Nekem nincs (még) gyerekem, de szeretek elbüszkélkedni családom apró tagjaival. Büszke vagyok a keresztgyerekeimre, s a testvérem apróságaira is. Nemrég egy pár napot velünk töltöttek a Franciaországba szakadt családunk tagjai. Most a legjobb képeket közlöm itt.
A fenti képen a "könyvtár szakkör" legkisebb korosztályos tagjait láthatjuk. Emma a kirándulásra a magával hozott táskába nem akármit csomagolt: biztos ami biztos betett néhány könyvet. Aztán, amikor leteritettem a pikniktakarót és falatozni kezdtünk, ők az ennivaló helyett a könyveket vették elő. Ime a jövő feltörekvő intelligenciái. Beszélni még nem tudnak, de már olvasnak!
Ellátogattunk a helyi óvodába is, ahol éppen gyereknapi programok várták a családokat. Ilyen a franciáknál nincsen ám, Magyarországra kell jönni érte. Az óvodába még nem járó aprók hamar fölfedezték az udvar játékait: volt itt körhinta, csúzda, Matyi először ült lábbal hajtós motoron, Emma pedig a homokozót próbálta ki.
A legszembetűnöbbek az aprók szemei. Nagy barna tágra nyilt kiváncsi szemek. Többek szerint emiatt rám is hasonlitanak :) Érdekes bennük felfedezni a szülőket, nagyszülőket, sőt visszaköszön vonásaikon az általuk sosem látott dédik arca is.
15 éves a blogom
-
Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen
túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a
történés az él...
1 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése