választottunk, ami közel van Budapesthez és festői utcáival, Dunapartjával jó helyszínéül szolgálhat a világtól egy hétvégére kivonuló, elvonulásra kész hölgyeknek. Nekünk. Így lett Vác a helyszín.

A márciusi helyszínbejárás során már elvarázsolt minket a város. A Dunapartra lekfutó macskaköves utcák, lépcsősorok, a Dunakanyar és a Szentendrei-sziget panorámája azonnal döntött: itt szervezzük meg az áprilisi női hétvégét.

 A női csoport a váci  dóm előtt

Így az elmúlt hétvégén ragyogó napsütéses időben érkeztünk meg ebbe a varázslatos városkába. A szállásunk szállodai színvonalú, de ifjúsági szállás áron. Két napig voltunk együtt tizenegynehányan, a szokásosnál kisebb létszámmal, de annál közvetlenebb és kötetlenebb formában. Ruth könyvét vettük végik, két nő, Ruth és anyósa, Naómi döntéseit, hányatott sorsát, majd megérkezését, hazatérését, megállapodását.

Így haladtunk mi is a saját lelkünkben befelé, a közös beszélgetéseken, elvonulásokon, sétákon. Néztünk filmet, játszottunk társast, teszteltük Vác cukrászdáit és fagyizóit. Érdekes, hogy Vác katolikus püspöki központként rengeteg templommal rendelkezik, ám a papok és férfiak uralta város mégis tele van női elemekkel: Mária-szobrokkal, szentek dombornyomásaival, szocialista szobornőkkel. Épp ezt adtuk ki feladatul a hétvége résztvevőinek: töltődjenek a városban, járják az utcákat és közben figyeljék a női elemeket.

Királylányosan nőies tulipánrét a főtéren

A mellékelt képek a város "nőies" részét dokumentálják. Ja, s a sok templomon túl egy dolog van még rengeteg a városban: cukrászda. Amerre néztünk, biztos, hogy teraszos, beülős, vagy éppen sorbanállós fagyizókat, kávézókat, cukrászdákat láttunk. Ide még visszatérünk, mert nem tudtuk mindegyiket kipróbálni.

Zárásul pár ige a Ruth könyvéből:
"Leányom, keresek én neked otthont, ahol jó dolgod lesz." (Ruth 3,1)
"Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni." (Ruth 2, 12)
"Maradj nyugton, lányom, amíg meg nem tudod, hogyan dől el ez a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg be nem fejezi ezt a dolgot még ma." (Ruth 3, 18)

És itt a szállásunk linkje, bátran ajánlom:
http://www.matersalvatoris.hu/althannhazvac/

Az egyik női szobor

Panorámaképek

Ezek most a mobilommal készített panorámaképek. Időrendben.

Marakeshi szállásunk tetőterasza.

 Ait Benhaddou Kashba agyagvárosa a folyószigetről napfelkeltét nézve. 

 Oázis és romváros a Todra-szurdok közelében, Tinerhir városánál

 Szállásunk a Szahara homokdünéi mellett a tetőteraszon. Napfelkelte, ébresztő. 

 Chefchauen hegyi városkája a kékre meszelt házakkal a Rif-hegységben.

A főváros, Rabat óceánpartja. Lent épp szörföznek. 

Útjelző táblák

Marokkóban helyi sofőr szállított minket kisbuszán, így nekünk nem kellett térképet és az útjelzőtáblákat lesnünk. Az utak elég jól kiépítettek, köszönhetően az egykor francia és spanyol fennhatóságnak. Casablanca és Marakesh között például többsávos autópálya fut, az Atlaszt három helyen is hágóutakkal, vágták át, ráadásul van egy szakasz, amit a francia légiósok véstek a hegyoldalba, alagúttal, szerpentinnel.

Az utunk során fotóztunk érdekes útjelző-táblákat. Ezekből válogatok most. 

A tevés persze mindenki kedvence, egy oázisváros határában, közel a homoksivataghoz találtuk.

