Annak ellenére, hogy hazatértem az Egyesült Államokból, a tengerentúli kapcsolataim nemcsak megőrizni sikerült, hanem tovább mélyiteni.
Alig egy két hete voltam idehaza, mikor márciusban a clevelandi néptánccsoport több tagja, kedves ismerőseim Budapestre utaztak az országos táncháztalálkozóra. Ugyanezen a rendezvényen találkoztam new jersey-i ismerősökkel, akik népzenei koncertjükkel alkottak hatalmasat.
Pár hete a saját egyetememen tanitó egyik magyar származású professzor érkezett meg Magyarországra. Ő spanyolul tanitott engem, cserébe én őt magyarul. S az elmúlt héten védte doktori disszertációját a kinti családom feje, Endre. Ezen alkalomból én is leutaztam e jeles esemény helyszinére, Debrecenbe az egyetemre, s legnagyobb meglepetésemre rajtam kivül még 20 másik amerikai kötődésű látogató jött el.
A mellékelt képen az alábbi helyekről jöttek el Endre jóbarátai: New York, Cleveland, Budapest, Pécs, Székesfehervár, Debrecen, Chicago, Pittsburgh. Amolyan amerikai-magyar találkozó volt. A képen látható kedves emberek mindeggyike élt Amerikában, ill. jelenleg is ott él. Mondanom sem kell, hogy a doktori disszertáció témája is amerikai-magyar: a clevelandi magyarság történetét, jellegzetességeit tekinti át a 20. század második felére fókuszálva.
Az esemény apropóján felbuzdulva, amerikai-magyar összejövetelt szerveztem a saját barátaim körébe, a saját hajlékomba. Jó volt összegyűjteni azon kedves ismerőseimet, akik velem voltak odakint, s hozzám hasonlóan hazatértek Magyarországra. Jó volt felidézni a közös élményeket, megosztani az itthoni megpróbáltatásokat. Jó, hogy van, ami összeköt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése