Velencei tókerülés

Épp a balatoni hétvégén merült fel (újra) az ötlet, hogy biciklivel körbetekerjük a nagy tavat. A balatoni tókerülésre 3 napot szánnánk. Viszont a nagy tekerés előtt bemelegitésnek az elmúlt szombaton körbehajtottuk két keréken a Velencei-tavat.

 A Velencei-tó a hazai nagy tavak közül a legkisebb. A tó körül végig kiépitett kerékpárút vezet, ennek hossza 29 km. Mivel a terep sik, elég könnyű túrára számithatunk, 2-3 óra alatt simán teljesithető a táv kisebb-nagyobb pihenőkkel.

Mi ketten mentünk Balázs keresztfiammal. Biciklit lehet helyben is bérelni, nagyon kedvező áron jó minőségű bringákat vettünk kölcsön Velencén. Innen indultunk nyugatnak Gárdonyon át Agárd, Dinnyés irányába. Az út végig a parton vezet, lehet vadkacsákat, nádast sasolni, a vizen sportoló kite-osokat és szörfösöket megnézni.

A parton mindenütt vannak kiépitett strandok és rengeteg büfé, ahol lángost, sült halat, vagy mást ehetünk. Gárdony partja óriási, vannak itt horgászós és hajókikötős helyek, játszóterek a gyerekeknek, kempingek, fürdőhelyek. Agárdról menetrendszerinti hajók közlekednek a túlpartra. Az északi parton Pákozd, Sukoró és Velence következik. Itt a pákozdi csata emlékhelyét illetve a Don-kanyarban elesettek kápolnáját is megtekinthetjük. A parton van madármegfigyelő állomás, a falvakban sok nádfedeles házikó.

A tó legnagyobb települése Velence, itt nemrégiben újjáépitett szabadstrand várja a vendégeket tiszta, homokos partjával, napernyőkkel és napozóágyakkal. Valóságos Venice Beach alakult itt ki, ahol sok-sok ember korzózott, mikor ott jártunk.

Venice Beach

Aki ide tervezne utazást, néhány hasznos link:
Zilaj Biciklikölcsönző
Velencei-tó információs oldala
Hajómenetrend

Nagyszemű manók

Nekem nincs (még) gyerekem, de szeretek elbüszkélkedni családom apró tagjaival. Büszke vagyok a keresztgyerekeimre, s a testvérem apróságaira is. Nemrég egy pár napot velünk töltöttek a Franciaországba szakadt családunk tagjai. Most a legjobb képeket közlöm itt.

 A fenti képen a "könyvtár szakkör" legkisebb korosztályos tagjait láthatjuk. Emma a kirándulásra a magával hozott táskába nem akármit csomagolt: biztos ami biztos betett néhány könyvet. Aztán, amikor leteritettem a pikniktakarót és falatozni kezdtünk, ők az ennivaló helyett a könyveket vették elő. Ime a jövő feltörekvő intelligenciái. Beszélni még nem tudnak, de már olvasnak!

Ellátogattunk a helyi óvodába is, ahol éppen gyereknapi programok várták a családokat. Ilyen a franciáknál nincsen ám, Magyarországra kell jönni érte. Az óvodába még nem járó aprók hamar fölfedezték az udvar játékait: volt itt körhinta, csúzda, Matyi először ült lábbal hajtós motoron, Emma pedig a homokozót próbálta ki.

A legszembetűnöbbek az aprók szemei. Nagy barna tágra nyilt kiváncsi szemek. Többek szerint emiatt rám is hasonlitanak :) Érdekes bennük felfedezni a szülőket, nagyszülőket, sőt visszaköszön vonásaikon az általuk sosem látott dédik arca is.

De nehéz az iskola táska...

Hát én egy ideje már nem járok iskolába, s idén eléggé visszasirom az iskolás éveket... Még egy éve az amerikai iskolapadban ültem, s élveztem a diákok "gondtalan" életét. Ma pedig a vállamon több állás terhével és az önállóság felelősségével teszem a dolgom, függetlenül attól, hogy tél van-e vagy nyár...

A saját "siralmaim" ellenére tudok örvendezni, mikor az iskolások eljutnak a vakációig. Eljött hát nekik idén is a szünidő ideje. A drága Krisztike keresztlányom ráadásul most fejezte be az óvodát, s ősztől iskolába megy. Ezen alkalomból ünnepélyes ovis ballagásra kaptam meghivást. Gondolnánk-e, hogy a hatéves ovisok, akik a derekunkig sem érnek már saját ballagási ünnepséget celebrálnak?

A rekkenő hőségben Gávavencsellőn került sor e jeles ünnepségre. A kicsik csaknem másfél órás műsort adtak, énekeltek, mondókáztak, néptáncoltak, verseltek. Hogy aztán megkapják az óvónéniktől a tarisznyájukat, s útnak induljanak az iskola felé. Hát, az iskolásévek ennél nehezebbek lesznek.

A saját meglepetésem az iskolatáska volt az ünnepelt számára. Csajos lilás-virágos táskát szereztem, s sikerült vele nagy örömöt okoznom. A kis Kriszti alig akarta levenni a hátáról. Csak azt kivánom, hogy sok okos könyvet pakoljon bele, s szeressen iskolába járni!

Nekem a Balaton a Riviéra

Itt a nyár!!! Már márciusban el kezdtem tervezgetni a nyarat, már akkor nyaralni vágytam. A tavasszal jött kánikula csak rásegitett erre az érzésre: mit nekem munka, utazzunk, pihenjünk!

Szigligeti tájkép  a badacsonyi öböllel

Persze az igazi vakációra még várni kell... De addig is töltődök a napos hétvégéken. Mint amilyen az elmúlt héten is volt. S ráadásul ezt a csodás két napot a Balaton partján töltöttem!!!

Nekem a Balaton a Riviéra. Hiszen a jó viz, a ragyogó idő, a jó társaság, finom ételek és borok miatt nem kell messzire utazni. Itt van nekünk a magyar tenger csodás panorámája, finom halakat adó vize és izletes borokat termelő borvidéke. Aki meg olyan szerencsés, mint én, az ráadásul nagyszerű barátokkal is büszkélkedhet, akik a Balaton partján laknak, s mindig szivesen látnak.

Nádfedeles házikó Szigligeten

Ezen a hétvégén a köztes megálló Balatonberény volt. Itt fogyasztottam el szezonnyitó balatoni ebédemet a már törzshelyemnek számitó Paprika Csárdában. Majd itt tettem meg az idei első balatonparti sétámat a szeles parton. Berény nádfedeles pinceházait is meglátogattuk, csak most kocsival túráztunk fel a szőlődombra.

Berény után irány a végállomás, Héviz. A tavat most épp nem látogattuk meg, de a város határában lévő szőlősdombot igen. Egyregnek hivják ezt a részt, amit már a rómaiak idején is laktak, sőt az árpád-kori temploma még ma is áll. A csodás kőépület tövében hangulatos vendéglő (az Öregharang Étterem az ország legjobb kisvendéglője - ide még visszatérünk egyszer), a szőlőlugasok között lehet felmászni a hegy tetején álló templomhoz.

Egyreg, árpád-kori templom a szőlőhegyen

Innen varázslatos panoráma tárul a szemünk elé romantikus borospincékkel, borkóstolós éttermekkel. A legszinvonalasabb vendéglátó egységben (Római Pince a neve) ülünk le borozni, a hely szelleméhez hűen badacsonyi szürkebarátot és cserszegi fűszerest iszunk. Zsiroskenyeret is ennénk, ha nem lennének az árak a külföldi turisták pénztárcájához szabva, akik már e korai szezonban is ellepték a területet.

Egynapos kirándulást Szigligetre tettünk, ám a tájhoz hiven hajón érkezünk. Keszthelyről menetrendszerinti járatunk másfél óra alatt "repit" minket a Balatonpart egyik legfestőibb településére. A Badacsonyi hegyek mellett található Szigliget több vulkáni kúpra épült. Egyik tetején van a vár, ezt célozzuk meg. A falu utcái felkúsznak a hegyoldalra, mi is ezt az utat választjuk.

Szigliget, mise vasárnap

Csodás nádfedeles házakat, régi pincéket, virágzó udvarokat látunk. A hegygerincen romantikus fehér kápolna áll, épp miséznek. A hivek a templom előtt állnak, mellettük jobbra és balra is a Balaton tükröződik, alattunk szőlősök. Kezdem megérezni milyen lehetett a hegyi beszéd egykor. Elmegyünk az Esterházy Pince mellett, amely párszáz éves hosszú hegybe vájt alagutakat jelent a penészgombák által tartósitott borospalackokkal és hordókkal.

Szigliget, Esterházy Pince

 Jó kis kaptató után jutunk a szigligeti várba, mely a tatárjárás után épült, túlélte a törökök támadását is. A vár tövében interaktiv kiállitás mutatja be szemléletesen annak történetét, hangulatos kávézóban igazán finom házias süteményeket és különleges fagylaltot kinálnak. A vár mindenképpen megér egy látogatást. Az egyes részeit úgy állitották helyre, hogy bemutassák az ott élők életét: van itt lakószoba, konyha, pékség, lakatosműhely és kápolna. No meg csodás panoráma a tóra és a vár mögötti Balaton-felvidék buckáira. Mesés. A lefelé úton már tudom: itt szivesen élnék, vagy legalább egy icipici kis kunyhóban nyaralnék.