 Itt számunkra is jól olvashatóak a feliratok, na de ezek alapján nehezen igazodtunk el a szűk sikátorokban. Például Fez ősi városmagjában több, mint 3ooo utca van, jelöletlen és számozatlan házakkal, ahová kizárólag helyi idegenvezetővel merészkedtünk csak be. Akár a labirintusban. 

Az utak mentén legtöbbször arabul és franciául is kint van a helyek neve. Ugye az arab írás jobbról balra íródik kecses cirádáival. Ehhez képest az őslakosok berber szövegei nagyon hasonlóak, csak szögletesebbek és balról jobbra íródnak, mint a mi betűink. Néhány helyen tudtunk ilyen feliratot fotózni, elvileg a kétféle nyelvnek nincs sok köze egymáshoz. Még ma is vannak a városokon kívül élő nomádok, akik csakis berberül beszélnek, sem a franciát, sem az arabot nem ismerik.

A kapu melletti táblán fent arab, lent berber írás. Megfejteni egyiket sem tudtuk... 

A belvárosi csacsifogatot jelző tábla és a mellette lévő felirat szinte már festői. 

Ez a kép pedig az Atlasz déli oldalán készült, egy eléggé lepusztult városban, jópár kilométerre első városunktól, Marakeshtől. 

Itt pedig egy ház bejáratán az építés évét jelzi a felirat. 1957 és az arab időszámítás szerint 1376. A muszlim időszámítás Mohamed futásától, 622-től számítódik.

Ja,és persze nem hiányozhat a jó öreg Coca-Cola sem...Ezt a világon mindenütt ismerik és értik. Még akkor is, ha arabul van az üvegre írva. 

Álljunk meg egy szóra

Állati élmények

Ha Afrika, akkor elefánt, oroszlán és zebra. Nos, mi ezeket nem láttuk, ehhez kicsit délebbre, a "fekete" Afrikába kellett volna utazni. Mi most az észak-afrikai állatokkal találkoztunk, ismerkedtünk.

Gólyafészkek Marakesh medinájának kapuján. A magyar gólyák is itt telelnek valahol!

Legelső nap a madarak hívták fel magukra a figyelmet. A 2. emeleti gangról nyíló szobánk ablakán már korán reggel mindenféle madárcsivitelés szűrődött be. Egyszerűen nem lehetett mellettük aludni. Az itthoni cinkék és galambok mélyebben búgnak, ott magashangú csipogók nyomták a reggeli műsort. A fákon repkedő madárkák mellett a szomszéd udvarban kapirgáló kakas okozott még hangzavart. Még ki sem világosodott, már fújta a kürtöt, az ébresztőt.

Hatalmas gólyafészek Volubilis romváros oszlopán

A leglehetetlenebb helyeken is találni gólyafészket. Így a marakeshi bazár díszkapuját több fészek is díszítette, de gólya költött a római romváros, Volubilis egyik korintuszi oszlopának tetejére is.

Kiutazásunk előtt kötelező oltásként tetanuszt is kaptam. Ugyanis Marokkóban sok a kóbor állat. Az utak mentén sokféle kutya bóklászik, a városok kavalkádjában pedig macskák jönnek éttermi maradékot kunyerálni. A legjobb képet ide is beteszem: a húspultnál megszámlálhatatlan sok macsek várta a leeső falatot.

Potyafalatra váró macskák

Utunk során a legtöbbet birkából illetve kecskéből láttunk. Kecskenyájak legeltek az útmenti pusztán, a hegyoldalban, kiskecske hűsölt a nomád sátor árnyékában.

Birkanyáj Fez határában, ők is élvezték a város panorámáját

A marokkóiakat nem annyira a lovak, inkább az öszvérek és csacsik szolgálják mint teherszállítók. A legszűkebb sikátorban is bármikor szembe jöhet egy áruval vagy építkezési anyaggal megrakodott csacsi, vagy akár egy egész fogatot vontató állat. A gazdája általában messziről kiáltja, hogy "Barak", vagyis vigyázz, lépj oldalra, mert állatunk lendületben van és elsodor.

Csacsi kukucskál reggel, mikor még ember se járt az utcán

A sivatagban természetesen van teve. Vagy mégsem. Mi dromedáron tevegeltünk, Míg a tevének van egy vagy két púpja, addig a dromedárnak egy sincs. A kísérőnk elmondása szerint a tevékkel a Kelet-Szaharában járnak, itt nyugaton (Marokkó a Szahara legnyugatibb csücskében van) dromedárokat használnak. Nos mi ezeken tevegeltünk.

Megtudtuk, hogy a tevéknek (dromedár) nincs neve, csak megszámolják, hogy megvan-e mind. Ja, s csak fiú állatokon lehet tevegelni, a lányokat kímélik. 

A legbizarabb állatos élményünk az Atlasz-hegyszég makákó majmaihoz kötődik. A makákók közül ez a fajta él az Egyenlítőtől legészakabbra, többezer méter magasságban is túléli a havas teleket. Apró testük simogatnivaló.

Kicsi makákó éppen kukázott

Gyakorlatilag az Atlaszon átkelve az út szélén megállva szó szerint karnyújtásnyira voltak tőlünk és a kezünkből etethettük almával és banánnal az apró állatkákat. Videón rögzítettem, amint egy apró majomkölyök az anyja védelmébe bújt, aztán a mama nem túl kedves módon szépen elhajtott engem a kamerámmal.

Én és a makákó. Ki fél jobban a másiktól?

Utunk nagy részén nem volt sem szúnyog sem légy. Aztán valahol mégis megjelentek, de nagyobb csípést, fertőzést szerencsére nem okoztak. Utolsó szálláshelyünk tetőteraszán épp a naplemente fényeit csodáltuk, amikor a szomszédus udvaron egy megtermett patkány futott át. Ő békében él az ottani tyúkokkal és kakassal, rá-rájár a nekik kiszórt magvakra. Hát, szurkoltunk, hogy éjszaka ne nálunk keressen menedéket.

Na itten vannak a patkánynéző túratársak. 

Na ezen patásoknak ma nem volt szerencséjük. Mehetnek a levesbe. Vagy a a kocsonyába. Ilyen formán árulták őket a piacon. 

Kézművesség Marokkóban

Marokkóba nem csak a színek és az érdekes arcok vonzottak, hanem a sokféle kézműves áru és portéka. Itt nincsenen nagy gyárak, tömegtermékek. A legtöbb dolgot családon belül saját maguknak állítják elő, vagy a helyi piacon és bazárban helyi kereskedőtől, készítőtől vásároják.

 Chefchauen városában ilyen kimérős változatban lehet festéket venni. Ezt használják a falak festésérem a külső meszeléshez, de ruhafestésre is. Mind természetes, semmi kemikália!

Nekünk volt szerencsénk több kézműves műhelyében is járni.
Láttuk, hogy készülnek a szövött sálak és ágytakarók. A pamut vagy vászonszálak közé néhány selyemszálat szőnek, és máris elegánsabb textílt kapnak. A selyem valódiságát azzal igazolták, hogy a szemünk láttára láng fölé tartották az anyagot, ami ha hamis műselyem lett volna, azonnal elég. De nem égett el, így mi vásároltunk. Csíkos sálat és takarót. Én KÉKet.

Készül a szövőszéken a takaró. KÉK. Nekem is van ilyen. 

Hagyományos szövőszéken készítik kecskeszőrből a berber mintákat is tartalmazó szőnyegeket, kilimeket. A mintákat van hogy beleszövik, de van ráhímzett minta is. Ezt nem lehet géppel csinálni. A berberek jelképe egy fura pálcikaemberszerű forma felemelt kezekkel. Ez sok textílen ismétlődik. Színben a vörös, a kék és a natúr dominál. Erőt vettem magamon és nem vettem KÉK szőnyeget, ez már nem fért volna be a csomagomba.

Szőnyegalku közben.

A szőnyegre való alkudozásban viszont kivettem a részem, a túravezető "ál"feleségeként segítettem neki diszkont áron beszerezni a talpalávalót. A kereskedő meg is dícsért, hogy tiszteletbeli berber alkusz lehetnék. Az alku közben pedig a mesebeli jelenetekhez híven mentateát és kávét szolgáltak fel. Mi meg ültünk a szőnyegen és nem akartuk elhinni, hogy ez itt és most velünk történik.

