Budapesti gasztro-túra

Nemrég kedves Szilvi barátném járt nálam. Ő amolyan "gasztro-guru": pontosan tudja, mik a minőségi ételek és italok ismérvei, legyen szó egy gyorsan bekapott szendvicsről, damaszt abroszos ötcsillagos étteremről, vagy éppen egy termelői borospincéről. Sajátos érzékkel főz ő maga is, van mikor vaniliát tesz a paradicsomlébe, vagy épp rozmaringot az eperlekvárba.  

Egy hétvégénk volt, hogy felfedezzük Budapest gasztro-világát. A minőségi, egyedi helyeket kerestük, s találtunk is szép számmal.

A Frei Kávézót már régebben felfedeztük, egymástól függetlenül. Irtam is róla (itt). A kávézók általában a Libri könyvesboltokon belül vannak kialakitva, stilusuk keveri a világ különböző tájait: az észak-afrikai arab hangulatot a dél-amerikai latinossal. Nem is annyira a külsőségek miatt szeretjük, hanem az ott kapható finomságok miatt. A világ minden tájáról érkeznek ide a kávészemek, melyeket az adott hely hagyományának megfelelően pörkölnek és főznek le.
Kapható itt bécsi espresso-tól beduin kávéig minden. Ráadásul nagyon baráti áron! S miközben ráérősen kávézunk, a "kávélap"-ot olvasgatna érdekességeket tudhatunk meg az egyes országokról és az ottani kávézási szokásokról, hagyományokról. A kávézók nemcsak Budapesten, de vidéki városokban is jelen vannak.

A Cserpes Tejivó is magyar találmány. Alapitói tejüzemet működtetnek Kapuváron (Cserpes Sajtüzem), s sikerük kulcsa abban rejlik, hogy csinján bánnak az adalékanyagokkal és tartósitószert sem nagyon adnak a termékekhez.
Készitenek túrórudit (Trudi) és fagylaltot is. Kihagyhatatlan az elképesztően krémes és lágy joghurtjuk. A tavalyi évben nyitották meg az első tejivót, melynek megnyitásával csak egy régi dolgot hoztak vissza: a retro hangulatú reggelizős helyet, ahol a friss pékáru és szendvics mellé különböző tejtermékeket választhatunk.  Üzleteik Budapesten három helyen vannak. Reméljük, még terjeszkednek.

A Levendula Fagyizó elsőre furcsának tűnik: lilára festett üzletbejárat, bent furcsa nevű fagyik. Nem találni a hagyományos csoki, vanilia, puncs izeket, ehelyett levendulás citromot, rukkolás epret,  fahéjas szilvát és tihanyi camembert látunk. A különleges nevek kóstolásra csábitanak, ráadásul itt mielőtt vásárolnánk, ingyen kóstolhatjuk is az izeket. Az ár is teljesen átlagos.
Kicsit utánanézve kiderül: a fagyit olasz alapanyagokból, hagyományos főzési eljárással készitik. A névadó levendula pedig a tihanyi levendula-mezőkről érkezik. Az édes izek nem tartalmaznak cukrot. S a felnőttek akár alkoholos izeket is tesztelhetnek, hiszen van tokaji aszú és chianti fagylaltjuk is. Egyelőre három pesti helyszinen várják a különleges fagylaltra vágyókat.

S a végére egy régi kedvenc, a Vakvarjú Étterem. Korábban Vista Kávézó és Étterem volt a neve, s a Deák térhez közel, a Paulay Ede utca elején működött. Szerettünk ide járni, mert esténként élő zongorajáték kisérte a vacsoránkat. Pár éve az étterem nevet és design-t váltott, az ételek és a kiszolgálás szinvonala viszont nem változott. A vakvarjú a kenyérlángos népi neve, ezt is választhatjuk az étlapról, igazán kiadós, gazdag étek. Egyébként magyaros ételeket kinálnak reform, modern formában. A felszolgálók mindig kedvesek és valóban vendégként foglalkoznak velünk.
A pesti üzlet mellett éttermet nyitottak Budán, s a nyári időszakban grill-terasz működik a Kopaszi-gáton. Mi ezt teszteltük. Az árak nagyon elfogadhatóak, a minőség pedig kifogástalan. A hangulat a teraszon ülve a Duna-öblére pedig utánozhatatlan.

Csak biztatni tudok mindenkit: eredjen a nyomunkba, s fedezze fel Magyarország és Budapest gasztro-csodáit! Ezek nem külföldről behozott, egyen-köntösbe csomagolt ételek és italok, hanem különleges, magyar izek.


Frei Kávézó

Cserpes Tejivó

Levendula Fagyizó

Vakvarjú Étterem

Daniel Stein, tolmács

Ljudmila Ulickaja az egyik legismertebb kortárs orosz irónő. Korábban már olvastam tőle egy regényt (Életművésznők), s már akkor lenyűgözött a stilusa, sajátos szlávos látásmódja.

A Daniel Stein, tolmács cimű könyvéről sok helyen olvastam ajánlást. 2009-ben adták ki magyarul, de nehezen adtam rá magam az 500 oldalas, komoly témát feszegető mű elolvasására. Most viszont valahogy "hivott" ez a könyv, megértem rá, s kézbe véve annyira magával ragadott, hogy elég hamar elolvastam.

A regény főhőse valóságos személy: a második világháborút tinédzser fiúként éli meg, aki zsidó származása miatt folyamatosan életveszélyben volt. Ám csodával határos módon megmenekül: tolmácsol a náciknak, bújtatják apácák kolostorban, katolikus pappá szentelik és a Szentföldre költözik, ahol saját gyülekezetet épit. Tolmács ő, különböző nemzetiségű, vallású és anyanyelvű emberek között. Életét az őszinte meggyőződésből fakadó alázatos hit, a mindig jobb jövőben való remény és a mindenki iránti szeretet határozta meg. Életeket mentett, hatással volt másokra, oly annyira, hogy az irónő a vele  való személyes találkozó után évekig érlelte magában a regényt.

A könyv cselekménye nem a hagyományos elbeszélő stilusban iródott. A szereplők levelezéséből, hivatalos dokumentumokból és jegyzőkönyvek szövevényéből áll. Ezek egy része valós, más része kitalált. Az események nem kronológikus sorrendben követik egymást, hanem a szereplők, a háború túlélőinek emlékképeit követve rajzolódik ki a 20. század második fele, s Daniel Stein élete.

A téma elsőre elcsépeltnek tűnhet, hiszen olyan sok könyv jelent már meg a holocaust-ról. Ugyanakkor mégis új oldalát mutatja meg a történelem ezen viharos időszakának. A vallási ellentétek és különbözőségek helyett kapcsot képez a katolikus hit hagyományos nyugati és keleti-ortodox ága, a protestánsok, zsidók és arab-muszlimok között.

Személy szerint nekem a fájdalmas, felkavaró történet ellenére a jóban való hit és puritán szeretet fontosságára világitott rá. Tetszett, hogy levelekből, személyes gondolatokból bontakozik ki a történet, ami nagyon személyessé teszi a szereplőket és történéseket. Rajtunk áll, hogy a vallási ellentéteteket, vagy a mögöttük lévő közös szálakat látjuk-e meg.

Az irónőről

Az "igazi" Danielről

Zsidó fesztivál Budapesten

A budapesti zsidó negyedről és zsinagógákról már irtam korábban (bővebben itt). Ezen a héten a Zsidó Nyári Fesztiválon jártam, s nem csalódtam.

Minden év augusztus végén, szeptember elején szervezik meg ezt a fesztivált, ahol a zsidó zene és kultúra kapja a főszerepet. A fő helyszin a Dohány utcai zsinagóga, itt tartják a legnagyobb koncerteket. Mi a Muzsikás együttes koncertjére kaptunk jegyet, szerencsére a borsos ár megfizetése helyett ingyen juthattunk be a programra.

A zsinagóga "veszélyes" övezet, igy az épületbe való bejutás csak biztonsági kapun keresztül lehetséges. A "motozáson" túljutva egy külön világba csöppenünk: mintha egy másik országban, másik időszámitásban lennénk. A hatalmas zsinagógában több mint 3000 embernek van ülőhely, a mór stilusban készült épület aranyozott fali festése a Közel-Kelet világába repit.

A fesztivál szervezői és célközönsége főként a helyi zsidó közösség tagjai, de vallási hovatartozás nélkül jöhet ide bárki. Az épületen belül a férfiak mind kalapot vagy kipát viselnek a fejükön, függetlenül attól, hogy zsidók vagy sem. Elsőre nem értettem, mit keres a hagyományos magyar zenét játszó Muzsikás együttes a zsidó fesztiválon. Ám mindig tanulunk valami újat, hiszen kiderült létezik zsidó magyar népzene, ráadásul Bartók gyűjtötte is ezeket a zenéket.

