Zöld spalettás ház emlékére...

Sajnos Zuglóban nem csak épitő, de romboló munkát is végez az idő. Három éve épp arról irtam, milyen rejtett utcácskák vannak még a környékemen, ahol egy-egy régi ház a málló vakolat ellenére is elvarázsol.

Az egyik kedvenc házam egy többszintes, visszafogott méretű, zöld spalettás ház volt. Most, mikor újra zuglói lakos lettem, első dolgom volt, hogy felkeressem a házat. De nem találtam...

A zöld spalettás ház még állt 3 éve

Az utcában már korábban is új, aránytalan formájú, modern házakat emeltek a régi takaros porták helyén. Ez történt az én házammal is. Nyoma sincs az izléses, nem túlzó, romantikus házacskának, a helyét egy többszintesre nőtt óriásház foglalta el. Sőt, még a két szomszéd telekre is óriásépületeket emeltek. Mondanom sem kell, hogy ez az épületsor sem együtt, sem egyenként nem sugall sem izlést, sem praktikumot. Csupán 4-5 családnak lett egy körbebetonozott, növénymentes lakhelye.

Szerencsére megvan még egy másik omladozó zöld spalettás ház, ami a másodszámú kedvencem volt. Jó kérdés, mikor döntik le ezt is, s húznak a helyére valami "impozáns" épületet. Biztos, ami biztos, amig még áll, én néha ellátogatok hozzá. Ez egy nagyobb, önállóan álló ház, kicsit olaszos, toszkanai hangulata van a kiugró terasszal, az elsötétitett ablakokkal, a hatalmas lépcsőházzal.

Korábbi bejegyzésem

Zeg-zugos Zugló

A jó idő beköszöntével elővettem a biciklim, no meg a sétára alkalmas lábaim, s ha tehetem, egy-egy célpontot e két közlekedési eszközön közelitek meg. Pár hete egy hétvégi sétán vettem részt Zuglóban.

A város 100 éves épületeit lehetet bejárni, megtekinteni, lefotózni egy szervezett programon. Persze a hozzám legközelebbi, zuglói programhoz csatlakoztam. Egyik túra a Városliget és környéke népszerű helyei felé tartott (múzeumok, állatkert, Gundel stb), egy másik program viszont a kevésbé ismert villákat, lakóházakat mutatta meg. Én ez utóbbihoz csatlakoztam.

Zugló kezd életteltelivé válni. Kis terecskéi megújulnak, új szobrokat, emlékműveket állitanak, virágositanak. Bicikli- és sétautak épülnek, épületeket tataroznak. Jó itt élni, jó itt sétálni. Az egyik közösségi központban kiállitások, előadások, s Zuglóról szóló kiadványok várják az érdeklődőket. Erről egy későbbi bejegyzésemben számolok majd be.

Szóval zegzugos Zugló rengeteg meglepetést és csodát tartogat. A Stefánia út legendás a korzóiról, palotáiról. A Thököly utcán sétálva ha bekukkantunk a keritések mögé, csodás szecessziós lépcsőházakat, kapualjakat, oromzati diszeket látunk. Még az omladozó vakolatok ellenére is elvarázsolnak a kevésbé ismert házak csodás dombormű vagy szoborelemei.

A meghirdetett séta mivel elég lassan haladt, magam vettem nyakamba az utcákat. Olyan csodakastélyokat találtam, melyek történelmet, legendákat, az egykor ott lakó művészek és elegáns családok életét sugallják.

Azt hiszem, sose fogok kifogyni a környék látnivalóiból. Fogok én még erre sétálni, tekerni, várost felfedezni. S abszolút nem értek egyet József Attilával, aki versében ezt irta: "Zuglóban zúg a villamos, Zuglóban nincs egy hely nekem..."

Referenciamunka 2

A múlt héten bemutatott referenciamunkám után itt a következő büszkeségem. Ezt még korábban készitettem, de jogi macerák miatt csak most indulhatott el élesben.

Egy clevelandi fogorvosnőnek készitettem teljesen új arculatot, honlapot és nyomdai anyagokat. Természetesen az orvosnő is magyar származású és egy véletlen beszélgetésből indult a közös munka, a megbizás. Tavaly nyáron pár hónap alatt készültünk el a munkával, s most büszkén mutatom meg a világnak!

A megbizásba természetesen most is bekapcsoltam egy magammal "hozott" grafikust és egy webfejlesztőt. Háromfős csapatunk a tudást Magyarországról hozta, a feladatot igencsak a szivünkön viselve igyekeztünk megfelelni az amerikai felkérésnek.

Először az arculat készült el, a logó, ami a foggyökérkezelésre szakosodott rendelő és annak zöld növényei miatt a gyökér, inda motivumokra utal. A fogorvosnő és kollégái mind nők, magukkal hozzák a gondoskodás, a megnyugtató kezelés garanciáját, igy az arculat szineibe csempésztünk egy kis nőies lilát is.

A kialakitott arculattal épitettük fel az egyszerű, jól áttekinthető honlapunkat. Külön menübe kerültek a pácienseknek szóló anyagok, külön pontba az ajánló szakorvosoknak szóló információk. Az interaktivitásról a Facebook és LinkedIn kapcsolatok gondoskodnak, de hirlevélre is feliratkozhatnak a szakmai érdeklődők.

Az ünnepélyes megnyitó-újranyitó parti a múlt héten volt. Reméljük, hozza az elvárt sikereket a rendelő.

Dr Bakos honlap

Referenciamunka

Itt a büszkélkedés ideje. Az elmúlt hetekben több munkám ért révbe, az eddig háttérben való szorgoskodás eredménye most már a nagyérdemű közönség számára is láthatóvá vált. Ahelyett, hogy rébuszokban beszélek, lássuk, mit is tettem le az asztalra mostanság.

 Akroni Egyetem kutatócsoportja

Még odakint kezdődött, Amerikában. Több projekt, felkérés megtalált, s elindult független, szabadúszó tevékenységem. A home office, otthonról való dolgozás és több "alvállalkozó" koordinálása nem mindig volt könnyű. Szeretek motorja lenni új kezdeményezéseknek, de néha nehéz mozgatni a szálakat, elérni, hogy mások is hasonló hatásfokon pörögjenek.

Az egyik legnagyobb munkám az Akroni Egyetemnek készitem épp. Az ottani kémiai-mérnöki tanszék laborját egy magyar professzornő, Puskás Judit vezeti. Számtalan találmány, egyedi molekula kifejlesztője ő. Nemzetközi kutatócsoportjával számos dijat besöpörtek már. A munkám a legújabb és legigéretesebb kutatásukhoz kötődik: mellrákos betegek implantátumához fejlesztettek ki egy anyagot, amivel gyorsabb a gyógyulás, komplikációmentes a felépülés.

Puskás Judit, a kutatónő

A kutatáshoz anyagi támogatókra van szükség, ezért létrehoztunk egy alapitványt. A Carole and Robin Reid Foundation egy kedves angol házaspár kezdeményezésére született. Ők első körben a helyi, akroni, észak-ohiói lakosokat akarják mozgósitani, hogy adományukkal járuljanak hozzá a kutatáshoz.

Robin és Carole Reid, az Alapitvány létrehozói

Engem választottak az alapitvány kommunikációs vezetőjévé. Első munkám a Foundation logójának, arculatának megtervezése (Kati kolléganőm közreműködésével), majd egy bemutatkozó brossúra összeállitása volt. Leforgattunk egy kampányfilmet, amit egy online adománygyűjtő oldalon tettünk közzé. Ide már be is futottak az első adományok! Honlap helyett Facebook profilt hoztam létre, ahol rendszeresen frissitem az alapitványról szóló hireket. A video ott van a Youtube-on is.