Színes csíkos ágytakarók és táskák. 

A textilek mellett a kerámiák a gyengéim. Az én külön kérésemre Fez városában a helyi idegenvezetőnk külön buszt rendelt és kivitt minket a város határában lévő kerámiaműhelybe. Itt a helyi szürke agyagból (vagyis nem a szokványos terrakotta színűből) készülnek a kerámiatárgyak. Korongozó formázza a tálakat, poharakat, csempeformába öntik és hagyományos fatüzelésű agyagkemencében égetik ki a mázas lapokat. Aztán ezeket a színes lapokat vésővel és kalapáccsal (!), vagyis gépesítés nélkülkézzel darabolják fel a mozaikokhoz. Így születik csillag és kisvirág, sokszögletű és kör elem.

Tazsin edény készült a korongozónála szürke fezi agyagból. 

Aztán az apró mozaikokat színükkel lefelé rakják egy képpé, ami ivókút, asztallap, vagy fali panel lesz. Olyan ez, mintha sokszáz darabos kirakót a hátoldalán próbálnánk kirakni. A kirakott mintát egybe leöntik még egy réteg kötőanyaggal, aztán lehet menni vásárolni a többszintű üzletbe. Én falicsempét kerestem és találtam, hogy aztán a csomagom súlyát megnövelve hazáig cipelhessem. Megérte.

Itt faragják a kerámiamozaik elemeit.

Betértünk fémműves üzletbe is, ahol a bronz-, réz- és ezüst tárgyakra kézzel vésik fel a jellegzetes kacskaringós arab mintákat. A minta a mester fejében van, soha nem rajzolják le, nem vázolják fel a tárgyakra, hanem élesben vési rá a tálra. Hát tálat nem tudtam megfizetni, viszont egy csodás berber karperecet igen. Állítólag nemesfém a legjobb befektetés, nos én most ebbe fektettem a pénzem.

A fémműves munka közben. 

Fez városában egy egész negyed  a bőrcserzőké. A városon áthaladó folyó partjára telepedtek a műhelyek, mivel a nyers teve-, birka-, vagy kecskebőrt először a folyó vizében áztatják, majd több napra savas agyagmedencékbe teszik. Ezután jön a festés az előző medencék melletti színes lyukakban. Természetes anyagokkal  színezik a bőrt: a sárgát sáfránnyal, a kéket indigóval, a feketét valami szénnel és így tovább.

Fez bőrcserző negyede. A szagot nem tudtam rögzíteni a fényképen. Szerencsére. 

Az agyagvályúkban van hogy térdig gázolnak és tapossák, puhítják a bőrt az itt dolgozó munkások. Nekünk ez inkább munkatábornak tűnt, a látvány és a szagok nem álmaink munkahelyét testesítették meg. A negyedbe való betérésünkkor mentaszálat kaptunk, hogy azzal űzzük el a bűzt, márha lehet. Aztán persze a vásárolhattunk mindenféle színre festett bőrkabátot, papucsot, táskát, pénztárcát. Én kecskeszagú, színes tevemintás pénztárcákkal gazdagodtam, jó meglepetés lesz ez a hazaiaknak.

A lapos tetőn száradnak a színesre festett bőrök. Eztán varnak belőle táskát, cipőt, kabátot.

Azt gondolnánk, hogy a kopár, kősivatagos Marokkóban nincs fa, s ezért famunka sem létezik. Erre rácáfoltak Chefchauen asztalosműhelyei, ahol az utcára nyíló aprócska műhelyekben, vagy éppen a sikátorokban gyalulták, faragták a fát aprólékos arab mintákkal. Ebből lesznek ágyvégek, apró asztalkák.

Színes famennyezet, fogas és függönytartó. Mind kézzel készült. Itt a férfiak pingálnak, nem az asszonyok.

Ráadásul ebben a városban sajátosan keveredik az arab kultúra a spanyollal, s színes, kézzel festett, a mi tulipános ládáinkra emlékeztető fogasokat, szekrényeket készítenek. A szálláshelyünkön az egész plafon ilyen famunkával volt beborítva.