A szigligeti vár és a Balaton-felvidék panorámája 

A strandon finom falatok várnak Oszi bácsi keszegsütőjét hallomásból ismertük, most kipróbáltuk élőben. A frissen kifogott halak megpucolva arra várnak, hogy az éhes vendég kiválassza őket. Ezután kapnak paprikás lisztes bundát, majd a forró olajban ropogósra sülnek. Olyannyira ropogósra, hogy még a szálka is ehetővé válik benne. Teli hassal, tele élményekkel hajózunk haza. Csak hogy legközelebb újabb tájait fedezzük fel ennek a vidéknek!

Keszeget eszegetünk

Köszönet Szilvinek és Attisnak az ötcsillagos ellátásért!

Hasznos linkek kedvcsinálónak:
Öregharang Étterem
Római Pince
Oszi Bácsi Keszegsütödéje
Szigligeti vár
Esterhazy Pince

Elhagyott házak

Mindig összeszorul a gyomrom, ha elhagyott, omladozó, régi házat látok. Rögtön gondolatok szállnak meg, látom magam előtt, hogyan éltek itt családok, hogyan épitették, szépitették a házukat, hogyan nőttek fel benne generációk egymás után.

A mai épületektől nem vagyok lenyűgözve. A falusi épitészet egyenesen stilusficam: aránytalan mértékű házakkal, óriási ablakokkal, tetőkkel, nem praktikus elrendezéssel. A mi kockaházunk sem a háztervezés csodája, de elég sokat látni belőle, sőt ezek uralják a magyar vidéki képet. Ezért is felüditő nekem régi, arányosan megépitett házacskát lakni. Ennél jobban már csak akkor örülök, ha a ház jó állapotban van és használják is.

Nemrég szabolcsi túránkon egy ilyen elhagyatott, dülöngélő házra lettem figyelmes. Az épület még tartaná magát, most még abban az állapotban van, hogy meg lehetne menteni. A tornác fabebétei már elmozdultak, a szőlőlugas elvadult, de a ház még áll és hirdeti a szépséget, praktikumot, szorgalmat. Eljátszom a gondolattal, hogyan újitanám fel, milyenre festeném, hová tenném a teraszon a székeket... Remélem talál jó gazdát, vagy én találok egy hasonló házacskát valahol.

Szatmári túra

Ritkán van alkalmunk a családdal együtt lenni, kirándulni. Nemrég egy hétvégét a teljes család együtt töltött Mándokon, ahol kivettük a részünket a falusias élet örömeiből.

Kis kirándulást csináltunk a beregi Tiszahátra, ahol csodálatos falvak, történelmi és irodalmi emlékek húzódnak meg. Ezen kirándulás képeiből válogattam.

Nagyar több uradalommal is rendelkezett, ma két felújitott kúria áll a fő út mellett. A hagyomány szerint itt vendégeskedett Petőfi, itt látta a kis Túrt a Tiszába sietni, s ennek hatására irta meg A Tisza cimű ismert versét. A falu határában még megvan a törzse annak a többszáz éves tölgynek, ahol a költő ihletet kapott. Nekem inkább a kúriák tetszettek meg, az egyik múzeumnak ad otthont és többszáz rózsabokor illatozik körülötte.

Túristvándi, az "istvándi emlék", ahogyan Móricz nevezte, hiszen ő sokat gyerekeskedett itt. Még ma is működik a vizimalom, amely egyedülálló az országban. Partján romantikus sétát, vagy éppen pikniket lehet tenni, a vizen (ami a Túr folyó) pedig lehet kenuzni.

A képek remélem kedvet csinálnak egy itteni kiránduláshoz. Várunk mindenkit szeretettel és sok ötlettel, látnivalóval!

Mátyásföldi séták

Budapesten már gyűjtöm a kedvenc helyeimet. A vidéki, zöldövezeti városrészek közül nagy kedvencem Mátyásföld.

 Az Örs vezér teréről hévvel, autóval is biciklivel is egyenes út vezet ide. Ez már a nagyváros elővárosa, ekkor üdőlőtelepülés volt, a régi nyaralók közül jónéhányat látni még ma is. Macskaköves utcák, platánokkal szegélyezett árnyas utak és hatalmas villák.

A legtöbb épületet lakják, de van néhány elég romos is köztük. Az eladó tábla is kint van több házon. Persze ez nem az a kategória, amit meg tudnék fizetni. Ennek ellenére van néhány szivemnek kedves épület itt, most ezeket mutatom be.

A szépen felújitott házak között vannak erdélyi, székelyföldi nyaralóépületeket idéző fafaragásos, magastetős épitmények. Aztán van itt neoreneszánsz olalsz villa kőrooszlánokkal, vagy épp neoklasszicista uradalmi ház rózsakerttel.

A kedvencem mostanáig romos állapotban volt, erről már irtam is korábban. Ám most nagy felújitási munkálatokba kezdtek a gazdagon diszitett szecessziós ékszerdobozka kezdi visszanyerni eredeti fényét. Én szivesen beköltöznék...

Addig meséljenek a képek.