Kolozsvári CTPs kalandok

Nemrég a CTP-vel Kolozsváron jártunk. Három hétvégi napot töltöttünk az erdélyi városban. Több célunk volt a kintléttel, lássunk egy gyors beszámolót.

Ha jól akarod magad érezni, akkor ne tégy mást, csak végy  egy-két-három őrült CTP-önkéntest, utaztasd ki őket Erdélybe, ereszd őket össze a kinti hasonlóan gondolkodó őrült magyar közösségi emberekkel, s eredményül egy fárasztó, de feltöltő programot kapsz.

Mi hárman utaztunk ki a CTP vezetőségéből, majd másnap még három lelkes segitőnk érkezett Budapestről. A hosszú, elcsigázott (szó szerint csigatempójú) autózásból rögtön a feladatok sűrűjébe vetettük magunkat: a kinti társszervezetünk irodájában felvételi interjúra került sor. Négy nagyon tehetséges jelöltet hallgattunk meg, s mindannyian átmentek a szigorú birák (mármint mi) szűrőjén, tehát hamarosan utazhatnak Amerikába tanulni. 

Kinti "társszervezetünk" a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) fiatal, agilis munkatársai nemcsak helyet biztositottak nekünk a hétvégére, hanem a megbeszélések során a közös munkába is belefolyatak. Együtt szervezzük ugyanis a nyári IÜP (Ijfúsági Üzleti Program) tábort Csikszeredán. Ők segitenek támogatókat, pályázati pénzt szerezni, no meg elegendő középiskolás diákot toborozni a helyi magyar iskolákból. 

Szombaton egynapos workshop-keretében az IÜP-alumninak szerveztünk szakmai programot. Azokat az egykori középiskolás diákokat vártuk, akik ma már a kolozsvári egyetemeken tanulnak. Témánk a közösség média volt, marketinges társammal ketten tartottunk előadásba oltott beszélgetést. A délután folyamán csoportmunkában megmérettettek a résztvevők, akik komoly pénzdijért szálltak versenybe: az erdélyi IÜP nyári táborához terveztek online kampányt. Aki nyert, az vállalta is, hogy a tervezett programot megvalósitja. Hajrá. 

A hétvége hivatalos részét nemhivatalos lazitással zártuk. Az estéket Kolozsvár magyar szórakozóhelyein, hangulatos kiskocsmáiban töltöttük. Meglepő volt tapasztalni, hogy itt mennyire udvarias a kiszolgálás és kedvesek a házigazdák. Az ételek pedig hihetetlenül finomak voltak! Persze a helyi söröket is teszteltük, nehéz volt vasárnap hazaindulni. 

Ezen a hétvégén volt éppen virágvasárnap, s ragyogó napsütésben zárhattuk a programot. A főként ortodox-katolikus román templomok megteltek, a bejáratok előtt is sűrű tömeg várta Jézus bevonulását Jeruzsálembe. Az emberek ünneplőben korzóztak aztán a sétálóutcákon, kezükben a templomban kapott (és megszentelt?) ágakkal, virágokkal, barkával.

Azt hiszem legközelebb sem hagyom ki, ha Erdélybe mehetek. Még akkor sem, ha munkás, fárasztó program vár, mert itt valóban van értelme önként erőfeszitéseket tenni.