Ez a bácsi a nagyító üvegét megvilágító napfénnyel rajzolt tájképet a falapokra. Ilyet még nem láttunk: ecset és ceruza nélkül égette rá a mintát közvetlenül a lapra. Épp egy tevét mintáz.

Muszlim, arab, berber arcok

Marokkóban olyan arcokat és öltözeteket találunk, melyek valószínűleg 1oo vagy 1ooo évvel ezelőtt is így néztek ki.

Tevebőrbben vizet áruló hagyományörző arcok, néhány dirhamért szívesen pózolnak. 

A férfiak hosszú kapucnis köntöst hordanak, hozzá hegyes orrú papucsot, a fejük búbján aprócska sapkát. Legyen hideg vagy meleg, ők ezzel a ruhával védekeznek a nap, a szél és a hűvös esték ellen. A nők haját és fejét kendő takarja, amihez bő blúzt vagy ruhát vesznek.

 Narancsárus. Minden nap ittunk frissen facsart narancslevet, amit a helyben termelt friss, édes gyümölcsből az út szélén préseltek a vendég kérésére. 

 Hagyományos borbélyüzlet.

 Kenyérárus. Itt ilyen lepényszerű kenyeret esznek, szinte bárhol lehet kapni , akár szekérről, útszéli péktől, élelmiszerboltból. 

 Gyerekek a családi boltban. Itt a gyerekmunka nem tilos. 

 Levesárus a marakeshi főtéren. A kisfiú a mosolyt ingyen méri.

 Munkára váró kőműves, villanyszerelő és vízszerelő. Tessék megnézni a földön és biciklin látható szerszámokat - ez a cégérük. 

 Nőnek öltözött férfi hastáncos szórakoztatja Marakesh főterén az este összegyűlt embereket. 

 Mohammed az Atlasz hágójában árulja az ott talált ásványokat és többmillió éves kőbe zárt csigákat. Kaptunk tőle grátisz ajándékot a vásárfia mellé. Az arab és berber mellett beszél franciául, spanyolul, angolul, németül. Ha több magyar járna erre, az üzlet miatt még magyarul is megtanulna. 

 Csacsifogat egy agyagkashbában. Ez nem a turistákat szolgálja, hanem a mindennapi áru- és holmicipelés eszköze. 

 Sofőrünk, Taufin hagyományos berber-touareg szerelésben.

 Nomád asszony a kősivatagban legkisebbik, 13. gyermekével. A  2 éves kislány neve Sahara.

 Fiúk játszanak Chefchauen hegyi sikátorain. A foci itt is nagy kedvenc.

Az öltözködésben is vegyül az őslakos berberek (hegyi pásztorok, "barbárok") és a hódító arabok öltözete. Míg a berberek inkább ezüst, addig az arabok arany díszeket és ékszereket viselnek. A berberek mellett egészen délen a sivatagban élnek a tuaregek. Ők a sivatag vándorai, turbánszerű kendőbe csavarják a fejüket.

A téren üldögélő bácsikák

Az utcákon találunk a mesékből ismert templom bejáratánál kéregető vak koldust, csacsit hajtó munkást, furcsa díszes ruhában mászkáló vízárust, gyereküket a hátunkon cipelő anyákat.

 Gyereküket hátukon cipelő nők a Torga-szurdokban. Ők így kirándulnak. 

A muszlimok nem szeretik, ha fényképezik őket, ezért óvatosan kattogtattunk. Legtöbbször hátulról, vagy úgy, hogy ne vegyék észre. Ha valaki kérte, akkor megkíméltük a fotózástól, de volt, aki pénzért állt nekünk modellt. Itt egy kis bemutató a marokkói arcokból és alakokból.

Csacsi vontatta szekér Marakesh főterén. A háttérben a bazár és járókelők.

A férfiak általában vékonyak, szikárak, s nálunk alacsonyabbak. A nők kerekdedek, picikék, a kendőből legtöbbször csak a feketével kihúzott szemük látszódik ki.

Ez a mosolygós arcú berber férfi a föld alatti ivókutakhoz vitt le minket a kősivatag alatt. Kezében a lámpa 21. századi.