Ez a bejegyzésem jó megálló, visszatekintő az elmúlt hónapok munkájára. Ha egyetértesz a céljainkkal, állj mellénk, támogass illetve közvetitsd az üzenetet ismerőseid felé. A lenti linkekeken található anyagok mind angol nyelvűek. Egy magyar cikket csatolok még, hogy mindenki megértse miről van szó.

Magyarul megjelent cikk a kutatónőről és kutatásáról

Carole and Robin Reid Foundation:

Online adománygyűjtő oldal

Facebook

Youtube

Cleveland krimiben

Egy jópofa krimiregényt olvastam egy clevelandi iró tollából. Les Roberts főhőse egy szlovén magándetektiv, Milan Jacovich, aki Clevelandben működik. Az iró több mint 10 regényt irt az ő főszereplésével, s talán már készül a filmes adaptáció is.

A sorozat első darabját olvastam most, s nagyon tetszett. Pepper Pike a neve, ez egy Cleveland környéki vidék, nem annyira város, inkább nagy kertes házak szövevénye. Elit terület. Itt bizzák meg a detektivet egy eltűnt médiaguru felkutatásával. A pár napos nyomozás során a főhős belekeveredik a helyi maffia szövevényeibe, politikai és cégügyekbe, sőt szerelembe is esik. Végül a szálakat is kibogozza, s pozitivan zárja a kutatást: a negativ élményekből számára jó dolgok sülnek ki.

Les Roberts nem tősgyökeres clevelandi. Chicagoban született, majd sikeres forgatókönyviró lett Los Angelesben, Hollywoodban. Viszont otthonának békéjét Cleveland közelében, Cleveland Heights-ban találta meg. Legelőször egy novelláját olvastam, melyben épp Cleveland és Ohió mellett kampányol. Ő sikeres hollywoodi iróként csömörlött meg a californiai álomtól, s vágyott emberibb léptékű vidékre. Kertes házat vett Cleveland mellett, s élvezte a négyévszakos, hatalmas havazásokkal járó vidéki életet.

Az irót személyesen ismerte egykori főnököm, Mike. Korban, habitusban nagyon hasonlóak. Mike is iró, újságiró, rádiós, s az ő vágya is, hogy regényt ill. novelláskötetet adjon ki. A könyv elolvasásával jó volt az általam ismert clevelandi helyeket bejárni, az ottani arcokkal találkozni.

Ha valakit érdekel, itt olvashat többet az iróról.

Balkonra vele!

Itt a tavasz, lassan jön a nyár! Épp ideje, hogy használatba vegyük a télen elhanyagolt erkélyünket, balkonunkat. Még amerikai tartózkodásom alatt akartam irni az ottani erkélyekről, most került sor erre.

 

Szóval a Tengerentúlon nagy divatja van, s igen sokat használják a különböző kültéri tereket. Az ottani emberek kevés időt töltenek a házon kivül, az utcán, vagy éppen a kertjükben. Viszont nagyon szeretnek sütögetni (na nem szalonnát, hanem inkább barbeque-t BBQ) a teraszunkon.

 

Odaát három fajtája van a kültéri tereknek. A porch (veranda) szinte minden kertes ház kötelező eleme. A bejárat előtti fedett terasz a ház kapuja. Itt legtöbbször vendégváró hintaszék, asztalka, egy cserép virág várja az érkezőt.

A ház oldalához vagy hátához csatolva van a balcony (balkon). Ez lehet nyitott vagy fedett, kicsi vagy nagy. Lehetnek rajta virágok, szobrok, kerti játékok.

A deck a fedetlen, faburkolatú, emelvényen álló teraszt jelenti. Hatalmas napernyő alatt komplett étkező garnitúra, grillsütő, vagy éppen gyerek-játszóház is elférhet.

 

Az amerikai verandánk (karácsonyi diszben)

Az amerikai balkonokhoz képest nekem egy elég visszafogott kis erkélyem van. Alig egy nézetméternyi, de erkély! Van rajta hely a muskátli-ládáimnak (a virágokat gondozták lakóim, igy az idei szezont már velem várják), szélforgónak, még egy kis széknek is. Jó ide kiülni napos

délutánokon.

 

 

Most lássunk pár kreativ ötletet a balkonra. Mivel nálam is kevés a hely, értékelek minden helykimélő, okos megoldást. Ilyen a mellékelt képen látható szekrényke, ami a falra szerelve alig foglal helyett. Elfér benne viszont a kinti eszem-iszomhoz szükséges pohár és piknikkellék.

 

 



A másik kreativ ötlet az én teraszomon nem fér el, de ha nagyobb helyem lesz, valami hasonlót szeretnék barkácsolni. A párkány oldalához illesztett egyszerű "faládák" kiváló rakodó- és ülőhelyek. Csak szines párnákat kell tennünk rá, s máris kész a pihenés helye. Pár virággal oázissá varázsolhatjuk a teret, lampionokkal, mécsesekkel este is hangulatos beszélgetősarok.

Költészet napjára

Ezt Szilvi barátnémnak küldtem. Ő tájékozott irodalmárként emlékeztetett, hogy épp a Költészet Napja van ma. Ilyen nincs Amerikában, ehhez Magyarországon kell élni! S csak itt tudok magyar verset, magyar földön értelmezni és szeretni! Mint ezt is. Rólunk szól. Éljen az irodalom és az irodalmár-műkedvelők.

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 143. darabja

A nõ: tetõtöl talpig élet.
A férfi: nagyképû kisértet.

A nõé: mind, mely élõ és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderrõl egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet. kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nõk szemébõl rá élet sugárzik.

A nõ: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
õ lágy sóvárgás, helyzeti erõ,
oly férfit vár, kitõl mozgásba jõ.
Alakja, bõre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bõven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedõn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bûvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az õ köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
õ úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind õnéki fátyla;
és végsõ, királynõi díszruhája
a meztelenség.

"Jobb neked ott Amerikában?"

A fenti cimet egy újságirótól kölcsönöztem. Vig György irásai a Nők Lapjában jelennek meg. Rovatának mottója: "Az arany ott van, ahol megtalálod" - s mennyire igaz ez az aranyásó mondás...

Most én is bányászok, ha nem is aranyat. A kereső lelkesedésével és elvakultságával láttam neki a magyarországi újra-beilleszkedésnek. Kutatom a lehetőségeket, állás, munka, megbizás, új kapcsolatok, programok képében. A fenti cikk még régebben iródott, de most idéznék belőle. A cikk amolyan személyes levél, egy távolba, Amerikába szakadt leányhoz....

"Édes Kicsi Lány! Jó rég nem láttalak, még szerencse, hogy van ez az internet, legalább a postára nem kell várni...
Biztos jó ötlet, hogy ott akarsz élni, ezen a lejárt szavatosságú igéret földjén? Biztos, hogy jobb neked ott, mint itthon?
Azt mondod, az ott a szabadság hazája, de hiszen a mi országunk is megharcolt a függetlenségéért. Itt voltál, mikor leráztuk magunkról a keleti zsarnok rabigáját...
Nem hiszem, hogy a hatsávos autópályák földjén, ahol nincs valódi érzelem a kötelező mosolyok mögött, ahol reklámszagú szólamokkal, bő áruválasztékkal és felszintes demokráciával próbálják becsapni magukat és a világot boldogabb vagy, mint nálunk...
Emlékszel a végtelennek tűnő útra, amit itt magad mögött hagytál? Hiányzol, és nem értem, miért kellett ilyen messze repülnöd tőlünk. Legutóbbi leveledből azt látom, hogy nem igazán vagy boldog, pedig kocsival jársz, jók az utak és nem okoz gondot, hogy feltöltsd a hűtőszekrényedet. Hidd el, már itt sem kell félnünk a zsarnokságtól. Szegények vagyunk, de valódi szinükben látjuk a dolgokat...
Tudom persze, hogy butaság a filmek alapján véleményt mondani egy országról, népről, de hát ilyen messziről nem megy másként..."

Érvek Amerika mellett és ellen. Pro és kontra. Még az átállás időszakában vagyok, de már itthon!

(Az idézett cikk teljes terjedelemben a Nők Lapja 2012. április 11-i számában jelent meg.)

Miért szeretek amerikaiakkal dolgozni?

A héten nagy tanulságot vontam le: egyre kevésbé viselem el a magyaros munkatempót, s egyre inkább értékelem az amerikai hozzáállást. Erre a felismerésre egy konkrét ügy világitott rá.

Szombaton egy baráti találkozó alkalmával ismerkedtem meg néhány amerikai-magyarral. Ők Magyarországon élnek, szeretnek itt lenni, de amerikai módra gondolkodnak és viselkednek. A szombati ismeretséget azonnal tettek is követték: vasárnap email-váltás, s hétfőn az életrajzom máris egy megfelelő cég, megfelelő személyének postaládájában landolt. Telefon jön, még aznap, hogy várnak interjúra keddre.

A fenti történet tanulsága, hogy az amerikaiak képesek hatékonyan, személyre szabottan "működni". A személyes kvalitásokat felismerve, a kapcsolatot értékelve (és itt a networking etikus, jó értelemben vett használatát hangsúlyoznám), képesek azonnal előre görditeni a szálakat. Most éppen az én érdekemben. Legközelebb majd a saját érdekükben. Nem jelenben gondolkodnak, hanem távlatokban. Nem problémát látnak, hanem lehetőséget.

Ugyanez magyar módra valahogy igy nézett volna ki: Sörözés hajnalig, majd másnap már a nevemre sem emlékezik az illetékes, nemhogy az életrajzomat továbbitsa az általa kiválasztott célszemélynek. Valószinűleg válaszra sem méltatja az emailemet, igy hosszas telefonos üldözést követően van esélyem újra találkozni. Talán még összefutottunk volna újabb eszem-iszomra, no meg ingyenes tanácsadásra (mármint itt én lennék a tanácsadó, akiből térités nélkül húznak ki üzleti információt és ötleteket), de konkrét kontaktot nem hiszem, hogy kaptam volna.

A jelenlegi sztorit kiegésziteném további meglátásokkal. Amerikában munkaidőben az emberek jellemzően a munkájukat végzik. Nem telefonálnak magánügyben, nem kávéznak hosszasan a kollégákkal, mégcsak cigiszünetre sem mennek. A számitógép előtt ülve nem a privát levelzésüket, a hireket, vagy a  Facebook történéseit követik. Hangsúlyozom: a munkájukat végzik.

Idehaza ezalatt napjában ötször futunk össze kollégákkal, hol együtt fújjuk a füstöt, hol kávézunk, hol ebédszünetre megyünk együtt. Az együttléteket a kollégákról, a főnökről, a szomszédról való panaszkodás, pletykálkodás határozza meg. A közös szenvedés-szenvelgés ad erőt a kemény munkás napok elviseléséhez. Néha talán közös öröm megcsillantására is lehetőség van, főleg ha együtt örülünk a főnök baklövésén vagy nem szeretett munkatársunk kirúgásán.

Még mielőtt nagyon negativ és általánositó lennék, elismerem, hogy a magyar munkaerő igenis tud dolgozni! Ha nem a más cégében, más irodájában (itt értsd munkáltató) kell helyt állni, igenis össze tudjuk szedni magunkat. Jó példái ennek a külföldön szerencsét próbáló sorstársaink, Amerikában kifejezetten jónak számit, ha magyarként keresel munkát. Nem tudnánk ezt idehaza is igy csinálni?

Tanulság? Jó Magyarországon élni, de dolgozni inkább úgy szeretnék, ahogyan tengerentúli "testvéreink" teszik.

Furcsa lakások

Most újra előbújt az épitész vénám. Szeretem követni a lakberendezői, épitészeti lapokat, hirleveleket. Az egyik online hiradásban különleges házakról, otthonokról számoltak be. Olyan épületekről, melyek eredeti funkciója nem a lakás volt, illetve melyeket furcsa módon átépitettek lakóháznak. Ezekből válogattam, szemezgettem.

Az egykori silóépületből lett társasház

Az alkotók kreativitiása határtalan. A cipőboltos cipő alakú házat álmodik magának, van aki egy korábbi templomot alakit át lakássá. Volt, hogy viztitsztitó üzembe, viztoronyba, vagy éppen gyárépületbe, kórházba költözött lakó.

Cipőház

A képeken a kedvenceim vannak. Jómagam a farmépületből átalakitott otthonba költöznék be szivesen.

Farmépület-otthon

Az összes házat itt nézhetitek meg:

http://realestate.msn.com/among-the-converted-homes-that-used-to-be-something-else

http://realestate.msn.com/10-of-the-weirdest-shaped-homes-youll-ever-see
 

Középkori palotából modern lakás lett

Zsidók Amerikában

Ezt a bejegyzésem még Amerikában kezdtem irni, aztán valamiért mégsem fejeztem  be. Még odakint olvastam egy könyvet, ami elinditott bennem pár gondolatot.

Chaim Potok egy amerikai zsidó iró. Műveiben a modern amerikai környezetet irja meg zsidó szemmel. Tanulságos ez zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt. A kiválasztott (The Choosen) cimű regénye akár a saját életrajza is lehetne. Egy new yorki zsidó fiú életén keresztül mutatja be a 20. század első felének világát.

A főhős vivódik a hagyományok és a modern élet között. Apai felmenői évszázadokon keresztül voltak a közösség rabbijai, rá is ez az út vár. Nagyon okos, fejből tudja a Tórát, de őt mégis más hivatás érdekli. Pszichiáter szeretne lenni. Az iskolai baseball-meccsen ismerkedik meg az először ellenségnek tekintett, majd valódi jóbaráttá váló barátjával, aki szintén zsidó és rabbinövendék. Sajátos barátság kezdődik köztük, érdekes látni, hogyan nyilnak meg egymás felé, hogyan nyerik el egymás bizalmát fokról-fokra.

Chaim Potoknak van egy átfogó történelmi alkotása, aminek a cime Wanderings, vagyis Vándorlások. A vaskos kötet a zsidó nép történetét meséli el a kezdetektől (teremtés) a 20. századig. Erősen bibliai (Tóra) alapú a mű, de mögötte ott vannak a történelmi bizonyitékok, régészeti leletek.

Az iró egyébként magyar származású. Ősei Sárospatakról vándoroltak ki Amerikába, innen is jön a felvett Potok név. Műveit megtalálhatjuk a hazai könyvesboltokban is, magyarul is.

Vidéki ház 3

Vissza meg visszatérek a vidéki ház témához. Irtam már olvasmányélményeimről a témában, saját terveimről, mások házairól. Most megint ihletet kaptam.

A soroksári Duna-parton sétálgattunk, s igen sok nyaralóra, kis kulipintyóra volt kitéve az eladó tábla. Most lehet potom áron dunaparti telket, házat, birtokot venni. Vennék is, ha lenne miből és kivel. De azért álmodozni lehet: reggeli ébredésről a vizparton, evezésről mozgás gyanánt, s egy kis házacskáról, mely hétvégi kikapcsolódást szolgál, akár nomád körülmények között is.

Hát miről is álmodik a lány? Egyik barátném hasonló terveket szövöget. Balaton-partot járja, szemlézi az üres házakat, kemencét álmodik az udvarba, füszernövényeket a konyhaablakba. Budapesti életet, munkát cserélni vidéki otthonra, háztartásra, családra. Remélem, teljesül az álma.

Budapesti szomszédomék épp Zalába terveznek leköltözni. Kis szőlősdombjuk, présházuk van ott. Összkomfort nincs, nyugalom van. Maguk mögött akarnak hagyni munkát, civilizációt, internetet és telefont. Mert töltődni akarnak a földből, vetésből, madárdalból és a természet szineiből.

A vidék hiv, s van aki hallja hangját, s mozdul.
Egyelőre még élvezem a fővárosi nyüzsgést az amerikai vidéki lét után. Még töltődöm a programokkal, gyűjtöm az energiát, a tartalékokat egy vidéki házra. Mert álmodozni jó, s mégjobb az álmokat megvalósitani.

Magyarságot külföldről

A szocialista "marketing" és reklámok szerint cipőt a cipőboltból, könyvet a könyvesboltból érdemes venni. Kérdésem: hol vegyünk magyarságot? Válaszom: külföldön!

Amerikából való hazatérésem után még mindig érnek meglepetések, csak már immár itthon, a saját hazámban. A legnagyobb meglepetés az, mikor magyarságot külföldön élő barátaimtól és ismerőseimtől tanulok.

A minap épp egy csapat amerikai kötődésű magyarral volt találkozóm. Mindannyian különbözőek voltunk, más háttérrel, családi állapottal, foglalkozással és életkorral. Ám a közös kérdés, téma ez volt: mitől vagy te magyar? A választ Amerikában született, de immár boldogan (!) és önként Magyarországon letelepedett honfitársaktól, valamint Magyarországon született, de Amerikában nevelkedett, valamint egyéb variációjú emberektől kaptam. Miért is téma ez nálunk?

Volt idő, mikor nem volt divatos magyarnak lenni, magyarkodni. Aztán volt, mikor igenis felkapottá váltak a tradicionális magyar ruhák, zenék és minták. Ma jól megfér egymás mellett modern és klasszikus, amerikai és magyar, akár a ruházatról, zenéről, vagy emberségről van szó.

Magyarságot tanultam az Országos Táncháztalálkozón is. Az elmúlt hétvégén azért látogattam ide, hogy clevelandi (!) barátaimmal találkozzam. Alig vagyok itthon pár hete, s máris "utánam" jöttek a clevelandiek. Képesek pár napra ide utazni, vállalni hosszú utat és költségeket, hogy a "forrásnál" meritsenek ihletet, magyarságot, no meg hogy a többi, száz különböző helyről ide sereglett magyar testvérükkel találkozzanak.

Külön programja is volt a határontúli, külhoni magyaroknak. Egy new jersey-i zenekar muzsikájára együtt ropta a szinpadon amerikai, német, erdélyi és ausztrál néptáncos. Aztán az igazi meglepetés akkor várt, mikor a szinpadon játszó zenekar tagjai lemezbemutató koncertjükre invitáltak (véletlenül épp őket is ismertem:). A lemezbemutatón ott szorgoskodott az alapitók három gyermeke, az Amerikában született, harmadgenerációs aprónép 3, 5 és 7 éves tagja. Szivszoritó volt az ő éneküket és hegedűjátékukat látni, hallani, átélni.

Aztán itt járt Berlinben élő, de szlovákiai magyar barátném. Ő a szlovákiai születése, bécsi tanulmányai, berlini munkája, német férje ellenére magyar maradt. Vagy csakazértis. Izesen beszéli a magyart, innen merit erőt, hitet, magyar zenére lazul vagy éppen dolgozik.

A lecke fel van adva. Elég kemény az üzenet: magyarságot merjünk a külföldön élő magyaroktól tanulni!

Életfa zenekar zenéje (itt épp New York utcáin játszanak)