A Muzsikás együttes idén ünnepli 40. születésnapját. Az együttes négy tagja idősebb kora ellenére is igencsak lendületesen birta a többórás fellépést. A zenéjük szárnyán eljutottunk a Dél-Dunántúltól, Észak-Magyarországon át Erdélyig. Hallottunk eredeti, Bartók által rögzitett, több mint 100 éves felvételeket. Az együttes vendége volt Hercku Ágnes népdalénekes, akinek a tehetségéről már sokat tudtam, de élőben még nem hallottam. Őt valóban hallani kell. A koncerten a másik vendég egy román származású, nemzetközi szinten sikeres hegedűművész, Alexander Balanescu volt. Bartók a modern, klasszikus zeneinműveibe is beépitette a népzenei gyűjtéseit, a koncerten elhangzott több népdal eredeti és feldolgozott, megkomponált formában is.

A zenéről nem szeretnék többet irni, hallgatni kell!

Info a fesztiválról

Info a Muzsikásról

Sziget

A héten fantasztikus élményben volt részem: életemben először kilátogattam a Szigetre!

Na milyen szigetre? Hát az óbudai Hajógyári szigetre, a Sziget fesztivál helyszinére. Korábban nem volt alkalmam ott lenni, nem is igazán vonzott a fesztivál. Mi lehet ott, részeg és drogos fiatalokon, hangos koncerteken és szeméthegyeken túl? - gondoltam. Csalódnom kellett. Részeg fiatalt alig láttam, drognak még nyomát sem, igazán békés, csaknem idilli helyszinnek tűnt a Sziget, ahol annyi a program, hogy választani sem lehet.


Az idei év témája a Sziget Köztársaság, ahová útlevéllel és egy vámos kapun lehet belépni. Az útlevél a programfüzet, ami méretét és kinézetét tekintve könnyen összetéveszthető a hivatalos passporttal, a vámkapu pedig a szokásos biztonsági ellenőrzést jelentette.

A szigetre persze hid vezet, a hid kapujában több nyelvű üdvözlőszöveg fogad. Nem véletlen, hiszen az ide látogató fesztiválozók jelentős hányada külföldről érkezik. Ilyenkor sok hátizsákos, sátorral, hálózsákkal felszerelt, térképet bújó fiatalt látni a városban. Őket nem Budapest látnivalói, vagy a hungarikumok érdeklik: egy hétre ki akarnak kapcsolni, egy a világtól elzárt helyen.

Mi csak egy estére mentünk ki, de jó kis kóstolót kaptunk az ottani életből. A szigeten nincsenek épületek, a fesztivál helyszineit ideiglenesen állitják fel. Egymás mellett sorakoznak az evős-ivós bodegák, ahol a világ minden izét megtaláljuk. Fizetni készpénz nélkül, a fesztiválra kifejlesztett kártyával lehet. A legnagyobb sorbanállás a 18-as karikával ellátott nemzeti dohánybolt előtt volt.

Több helyen vannak koncertek, mi a Nagyszinpadhoz igyekeztünk. A fesztivál 0. és -1. napján magyar nagykoncerteket rendeznek, mi a Cipő emlékkoncertre mentünk, nem bántuk meg. A Republik frontembere idén halt meg, zenésztársai fantasztikus koncerttel emlékeztek meg róla.

El sem hinnénk, mennyi slágert alkotott Cipő. A legismertebb nóták mellett (Szállj el kismadár, 66-os út, Rázd meg) mellett irt dalt Koncz Zsuzsának és Halász Juditnak is. Ők is ott voltak, énekeltek. A legjobban Sipos F. Tamás tudta megidézni Cipőt a szinpadon, de kivételes volt Müller Péter Sziámi, aki talpig cipősen jelent meg: kék farmerben, ujjatlan fekete pamuttrikóban, csak a kopasz fej helyett hatalmas hajzuhataga volt.

A sziget igencsak kreativ épitményekkel is büszkélkedhet. A kedvencem egy hatalmas körcsarnok, amit használt raklapokból épitettek fel úgy 3 emelet magasságban és egy óriási tánctérnek ad otthont. De újra hasznositott fa raklapokból és autógumikból eszkábáltak ülőpadokat, asztalokat, foteleket. is.

A romantikusoknak a szines lámpafűzérrel felaggatott fasorokat ajánlom. Mivel a szigeten alapból közvilágitás is alig van, ilyenkor hatalmas kábelek futnak a fák közt és a fákon szines fényeket varázsolva az erdőbe. Az eddig belvárosban álló óriáskereket is áthelyezték a szigetre, onnan fantasztikus kilátás nyilik az összes helyszinre.

A "klasszikus" rock-koncerteken túl számtalan egyéb kultúrprogramban lehet részünk a fesztivál ideje alatt. Szinházi és cirkuszi bemutatók, kiállitások, táncház is várja a szórakozni vágyókat. S aki attól fél, hogy túl hangos odakint, annak bizton állithatom: teljesen kibirható a hangerő.

Azt hiszem, jövőre már az előitéleteim nélkül fogok kimenni a Szigetre. Mert szigetelni jó!

Fesztiválprogram

Republik: Kék és narancssárga

Izek, imák, szerelmek

Két könyvet olvastam gyorsan egymás után. Az Izek, imák, szerelmek cimű művet már ismertem, hiszen megfilmesitették és láttam a filmet. Irtam is róla, hogy nem tetszett. (A bejegyzésemet itt olvashatjátok.)

Aztán eltelt egy-két év, s most vált időszerűvé, hogy kezembe vegyem a könyvet. S ahogy kezembe vettem, nem is tudtam letenni, a filmmel ellentétben nagyon jó élmény volt. Az irónő (Elisabeth Gilbert) stilusa magával ragadó és lendületes. Nagyon őszintén fogalmaz, nem fél leirni a legbelsőbb érzéseit, vivódásait, kételyeit.

A könyvben saját életének egy évét dokumentálja. Azt az évet, amikor rájön, nem boldog a házasságában, elválik a férjétől, elvesziti az anyagi és érzelmi biztonságát, s elbizonytalanodik saját magában. Először egy fiatalabb férfiban vigasztalódik, de rájön, hogy saját magának kell talpra állnia. Ezért egy évre elutazik, hogy újra magára találjon, rátaláljon a boldog pillanatokra, hogy esélyt adjon az életnek.

Ez amolyan habos-babos történet is lehetne, ám nem az. A főhős elég mély depresszióban szenvedett, mikor a nagy útra elszánta magát. Fejest ugrott az ismeretlenbe, hogy aztán megerősödve térjen vissza. Voltunk, vagyunk igy páran, s csak megerősiteni tudom: ha valami nem működik és nagyon szenvedsz tőle, muszáj kiszállni, muszáj eldobni és ugrani a semmibe. Mert a semmiből lassan összeállnak az épitőkockák, felépül a létünk, melyen átsejlik Isten jósága és szeretete.

A könyv főhőse, Liz először Olaszországba ment a jó izekért és a jó izű nyelv csengéséért. Pár hónap alatt bebizonyitotta, hogy képes egy teljesen új nyelvet megtanulni és újra élvezni az ételek izét. Aztán Indiába ment, ahol meditációval, elvonulással próbált rendet rakni az elméjében és a szivében. Kőkeményen küzdött magával, Istennel, a sorssal, mire belátta, hogy csak hagynia kell az életet, hogy megtörténjenek a dolgok. S végül Balira ment, ahol már majdnem teljes harmóniában egy ottani gyógyitótól tanult, s közben a szerelem is betoppant az életébe.

Ahol az Izek, imák, szerelmek befejeződik, ott kezdődik annak folytatása, a Hűség. Liz életét felforgatja a nála jóval idősebb brazil Felipe. Nem készültek szerelembe esni, ám mégis jól megvannak és közös életre készülnek. Mindketten elváltak, hatalmasat csalódtak és emiatt nem terveznek házasodni. Viszont az amerikai bevándorlási törvények nem teszik lehetővé, hogy papirok nélkül együtt éljenek, igy kénytelenek a közös élet miatt összeházasodni. Elég faramuci helyzet, de nekik ez adódott.

A házasság meglépése előtt több hónapig várnak a papirokra, s addig Ázsiában állomásoznak. Liz gondos kutatómunkát végez: feltérképezi a házasság történetét, hagyományait a különböző népeknél és kultúráknál. Rájön, hogy vannak népek, ahol a túlélés feltétele volt a házasság. De azt is látja, hogy mindig voltak, akik nem házasodtak meg és nem szültek gyereket.

Neki a gyerek téma a házasság mellett a másik érzékeny pont. Családjában, barátai között a legtöbben már rég gyerekeznek, hiszen ő is elmúlt harminc, s inkább a negyvenhez közelit. Szerencséjére Felipének már vannak nagyobb gyerekei, igy ő sem tervez gyermekáldást, s igy nincs Lizen a nyomás.

Érdekes kérdések ezek. Hogy miközben a világ nőinek 90%-a fényes esküvőről, szerető társról és mosolygós kisbabákról álmodik, addig vannak néhányan, akik beérik esküvő és gyermek nélküli egyedülálló vagy társas léttel.

Az egyik kedvenc idézetem a könyvből: inkább éljük tökéletlenül a saját életünket, mint tökéletesen valaki másnak az életét.

A könyv eredetijét mindenképpen érdemes elolvasni. A folytatást inkább kitartóbbaknak ajánlom. A filmet pedig az ismert sztárok (Julia Roberts és Javier Barden) és csodás képek miatt érdemes megnézni.