A soroksári Duna-parton sétálgattunk, s igen sok nyaralóra, kis kulipintyóra volt kitéve az eladó tábla. Most lehet potom áron dunaparti telket, házat, birtokot venni. Vennék is, ha lenne miből és kivel. De azért álmodozni lehet: reggeli ébredésről a vizparton, evezésről mozgás gyanánt, s egy kis házacskáról, mely hétvégi kikapcsolódást szolgál, akár nomád körülmények között is.
Hát miről is álmodik a lány? Egyik barátném hasonló terveket szövöget. Balaton-partot járja, szemlézi az üres házakat, kemencét álmodik az udvarba, füszernövényeket a konyhaablakba. Budapesti életet, munkát cserélni vidéki otthonra, háztartásra, családra. Remélem, teljesül az álma.
Budapesti szomszédomék épp Zalába terveznek leköltözni. Kis szőlősdombjuk, présházuk van ott. Összkomfort nincs, nyugalom van. Maguk mögött akarnak hagyni munkát, civilizációt, internetet és telefont. Mert töltődni akarnak a földből, vetésből, madárdalból és a természet szineiből.
A vidék hiv, s van aki hallja hangját, s mozdul.
Egyelőre még élvezem a fővárosi nyüzsgést az amerikai vidéki lét után. Még töltődöm a programokkal, gyűjtöm az energiát, a tartalékokat egy vidéki házra. Mert álmodozni jó, s mégjobb az álmokat megvalósitani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése