Chefchauen városában ilyen kimérős változatban lehet festéket venni. Ezt használják a falak festésérem a külső meszeléshez, de ruhafestésre is. Mind természetes, semmi kemikália!
Nekünk volt szerencsénk több kézműves műhelyében is járni.
Láttuk, hogy készülnek a szövött sálak és ágytakarók. A pamut vagy vászonszálak közé néhány selyemszálat szőnek, és máris elegánsabb textílt kapnak. A selyem valódiságát azzal igazolták, hogy a szemünk láttára láng fölé tartották az anyagot, ami ha hamis műselyem lett volna, azonnal elég. De nem égett el, így mi vásároltunk. Csíkos sálat és takarót. Én KÉKet.
Készül a szövőszéken a takaró. KÉK. Nekem is van ilyen.
Hagyományos szövőszéken készítik kecskeszőrből a berber mintákat is tartalmazó szőnyegeket, kilimeket. A mintákat van hogy beleszövik, de van ráhímzett minta is. Ezt nem lehet géppel csinálni. A berberek jelképe egy fura pálcikaemberszerű forma felemelt kezekkel. Ez sok textílen ismétlődik. Színben a vörös, a kék és a natúr dominál. Erőt vettem magamon és nem vettem KÉK szőnyeget, ez már nem fért volna be a csomagomba.
Szőnyegalku közben.
A szőnyegre való alkudozásban viszont kivettem a részem, a túravezető "ál"feleségeként segítettem neki diszkont áron beszerezni a talpalávalót. A kereskedő meg is dícsért, hogy tiszteletbeli berber alkusz lehetnék. Az alku közben pedig a mesebeli jelenetekhez híven mentateát és kávét szolgáltak fel. Mi meg ültünk a szőnyegen és nem akartuk elhinni, hogy ez itt és most velünk történik.
Színes csíkos ágytakarók és táskák.
A textilek mellett a kerámiák a gyengéim. Az én külön kérésemre Fez városában a helyi idegenvezetőnk külön buszt rendelt és kivitt minket a város határában lévő kerámiaműhelybe. Itt a helyi szürke agyagból (vagyis nem a szokványos terrakotta színűből) készülnek a kerámiatárgyak. Korongozó formázza a tálakat, poharakat, csempeformába öntik és hagyományos fatüzelésű agyagkemencében égetik ki a mázas lapokat. Aztán ezeket a színes lapokat vésővel és kalapáccsal (!), vagyis gépesítés nélkülkézzel darabolják fel a mozaikokhoz. Így születik csillag és kisvirág, sokszögletű és kör elem.
Tazsin edény készült a korongozónála szürke fezi agyagból.
Aztán az apró mozaikokat színükkel lefelé rakják egy képpé, ami ivókút, asztallap, vagy fali panel lesz. Olyan ez, mintha sokszáz darabos kirakót a hátoldalán próbálnánk kirakni. A kirakott mintát egybe leöntik még egy réteg kötőanyaggal, aztán lehet menni vásárolni a többszintű üzletbe. Én falicsempét kerestem és találtam, hogy aztán a csomagom súlyát megnövelve hazáig cipelhessem. Megérte.
Itt faragják a kerámiamozaik elemeit.
Betértünk fémműves üzletbe is, ahol a bronz-, réz- és ezüst tárgyakra kézzel vésik fel a jellegzetes kacskaringós arab mintákat. A minta a mester fejében van, soha nem rajzolják le, nem vázolják fel a tárgyakra, hanem élesben vési rá a tálra. Hát tálat nem tudtam megfizetni, viszont egy csodás berber karperecet igen. Állítólag nemesfém a legjobb befektetés, nos én most ebbe fektettem a pénzem.
A fémműves munka közben.
Fez városában egy egész negyed a bőrcserzőké. A városon áthaladó folyó partjára telepedtek a műhelyek, mivel a nyers teve-, birka-, vagy kecskebőrt először a folyó vizében áztatják, majd több napra savas agyagmedencékbe teszik. Ezután jön a festés az előző medencék melletti színes lyukakban. Természetes anyagokkal színezik a bőrt: a sárgát sáfránnyal, a kéket indigóval, a feketét valami szénnel és így tovább.
Fez bőrcserző negyede. A szagot nem tudtam rögzíteni a fényképen. Szerencsére.
Az agyagvályúkban van hogy térdig gázolnak és tapossák, puhítják a bőrt az itt dolgozó munkások. Nekünk ez inkább munkatábornak tűnt, a látvány és a szagok nem álmaink munkahelyét testesítették meg. A negyedbe való betérésünkkor mentaszálat kaptunk, hogy azzal űzzük el a bűzt, márha lehet. Aztán persze a vásárolhattunk mindenféle színre festett bőrkabátot, papucsot, táskát, pénztárcát. Én kecskeszagú, színes tevemintás pénztárcákkal gazdagodtam, jó meglepetés lesz ez a hazaiaknak.
A lapos tetőn száradnak a színesre festett bőrök. Eztán varnak belőle táskát, cipőt, kabátot.
Azt gondolnánk, hogy a kopár, kősivatagos Marokkóban nincs fa, s ezért famunka sem létezik. Erre rácáfoltak Chefchauen asztalosműhelyei, ahol az utcára nyíló aprócska műhelyekben, vagy éppen a sikátorokban gyalulták, faragták a fát aprólékos arab mintákkal. Ebből lesznek ágyvégek, apró asztalkák.
Színes famennyezet, fogas és függönytartó. Mind kézzel készült. Itt a férfiak pingálnak, nem az asszonyok.
Ráadásul ebben a városban sajátosan keveredik az arab kultúra a spanyollal, s színes, kézzel festett, a mi tulipános ládáinkra emlékeztető fogasokat, szekrényeket készítenek. A szálláshelyünkön az egész plafon ilyen famunkával volt beborítva.
Ez a bácsi a nagyító üvegét megvilágító napfénnyel rajzolt tájképet a falapokra. Ilyet még nem láttunk: ecset és ceruza nélkül égette rá a mintát közvetlenül a lapra. Épp egy tevét mintáz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése